Az emlék ma már nem könnytelen
siratja régi mámor,
mint aszályos nyarak lábnyomát
frissítő furcsa zápor.
Voltak nyarak és sárga őszök,
színtelen napok,
hallgatások és szürke égről
írott kék dalok.
Most keresgélem a tegnapot,
oly hosszú csendbe nőtt,
hogy nem hallom már neszezni
a szétgurult időt.
-Kormányi Sándor
Jungkook szemszöge:
-Hogy történhetett ez?-Esek térdeimre, ahogy vissza gondolok a mai nap folyamán történtekre. Szemeimbe könnyek gyűlnek és apránként gördülnek le, ahogy az arcképe ismételten felvázolódik magam előtt.
A legjobb barátom, akit mindenkinél közelebb éreztem magamhoz, minden napomat vele töltöttem és akinek minden titkomat, bánatomat elmeséltem, egy nap hirtelen eltűnt az életemből. Hetekig, sőt hónapokig gyászoltam. Semmi jelet nem adott és nem szólt előre hogy itt fog hagyni.
Ez a személy ma ismételten betoppant az életembe,nem mintha bántam volna, de sokkként ért ez az egész, hogy újra magam mellett tudhatom fizikailag, és lelkileg, akiről már azt hittem nincs a földön, hanem egy másik univerzumban...
Sokkos állapotban térdelek a falamhoz felállított tükörrel szemben és mélyen magamba nézek a szó szoros értelmében.
A legfurcsább ebben, hogy feltűnően kerülte velem a szemkontaktust, és csinált úgy mintha azt sem tudná ki vagyok.
El sem hiszem...Elméletileg együtt fogunk dolgozni énekesként egy fiú csapatban. Mindenképp kérdőre fogom vonni, vagy enyhén utalok a múltra hiszen ha annyiban hagyom csak gyötröm magam tovább. Rengeteget szenvedtem az elmúlt években miatta és marcangoltam magamat lelkileg...Egy magyarázattal lóg nekem, ennyit úgy gondolom megérdemlek...
Egy darabig még merengek tükörképemben,majd kedvtelenül unszolni kezdem magam az emeleti fürdőbe.
Mikor már megunom bőröm áztatását magam köré tekerem kedvenc fekete színű törölközőmet és papucsomba bújva a szobám felé veszem az irányt.
Kimerülten dőlök ágyamba és próbálom magam kényelembe helyezni. Fülesemet párnám alól elő kotorászom és kedvenc zenéim lejátszásával igyekszem magamat álomba ringatni.
