Egy igazi sátánista élete

10. Astaroth, az Őrző

Már 5 perce ott állt elöttem az Alvilág ura és már kezdtem kicsit furán érezni magam. Vörös szemei úgy hatoltak az elmémbe, mint kés a vajba. Éreztem hogy keres valamit amikor pedig megtalálta visszaült a trónjára.

- Az anyukád egy boszorkány plusz még egy démon az apukád szóval nem csoda hogy látod a másik síkot. Ahogy közeledik a 18 úgy folyik egybe a kettő sík, szóval annyira ne ijedj majd meg. - Mondta.
- 2 nap múlva leszek 18... - Mondtam magamban.
- Köszönjük. - Mondta Azazel.
- Áh semmiség. Na de ha már nem akartok mást hazaküldelek titeket. - Mondta és csettintett egyet a kezével.

Ezzel a mozdulattal egyből fel is ébredtünk az udvaron.

- Már besötétedett? - Kérdeztem.
- Igen az alvilágban máshogy telik az idő. Menj aludni nekem még van egy kis dolgom. - Mondta Azazel.

Felmentem a szobámba és ami furcsa 5 perc után el is aludtam. Gondolom az asztrális utazás miatt.
De ami ennél is furcsább, az az volt hogy semmit nem álmodtam, pedig mindig szoktam. Mielött felébredtem láttam Asmodeus arcát és csak olyasmit tudtam leolvasni az ajka mozgásáról hogy " vigyázz ".

Felébredtem, felöltöztem a megszokott fekete ruháimba, megfésültem a hajamat, felvettem egy szövetkabátot amit gondolom Azazel vett nekem, felvettem a táskámat és indultam is a suliba. Azazelt reggel sehol se láttam, pedig eddig mindig ő keltett fel.

Ahogy mentem a suliba megint látni kezdtem a másik síkot. Körülbelül minden ember mellett volt valami más világi lény, ami gondolom próbálta megvédeni az adott embert.

Ahogy bementem a suli udvarára leültem egy padra. Láttam hogy néhány emberke engem néz és mindegyik mellett volt egy démon. Gondolom ők voltak az örződémonjaik, mert démon kinézetük volt és nem néztek mérgesen rám, de azt észre vették hogy látom őket szóval mégis furcsán tekintettek felém.

Az egyik gyerek odajött hozzám.

- Szia, David vagyok. - Mutatkozott be a feketébe öltözött ismeretlen fiú.
- Szia, én Alex. - Mondtam halkan.
A mellette álló démon furcsán méregetett ami már zavart...
- Mond már meg a démonodnak hogy ne nagyon méregessen légyszives. - Mondtam halkan kicsit mosolyogva miközben a démonját néztem.

Ezen a mondaton mind a 2-en meglepődtek.

- Te.. Hogy.. Látod..? Te félvér vagy? - Kérdezte kicsit félénken.
- Igen. - Mondtam ismét halkan.
- Suli után akarsz velünk lógni?
- Persze.

Nem is volt más kérdése és vissza is ment a társaihoz.

* becsengő *

Mint körülbelül minden nap ma is matekkal kezdődött. Bementünk az osztályterembe, és mindenki leült.

Bejött a tanár és nyitotta is ki a naplót hogy beírja a hiányzókat. Ahogy írta a naplót a démona, Belial végig engem nézett, amit már furcsáltam. Nem akartam odanézni de a szemem sarkából láttam hogy engem bámult.

Egész órán nem csináltunk semmit. Mindenki beszélgetett, a tanár pedig csak a naplót írta.

*Kicsengő*

Mindenki felállt és kiment.
- Alex idejönnél egy kicsit? - Kérdezte a tanár amikor mindenki kiment. Kicsit meglepett a kérdés de válaszoltam rá.
- Igen. - Ahogy ezt kimondtam valami latin szöveget elmondott a tanár és becsukódott az ajtó és elhúzódott minden függöny.
- Mióta vagy beavatva? - Kérdezte.
- Körülbelül 1 hónapja talán. - Mondtam kicsit ijedten. - Miért kérdezi tanárúr?
- Csak kíváncsi voltam mert nem sok diákot látok ennyi erővel.
- Hogy érti hogy ennyi erővel? - Kérdeztem furcsán.
- Hát szerinted miért bámul a démonom? Érzi ahogy árad belöled a mágia.
- Ja értem... - Mondtam kicsit elbambulva.
- Amúgy ha már itt tartunk bemutatkozok. Ethan Bishop vagyok, örülök a találkozásnak.
- Én is. - Mondtam.
- Tagja vagy már egy covennek?
- Olvastam a covenekről de még nem találtam egyet se.
- Ha csatlakoznál egy jó covenhez csak szólj és elviszlek a helyünkre. - Mondta mosolyogva.
- Értem, köszönöm - Mondtam és visszamosolyogtam.

*Becsengő*

A tanár megint elmondott valamit latin szöveget és kinyitódott az ajtó és a függönyök is a helyükre mentek.

- További jó napot Alex. - Mondta a tanár.
- Önnek is tanárúr. - Mondtam és kimentem a teremből.

* Eltelt a többi óra *

Kettőkor a fél suli végzett szóval nagy volt a tömeg a kapunál ahogy mentünk ki.

Egyből hazafele vettem az irányt, mert nem akartam annyira azokkal az emberekkel találkozni. Amúgy is kicsit furák voltak.

Mentem körülbelül 2 perce hazafele.

- Követnek! Gyorsan rázd le őket. - Mondta egy női hang a fejemben.

Erre a mondatra elkezdtem gyorsabban sétálni és kicsi utcákon lefordultam. Egy kicsit hátranéztem. Azok az emberek voltak akik reggel az udvaron. Összesen  7-en voltak. Meglátták hogy hátranéztem ezért kicsit lassabban mentek.
5 perc séta után egy sikátorba mentem be ami zsákutca volt...
Megfordultam és ott voltak elöttem.

- Miért nem akarsz velünk találkozni? - Kérdezte kicsit idegesen David amíg a többi csak nézett rám idegesen.
- Csak nem volt kedvem. - Mondtam nyugodtan.
- De azt mondtad hogy velünk fogsz lógni suli után. - Mondta és megindult lassan felém kicsit ijesztő mosollyal az arcán.

- Tarsd ki a jobb kezed. - Mondta megint a női hang a fejemben.

Ekkor felé tartottam a jobb kezem. Erre a mozdulatra meg is állt. Ahogy feltartottam a kezem, azt éreztem hogy az összes energiám a jobb kezembe áramlik.

- Mit akarsz csinálni megtámadsz? - Kérdezte nevetve.
- Ha igen akkor mi lesz? - Mondtam mosolyogva és egyből abbahagyta a nevetést.
- Akkor nem éled meg a holnapot... - Mondta komolyra váltva. Ahogy a többiek is.
- Nézzük meg. - Mondtam nevetve.

Erre a mondatra 7 fekete szál jött ki a tenyeremből és mindegyik ember a harmadik szeme helyére szúródott. Ezután éreztem ahogy belém áramlik az ő erejük.
Amikor már egy perce szívtam az erejüket, gondoltam egyet és hátrarántottam a kezem. Ezzel a mozdulattal kitéptem belölük és mindegyik gyerek a földre esett a szálak pedig visszamentek a tenyerembe.

Ezután elfutottam. Ahogy elmentem mellettük olyasmit hallottam suttogva hogy:
- Ezt még visszakapod...

Hazáig futottam. Ahogy bementem a házba rögtön beszaladtam a szobámba, ahol ledobtam a táskát, cipőt meg a cuccaimat és elgondolkoztam mit tettem.

- Egy egész covent magamra haragítottam. - Mondtam.
- Nyugi én megvédelek. - Mondta a fejemben a női hang.
- Ki vagy? - Kérdeztem.
- Astaroth. - Válaszolt a hang a fejemben.
- Köszönöm hogy segítettél. - Mondtam.
- Szívesen. Holnap csatlakozz Ethan covenjéhez az egy jó erős és megbízható ember és még sokat taníthat neked a mágiáról.
- Okés, akkor holnap csatlakozok - Mondtam.

Ezután lefeküdtem aludni mert nagyon mozgalmas volt a nap.
- Hát kíváncsi leszek a holnapra... - Mondtam és lecsuktam a szemem.

Remélem tetszett ez a rész :D ha igen nyomj egy szavazást rá, a véleményedet pedig írd le hozzászólásban. Bocsi hogy ennyit késett csak elfoglalt voltam. Köszönöm a 2 K megtekintést királyok vagytok *-*

További jó reggelt/napot/estét! :)