Dianás Cukorka

- 7 -

A hétvégén nem hallottunk egymásról, legközelebb hétfőn találkoztunk, s mikor hazakísértem még mindig remegő ajkait tapasztotta rám. Mégis vad táncba kezdtünk, a levegőt elfojtva egymástól.

-Szeretlek! -súgom a fülébe, mitől tudom, arca teljesen elpirul.

-Én is szeretlek! -lehel apró puszit a számra.

A lelkemben lévő szúró fájdalom elmúlt, a körülöttem lévő hó, mintha hirtelen színes foltokban tört volna ki. Tarka lett a táj, mit egyszerű fehér dunyha takart be. Mégis én mást láttam, ebben a komor tájban.

-A téli szünetben el kéne valahova mennünk! Persze csak ha szeretnéd! -Tettem a javaslatot egyik lábamról a másikra lépdelve.

Az elején tartózkodtam attól, hogy elköltözzünk onnan, ahol felnőttem. S most mégis csak hálát adom ezért a döntésért. E nélkül soha nem találkoztam volna Bencével.

-Talán elmehetnénk korcsolyázni. -A meglepettségem talán túlságosan is kiülhetett az arcomra, mert Bence arcát gyenge pír tarkította. Apró kezével a nyaka köré tekert sálért nyúlt és a szája elé húzta azt. Baromi aranyos mikor ilyen gyorsan zavarba jön.

-Rendben! -próbáltam leplezni azt a tényt, hogy még soha életemben nem álltam jégen egy penge élével a lábamra erősítve. Arcára hirtelen titokzatos ravasz mosolyt húzott arcára és zörögve húzta ki a zsebéből a kulcsot.

-Gyere fel egy kicsit! -ragadta meg a hideg csípte kezemet, vággyal teli mosolya várakozóan tekintett fel rám. Nem jutottam szóhoz, előttem állt a világ legaranyosabb szörnyetege kibe teljesen bele habarodtam egész létemmel. Engedtem húzásának és felindultam fölfelé a lépcsőházban Bence után.

A zárban a kattant a kulcs, majd az ajtó becsapódása után ismét. Kabátunkat egyszerre szedtük le magunkról és hajítottuk le a földre semmivel nem törődve, bakancsomat lerúgtam a lábamról, s velem szemben lévő fiú is hasonlóképpen cselekedett. Csak álltunk egymással szemben és néztük a másik hívogató testét, akár egy tanulmányozásra kiállított kísérletet.

Végül megmozdultam és Bencét a csuklójánál fogva a falhoz nyomtam, tettem hatására ajkai közül csak egy nyekkenés csúszott ki. Vadan nekiestem rózsaszirmokhoz hasonló szájának, először az alsó ajkát harapdáltam mire jólesően felsóhajtott, ennyi vágyat még sosem éreztem magamban, s ekkora kísértést sem, hogy mindet ki is engedjem. Bence nyelvét ajkaim között szopogattam, miközben a csípőjét ágyékomnak nyomta, reakciójára combomat a kis terpeszben álló lábai közé csúsztattam, mire a fiú teljes testében megfeszült. Mellkasa megemelkedett és keményedő tagját lábamnak nyomta jelezve nekem helyzetét. Csókjaimmal a nyakára vándoroltam, s ahol a sóhaja mélyebb lett fogaimmal belekarcoltam.

-Ah... Barna... A folyosó végén... a bal ajtó... -suttogta a fülembe, melynek hallatán libabőrös lettem. Megragadtam a combjait és a derekam köré csavartam lábait, karjait a nyakam köré fonta miközben halkan felkuncogott. Még soha nem hallottam nevetni így megtorpantam.

-Ilyet többször szeretnék hallani! -duruzsoltam a kulcscsontjának, majd bele haraptam. Apró termetét könnyel vittem magammal az én kosaras testemmel, akár egy kis maki kapaszkodott rám. Olyan szorosan, hogy ha valaki elkezdené rólam lehúzni, akkor csak velem együtt sikerülne azt. De én nem akarom ezt, hogy bárki is elvegye tőlem.

-Mit? -nézett le rám kérdőn.

-Ahogy nevetsz! -Leheltem apró cuppanós csókot ajkaira, majd tovább folytattam utunkat.

Követtem az irányokat és végül benyitottam egy ég kék színűre mázolt szobába. Olyan, mintha a friss nyári égboltra tekintenék fel kora reggeli hajnalban. A szobában szürke szekrények voltak, egy íróasztalon kívül még egy fekete ágytakaróval letakart francia ágy. Az ajtót behúzta magunk után a rajtam csimpaszkodó fiú, s nagy lépteimmel az ágy elé álltam.

Lassan engedtem le a hátára Bencét lábait még mindig a csípőm köré csavarva. A nadrágja övéhez nyúlt és kibontotta a gombbal együtt, az anyagot lehúztam a fenekéről és medencéjét is az ágyra ejtettem. Lábszáránál ragadtam meg a ruhadarabot és rántottam le róla, még ő a fekete pulóverétól is megszabadult és hajította el valamerre a szobában. Szinte letéptem felforrósodott mellkasomról a pólómat és a csak egy alsóban heverő Bence fölé támaszkodtam. Felsőteste vékony volt, bordájának utolsó csontja karakteresen kiemelte a sík hasát. Arcát még jobban elöntötte a pír ahogy szemeit végig vezette a fölötte tornyosuló fölső testemen. Csípőmre markolt kezeivel, mire ismét neki kezdtem ajkai tépázásának. Kéjesen nyögtünk egymásba, kezeivel feljebb csúszott oldalamon, majd megállapodott a két lapockámon.

-Hah... Ben... ce...- nyögtem a csókba. 

Fordítottam a helyzetünkön, most én kerültem alulra és Bence teljes súlyával az ágyékomon ült. Csókokkal hintette kulcscsontomat, még a kezeivel a hasamat és a mellkasomat térképezte fel. Kezeimet a csípőjén pihenettem ahol az alsója alá nyúlva lassú mozgatásába kezdtem, kemény tagjaink összedörzsölődtek ruhákon keresztül. A rajtam ülő fiú már magától folytatta az ütemes ringást, s még egyik mellbimbómat nyelvével kezdte körbe járni, kezeivel a nadrágomat lejjebb húzta rajtam. Csak az alsóink vékony anyaga választott el minket egymástól.

Bence nyelvével nyálcsíkot húzott a feszülő nyakam vonalán, mire fejemet hátra feszítettem. A fiú kapva az alkalmon ráharapott kifeszült ádámcsutkámra, mit kéjes jóleső nyögéssel díjaztam. Az alsó nadrágja tetejébe csíptem és lefele kezdtem húzni a textilt amikor... Lassú nyögés Bence torkából... Ezen kívül:

-Megjöttem! -töltötte ki az egész lakást a kiáltás. Akár a söréttel meglőtt madarak röppentünk szét, és ültünk fel egymás mellett az összegyűrt ágytakarós ágyon. -Képzeld Bence Lili kirakott! -mesélte lelkesen az emberke, miközben benyitott a szobába. Egy pillanatra döbbenet ült ki az arcára, ahogy végig mérte zihált voltunkat Bence bátya, de néhány pillanat múlva folytatta ugyanabban a hangnembe. -Hát azt hiszem valamit én megzavartam, bocsi! -hátrált ki a szobából és csukta vissza az ajtót.

Bence és én csak sóhajtva dőltünk a hátunkra egyszerre.