Egyedül a világ ellen

Bestiák bestiák hátán

Már három hónapja van velem a kolonc.Elkezdtem megszeretni,hogy velem van,meg merem kockáztatni,hogy még unalmas is lenne nélküle.
-Hey,Dragneel.Átveszem a jutalmat aztán továbbállunk.-Mondtam neki egy kis keserűséggel a hangomban.Nehéz,hogy ő nem jöhet be a falvakba,hiszen annak csak rossz kimenetele lehet.
Ő észrevette,hogy valami nem stimmel és utánam jött.
-Nem lenne szabad a falvak közelébe jönnöd..-mondtam neki.
-Tudom.-Sétált vissza lassan a cuccunk felé amikor hirtelen beállt a köd,és ez csak egyet jelenthet.Ködárnyak.

-Luce!!!-Hallottam a kiabálást,de ezek a lények hamarabb körbevettek.A gond csak az velük,hogy a ködbe búrkolózva vadásznak és eggyéolvadnak vele.Úgy elég nehéz harcolni ezek ellen ha nincs fegyvered és még a szemednek sem hihetsz.
Az utolsó dolog amire emlékszem egy golyó süvítő hangja és hogy rettenetesen fáj az oldalam.
-Nem szabadott volna használnom a fegyverét-Suttogta Dragneel,én pedig lassan kivettem a cseresznye virág hajú kolonc üstökét.
-Soha semmit nem tudtam megcsinálni Az előtt sem,de most még őt is sikerült bajba sodornom.-Tette a kezét a lekötött sebre.
Lassan felemeltem a kezem és megérintettem az arcát,mire ő kikerekedett szemekkel bámult vissza rám.
-Csak egy újjabb karcolás,majd dokumentálom.-Mosolyogtam rá.Ebben a pillanatban két erős kar fogott körbe,és próbálta a szuszt is kinyomni belőlem.Elég hirtelen jött ez nem hiszen épp,hogy csak kezdtem megkedvelni.
-Mi történt a ködárnyakkal?-Kérdeztem aggodalmaskodva.
-Széttéptem őket.-Láttam rajta,hogy ő is tele van apró vérző sebekkel.Aztán megéreztem a belőlünk áradó vér intenzív szagát.
-El kell tűnnünk!!-Álltam fel túl hirtelen,mert a sebkötözőn látszott az egyre terjedő vér körkörös terjedése.
-Mi a francért rohangálsz egy ilyen súlyos sérüléssel?!-Rivallt rám,de én mintha meg sem hallottam volna amit kérdezett.
-Pakoldd össze a cuccunk és nagyon gyorsan tűnjünk el innen mielőtt ideérnek.-Üvöltöttem torkomszakadtából.
-Mik?Mégis mik jönnének??-Nem tudta befejezni a mondatot mert már itt is voltak.A ghoulok.

Ezek a lények sosincsenek egyedül,mindig minimum húszasával gyűlnek,amint megérzik a vérszagot,megtódulnak és szétmarcangolják az áldozatukat.
-A francba,így nem tudok harcolni.-Kontráztam magamban.Ezzel elkezdtem a cuccok felé kúszni,de az egyik ráugrott a lábamra és tépni kezdte.Bármi ami a kezem ügyébe került abban a pillanatban fegyverré vált.Ebben az esetben egy kavics,amivel pont szemen találtam a lényt.Egy pillanatra sikerült elterelni ezzel a figyelmét és végre elértem a késeimet.Amivel többszörös találat után megöltem a lényt.
-Dragneel,élsz még?-Kiálltottam neki,és megláttam,hogy a ghoulok mind szénnéégtek.
-Luce!Beviszlek valahová ahol ellátnak rendesen.-Kapott fel az ölébe amitől kissé kínosan éreztem magam.
-Tudok járni.A birtokomra megyünk.-Amint a lábam a földre ért,tudtam,hogy rossz döntést hoztam mivel az nem tartott meg.Rossz lábamra érkeztem.
-Aha,tudsz.Ne vitatkozz velem mondd,hogy merre menjek!-Nem tűrt ellentmondást a hangja.Majd újra felkapott és mégerősebben tartott.Körülbelűl egy-két napja sétálhattunk amikor meghallottam a Bargesztjeim morgását.
Ez nem csak nekem ütötte meg a fülem.
-Luce te itt vársz ameddig ezeket megölöm.- Tett le engem és rontott rájuk,mire végre leesett,hogy megtámadta a bestiáimat.
-Dragneel!Egy lépes az irányukba és meghalsz!-Kiabáltam rá,mire a bestiáim a hangom hallatára egyenes hozzám futottak és rávicsorogtak a partneremre.Ő csak állt ott megdermedve mint egy kőszobor.
-Ők az enyéim.Soha többé ne lássam,hogy kardot vonsz rájuk!-Köptem a szavakat.Ő ezt konstallálva csak újra a karjaiba vett és azt suttogta: -Sajnálom,azt hittem még jobban meg fogsz sérülni ennek az oka is én vagyok.-Mutatott a sebre.