Dianás Cukorka

- 6 -

Előttem futott, az utcai lámpafényekben fel-fel csillanva. Egyszer csak eltűnt a két fény közötti sötétségben. Rohantam, még meg nem álltam a lámpa alatt Bence előtt. A földön ült, s magához szorította a térdeit, még a bokályát szorongatta. Nem mondott semmit, nem dühöngött, csak tágra nyílt szemével nézett rám kérdőn. Teljesen zavarba hozott, mintha egy vallatáson lettem volna. Fejemet lehajtottam, de nem bántam meg. Jeges járdán álltam, biztosan ezen csúszott meg Bence. A fiú a lábaim előtt halkan szitkozódott maga elé.

-Tudsz járni?

-Majd valahogy meg leszek. -Tápászkodott fel majd bicegve tovább indult, arcán a fájdalmat leplezni próbálta, kevés sikerrel.

-Engedd meg, hogy haza vigyelek! -lépek elébe, mire megtoppan és arca elvörösödik.

-Azt sem tudod hol lakok! -motyogja az orra alatt, arcát a sötétségbe fordítva.

-Majd te irányítasz! -Hátat fordítok neki, kezeimmel hátra nyúlva. És valóban kezeit a vállamra fektette, majd nyögve felrugaszkodott rám. Súly nem nyomott, még ha testét hozzá is szorította a hátamhoz. Lassan baktattam az utcákon át, hogy ne nagyon rázkódjak, és hogy szívverésemet lecsendesítsem. Miután lenyugtattam magam, figyelmes lettem, valami forró dörömbölő érzésre. Vastag kabát volt rajtunk a hideg ellen, mégis Bence szívdobogásának az erejét éreztem a hátamon. Az szabálytalan ritmusú ütemeket vadan sugározta testemnek, mitől az én szívem is teljesen elszabadult. Nem beszéltünk egymáshoz azon kívül, hogy merre menjek, mert hangja még az irányok megadásakor is volt, hogy néha-néha belecsuklott.

A tömbház lábánál megállított, majd elengedtem a hátamról.

-Én szerelmes vagyok beléd! -mondom, a szemébe nézve. Mire egyszerűen csak egy könnycsepp gördül le arcán.

-Nem! -Rázza meg a fejét lassan, mintha ezzel bármit eltörölhetne. Csuklóját kezdi szorongatni.

-Szeretlek Bence! Ezen nem tudok változtatni, én sem, te sem! -Egy pillanatra oldalra nézek zavaromban, de fejemet visszakapom, s néhány nagy lépéssel oda állok elé. Kezemmel álla alá nyúlok, kényszerítve, hogy a szemembe nézzen. Csak néhány centi választja el arcunkat, orrom hegyét óvatosan az övéhez érintem. Nem húzódik el, higgadtan fújja ki a levegőt. Remegő kezeit tapasztja az arcomra, mik a hideget, teljesen leolvasztják onnan. -És te mit fogsz tenni?

Hosszú percek telnek el így, én csak tartom az állát még beleveszek két feneketlen szembogarába. Arcomat pásztázza szemeit lassan vezetve rajtam, orcái kipirosodnak, de nem a zord világ hidege miatt.

-Én is szeretlek! -mondja félénk szemekkel. Egy ideig csak nézünk így egymás szemébe, majd elmosolyodok. -Megcsókolhatlak? -néz rám ellenálhatatlan, aranyos és félénk szemekkel.

Nem vár a válaszomig, egyszerűen csak remegő ajkainkat összetapasztja. Karomat köré csavarom, s szorosan tartom.

Hópehely ül rá hűvösen arcomra, mi kizökkent mind a kettőnket. Arcunk eltávolodik egymástól, de még mindig szorítom, szívünk zakatolása egybe olvad. Feketére festett körmös kezeit összefonom sajátommal, mire ismét teljesen elpirul.

-Hát akkor... Jó éjszakát! -Mosolyával próbálja leplezni zavarát, fejét gyengén oldalra hajtja, szemét összeszorítva. Ha az aranyosságát lehet még fokozni, ő most túl lépte a határát. Vadan nekiesek ajkainak, forróság jár át mindenütt. A szél tombolni kezd, zord hideget hordozva a hátán. Nem húzódik el tőlem, sőt hirtelen azt érzem két tenyér csúszik a farzsebembe. Kissé meghökkenek új érintésétől, s érzem a fejembe szál a vér, mitől szédülni kezdek.

Kábultan néz velem szembe, miután elváltunk, én sem nézhettem ki másképpen.

-Szép álmokat! -Lépdelek hátrafelé, hogy végre elinduljak, és nehogy rávessem magamat.

Hazafele szinte futottam, sőt néha arra eszméltem fel, hogy szögdelek. A mellkasomban tátongó üresség eltűnt, valami furcsa forró érzés töltötte ki. Otthon már csak a húgomat találtam ébren a laptop előtt gubbasztva, s nagyban gépelt valamit.

-Oh, haza is értél. Na, megvolt a srác? -kérdi, fel nem tekintve a monitorról.

-Ha megkérhetlek ne légy olyan nyers. De amúgy honnan tudod? -Lep meg a kijelentése, ami csak most esik le.

-Csak megérzés volt. Most erősítetted meg! -néz rám ravasz mosolyal. Leülök vele szembe, s mesélni kezdek. A családban, még csak ő az egyetlen, aki tud rólam. Nagy bizalmamat fektetem belé, így beszélek neki az érzésről.

-Kedves bátyó, ez semmi furcsa! Egyszerűen csak nagyon boldog vagy, ennyi az egész! -Adja elő szakszerűen a helyzetet.

-Aham, akkor jó éjszakát! -tápászkodom fel az ágyáról.

-Ja, szép álmokat! -Kuncog utánam, a perverz fantáziájával együtt.