Ha van valami amit a legjobban utálok, akkor az ez.
Sokaknak lehet ismerős az, amikor már éppen aludnál, és előtőrnek az emlékek. Legyen az jó vagy rossz, eléggé idegesítő tud lenni. Főleg ha olyan dolog, amitől patakókban kezdenek el folyni a kőnnyeid.
Már aludtam volna, amikor eszembe jutott az egész 13 éves barátságom azzal a lánnyal. Egy pillanat alatt lepergett a szemem előtt szinte az összes emlék. Amikor fagyizni mentünk, amikor úgy tettünk, mintha a ropi cigi lenne. Amikor a mamájának segítettünk virágokat ültetni, amikor orgonát ártunk, amikor sátorba aludtunk és ő félt az első éjszakán. És hajnalba kísértem át a mamájához. Amikor 10 perceket álltam a kapu előtt, mert nem találta a kulcsot. És amikor októberben itt hagyott ezzel a sok emlékkel...
Komolyan, már mindenhol ő fog eszembe jutni? Éljenek az átsírt éjszakák, vagy jobbik esetben az álombasírások.
YOU ARE READING
Egy bizonytalan lány naplója
Non-FictionMindenkinek vannak titkai, kisebb vagy nagyobb. Az enyém az utóbbiakhoz tartozik. Bizonytalan vagyok, félek, nem akarom elveszíteni a barátaimat. Lehet ha mégis kiderülne a nemi irányultságom irtóznának tőlem, és elveszíteném őket. Azt biztos nem él...
