-Megölöm...-
-Te mit..Mivan??-Áltam a nő elé,de amit a szemében láttam..olyan volt mikor először megláttam,parázslott és gyűlölet sugárzott belőlük.Közelebb lépett.
-Ne hagyja,hogy bántson ez a szörny kérem...-Zokogott a nő és belémkapaszkodott.Földbe gyökerezett a lábam.
-Luce lépj el tőle nagyon messzire.-Közölte tekintélyt parancsoló hangon,de én nem tágítottam.
-Nem bánthatod,nem bánthatod a civileket.-Ismételgettem.
De meghallottam egy majdnem nèma hangot,a bőr és az acél dörzsölődését,a nő leakart szúrni.Előre ugrottam.
-Oh kislány nem leszúrni akartalak..-Nevetett fel és egy hatalmas fecskendőt vágott az oldalamba.A külvilág szinte azonnal megszűnt körülöttem,minden elhomályosult és aztán nagy feketeség.
•Dragneel•
-Mivel egyet már mozgásképtelenné tettem feloldahatom az álcám.-Mondta ki miközben eldobta az üres fecskendőt.
-Emlékszel rám Dragneel?-Vihogott fel.
Ott állt a nő aki ezt tette velem,aki ilyenné tett.
De..de őt megölt Luce..hiszen a szemem láttára lötte agyon..
Akkor átváltozott..éső volt a Striga?
Nem bírom felfogni..Aztán újra a tehetetlen Lucera néztem és elöntött a gyűlölet.
-Mit csináltál vele??-Rontottam rá.
-Ó kis drágám,csak azt amit veled is.-Mosolygott rám.Én pedig lefagytam..Az nem lehet,az én Luceom..nem lehet olyan mint én..
Lassan méginkább elöntött a düh és feloldottam a gátjaimat,ezeket Luce előtt sosem mertem.Teljesen lángba borultam.
A csata végeztével alig maradt bennem erő.A nőből csak hamu maradt.Így már nem térhet vissza sehogy,végre véget ért ez a rémálom.
Luce még mindig eszméletlen volt.
-Luce..ébredj fel..-Öleltem magamhoz,és felemeltem a földről.
Lassan elindultam hazafelé vele a karjaimban.
•Lucy•
Éles fájdalomra ébredtem fel,a fülem csengett,a fejem szét akart szakadni.Lassan kinyitottam a szemem de minden homályos volt.
-Luce!!Végre!!-Szorított magához.
-Mennyi ideje..?-Néztem a szemébe,de látszólag nagyon megijedt.
-Mi az??-Ijedtem meg én is,mire az államhoz tette a kezét.
-A szemed..megváltozott.-Bámult bele még mindig.Mire én felpattantam és odasiettem a tükörhöz.Tudom mi volt az..Nekünk Azoknak sokkal jobban reagál a szervezetünk a mérgekre,hiszen a Füvek próbáján módosul a génállományunk.Én ugyanúgy reagáltam minden méregre a várban is,a szemeim borostyánsárgává váltak.
-Macskaszemek.-Mondtam ki higgadtan és visszaültem az ágy szélére.
-Hogy lehetsz ilyen nyugodt??-Rázta meg a vállam.
-Mondj már valamit!Tudni akarom,hogy olyan szörnnyé válsz e mint én!-Tolt el magától.
-Te nem vagy szörny és soha nem is voltál.-Öleltem magamhoz,hogy végre megnyugodjon.
