Ember ezt ésszel felfogni képtelen, Mi az, mi magával sodorja hirtelen.
Egy éber érzés, mely teljesen eláraszt, Nem kutakodsz, nem keresel választ.
Magával ragad, és hagyod, hogy éljen. Mint mécses a lángot, véded, hogy égjen.
Bármit is gondolsz, nem rajtad múlik, Mikor és ki az, ki belsődbe bújik.
Csak azt veszed észre, az, amit érzel, Egy pontba vonszol, nem vagy kivétel.
ℐ ⅈ ℳ ⅈ ℕ POV
Édes álomvilágomból a komor valóságos reggel zökkent ki. Testem mozgásra invitálódna, de valami akadályozza eme tevékenységébe. Egy kar ölel szorosan át, lábaimon egy másik járószerv pihen kedvére, a titokzatos valaki nem más mint Kookie. Nyugodtan szuszog fejét mellkasomba fúrva, félek megmozdulni fel ne kelljen. Egyáltalán hogy került ide ? Minden esetre jól esik közelsége, melegséggel tölt el.
Rá tekintek a fali órára ami már 7 órát mutat. Ideje lenne mégis felkelni...
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
-Ébresztő álomszuszék! - súgom fülébe. Nyammog egy két másodpercet majd morogva húz magához szorosabban és alszik tovább. Na ez sem lesz egy könnyű menet.
-Hallod ? Ébresztő!- Lököm meg kicsit erre még jobban morog pár sort magába.
-Aludni akarok még Hyungiii! -Kezd el nyafogni nyűgös hangon.
-Hát jó!..Aludhatsz még kicsit. De én kelek. -Kezdenék el felkelni mikor vissza ránt magához.
-Ne menj el...mert..csak ne..-Újra ölelni kezd, amitől kisebb pír jelenik meg arcomon. Nagyon rég volt már hogy ilyen sokáig ölelt engem. Talán akkor mikor még kicsik voltunk és sátoroztunk a régi házunk mellett lévő kiserdőbe. Emlékszem mennyire féltünk. Pont ki fogtunk egy vihart. És ölelve aludtunk el,ezzel enyhítve a félelmünket mely szinte elnyelt minket akkoriban. Erre a felidézett emlékre kis mosoly jelenik meg arcomon,s viszonozom ölelését.
Ismét hallom szuszogását ami meg melengeti szívem. De sajnálatomra én már nem bírok vissza aludni. Lassú mozdulatokkal szabadulok ki öleléséből , majd halk léptekkel elhagyom a szobát. Megkönnyebbülve veszem irányomat a konyha felé , ahol fel rakok magamnak egy kávét. Még senki sincs fent ? Különös... Gondolat menetemből a kávéfőző sziszegő hangja ábrándít ki. Bögrémmel a kezembe ülök le a kanapéra, majd kapcsolom be a Tv-t.
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
Semmi érdekes nem megy. Lapozgatok a csatornák között ,mikor hirtelen egy felnőtt tartalmú műsor jelenik meg szemem előtt. Persze, hogy a TV üvölt én meg azt sem tudom mit nyomkodjak. Hiába próbálom elkapcsolni ,ilyenkor adja fel végleg a szolgálatot az így is meghibásodott távkezelő.. És miért is ne most jönne le a lépcsőn Jungkook. Ennél jobb nem is lehetne. Üvölt a pornó a tévébe. Most mindenki perverznek fog hinni. Nagyon fasza. Igazi első benyomás.
-Ookké én inkább vissza megyek...- Vágott sokkos fejet majd készül sarkon fordulni. -V-várjál már!-Ragadom meg karját .-Ez nem az aminek látszik.-Vágok kétségbe esett fejet, mert tudom mekkora szarban vagyok. Nem elég gáz az, hogy elindul, de még meleg pornó is...
-Tudod Hyung, én nem akarlak zavarni semmibe.. - Dadogja a mondatot még mindig megilletődve.
-Félre érted! Én csak...ah...-Lépek el tőle , majd az egyre hangosabb hangokat hallató eszközhöz sietek, és egy erősebb mozdulattal ki "téptem" a dugóját a konnektorból,ezzel elhalkítva azt.-Na, így már jobb.Szóval lapozgattam a csatornákat és be adta. Nem tudtam elrakni mert beszart az irányító...-mondtam most már nyugodtabban.
-Oh igen? Felesleges magyarázkodnod, nem köplek be senkinek.-Kezd el nevetni.-De mindig légy őszinte!-Vihog képembe továbbra is.
-Én nem magyarázkodom, így volt! -Bököm meg vállát, kicsit elmosolyodva.
-Hé, ez nem vicces!-Próbálom leállítani, de hiába. Mikor már megunom, magamat nem zavartatva lépek konyhaszekrényünkhöz, majd le teszem bögrémet a pultra. -Kérsz kávét?-Kérdem Kuksikától, aki már úgy ahogy lenyugodott.
-Aham..köszi -Vigyorog rám.
Miután elkészülök vele, oda adom neki. Elsőnek jó ízűen kortyolgatja. Aztán a komoly tekintetéből megint vidámba változik arca. Le ülök elé. Egy ideig még méricskéli bögréjét,majd arra leszek figyelmes hogy megint röhögni kezd visszafojtva. Annyira nevet, hogy szinte az orrából jön ki a kávé.
-Az isten szerelmére,hagyd már abba ! -Szólok rá az asztalra könyökölve, fejemet tenyereimbe temetve.
-Bocs haver, deh..deh...ahh nem bírom! Ez az egész annyira nagy volt, és olyan édes riadt fejet vágtál, látnod kellett volna magadat hahaha! hUH basszus megint beszúrt a hasam!-Rötyög kezeit rá tapasztva.
Nem értem miért olyan vicces...ez akár vele is megtörténhetett volna!!
-Na jól van, ha nem fogod be, én fogom... -Fenyegetem meg komoly tekintettel.
-Deh..nem megyh...-Kacarászik.
Ekkor már mellé lépek és egy gyors mozdulattal ajkaira tapadok. Érzem, ahogy ajkai hirtelen megfeszülnek, lélegzetét pedig vissza folytja. Olyan fél perc elteltével elválok tőle, majd morcosan vissza ülök helyemre. Nevetése abba maradt,ezzel elérve célom. Megszeppent tekintettel figyel végig.
-Na végre csönd.-Fújok ki megkönnyebbült levegőt.-Látom nincs több mondani valód...Állok fel, és mosogatásba kezdek. Nagyon csendbe van...
Hátra tekintek ,ajkai elnyílva,és szemeivel engem fürkész. Mondatra nyitja száját de inkább vissza csukja,és bele kortyol bögréje tartalmába.
Most vajon mi jár a fejébe ?
Lehet kicsit túl lőttem a célon...Fogalmam sincs miért pont ehhez folyamodtam. Csak úgy megtörtént. És ami a legfurább, bármennyire is próbáltam magamat higgadtnak, és természetesnek mutatni a "csók" után, belül még is különöset éreztem.
