Eddig soha semmitől nem féltem ennyire mint ettől a lénytől.Megpróbáltam kivenni mi lehet a lény,de semmihez sem volt fogható. Elsőnek szukkubusznak is lehetett volna nézni a szarva miatt,aztán megláttam azokat a szárnyakat,vörösek voltak mint egy sárkányé pikkelyesek.Ruha nem volt rajta csak ezért tudtam,hogy emberi. -Lemészárolni jöttél és meg sem tudsz mozdulni a félelmtől.-Mondta ki gúnnyal a hangjában,és aztán elnevette magát. Ez kizökkentett a gondolatmenetemből és összeszedtem magam,lassan odamentem a tartályhoz és belevágtam az egyik késem. Az aligha ejtett rajta karcolást,ekkor jutott el a tudatomig,hogy ez a lény nem tud onnan kiszabadulni ezért bántani sem bír. Félmosolyra húztam ajkaim.Legalább fel tudom mérni mit tud,és mire képes. Lassan lefagyott a vigyor a képéről azthiszem rájött,hogy nem tarthat tovább sakkban. -Itt maradok.-Mondtam ki teljes higgadtsággal, erre a lény csak fogta magát elfordult tőlem és leült. Napok teltek el így,én lementem a faluba ételért és visszamentem,ő csak rámemelte smaragd macskaszemeit,és az arcán nem láttam érzelmek jeleit. Viszont amikor ma visszamentem nem volt egyedül.Megint macskaléptekkel közlekedtem a barlang felé,mint a legelső alkalommal,de amikor keserves üvöltés próbálta felszakítani a dobhártyámat,abban pillanatban eldobtam mindent magamtól,berohantam a barlangba és láttam ahogy a tartály üresen áll. Ő le van láncolva,és egy köpenyes női alak valamit holt nyelven monoton módon mormol amitől ő csak még keservesebben üvöltött fel. A szívem abban a pillanatban átvette az irányítást a tetteim felett,mert mire észbekaptam már a nő halott volt és a köppenyét ezer golyó lyuggatta ki. Dragneel kikerekedett szemekkel bámult rám,de még én sem értem miért tettem amit. -Mi a neved?-Csak ennyit kérdezett. -Lucy.Elég ha ennyit tudsz.- Lassan odamentem hozzá,megnézni a láncok miatt zúzódással teli testét,majd homlokához emeltem a fegyverem. -Most ebben a pillantba agyon lőhetnélek,mivel tudod jól,hogy olyan vagyok.-Tartottam még mindig a fegyvert a homlokának nyomva. -De mivel részben te is olyan vagy...Velem fogsz jönni és ha azt látom hogy a bestia oldalad erősebb,azonnal megöllek.-Mondtam neki és szétlőttem a láncait.Ott állt előttem az a bestia aki miatt napokkal ezelőtt megtanultam mi az igazi félelem.
Ő volt Dragneel.
Hetek teltek el azóta,és én végre nem egyedül vállaltam el munkákat. Varrtam magamnak egy koloncot is a nyakamba,akit már kezdtem megszokni,már nem egy lényként hanem egy személyként tekintettem rá. Épp egy pataknál jártunk amikor úgy gondolta levetkőzik és beugrik a patak hűvös vizébe.Én csak levágodtam a fa árnyékába és végre pihent em egy kicsit. -Hé,Luce te nem jössz be mellém?-Kiabálta a hátamnak. -Nem köszi én maradok.-Reagáltam rögtön.Eltelt már egy bő negyed óra mióta nem hallottam a hangját,hiszen be nem állt a szája állandóan,így feltápászkodtam és a tekintetemmel a vizet kezdtem el pásztázni. -Dragneel!!!-Kiáltoztam,de nem jött válasz.Aztán meghallottam a vízibanya gyomorforgató hangját.
Oops! Bu görüntü içerik kurallarımıza uymuyor. Yayımlamaya devam etmek için görüntüyü kaldırmayı ya da başka bir görüntü yüklemeyi deneyin.
Ez a gusztustalan lény a víz alá ránthatta azt a szerencsétlent.Már ugrottam volna a patakba én is mikor Dragneel felbukkant a víz tetején. -Luce nézd!!!-Mutogatott a lény fejére.-Befejeztük a melót!-Dobta a trófeát a patak partjára,és újra lemerült a víz alá. -Mostmár gyere ki és öltözz fel!!!-Kiabáltam,majd egyszer egyszercsak valami meleget éreztem a hátamon.Aztán a nyakamon éreztem a lehelletét.Én visszafojtott lélegzettel vártam,hogy mi lesz a következő lépése de nem történt semmi mert a következő percben már elkezdett felöltözni.
