Igazi szenvedély /18+/ BEFEJEZETT

03 Fesztivál

A nap folyamán sétálni indultam, telefont viszont vittem magammal, hátha anyuék keresnének. Gyönyörű volt a táj, lesétáltam a parta, levettem a ruháimat és a vízbe sétáltam, ami kellemesen hideg volt ilyen melegben, ami meglepő volt, hiszen este nagyon hideg volt és még esett is.
- Csak így egyedül? –kérdezte Denis,  aki ott állt és engem nézett mosolyogva. Vállat vontam.
- Szeretek egyedül lenni, mert kicsit eltereli a gondolataimat. –mondtam és merültem egyet. Amikor feljöttem Denis is már bejött a vízbe, felém úszott, majd el mellettem. Néztem utána és nyeltem egyet, lassan vissza úsztam a part felé és ekkor karok ragadták meg a derekamat és vissza húzott.
- Ne siess, van időnk! –suttogta a fülembe, amitől a hideg is kirázott a pulzusom pedig az egekbe szökött.
- Nem sietek sehova. –suttogtam. Vissza húzott a vízbe.
- Nagy levegőt. –suttogta. Nagy levegőt vettem és azzal elmerült velem, majd fel is húzott. Megmosolyogtatott, megtörölte a szememet és mosolygott.
-Amelia ! –hallottam anyám kiáltását,  majd mind a ketten lassan a part felé úsztunk és visszasétáltunk a szüleinkhez.
Nem voltunk itt sokáig, ugyanis a suliba is be kell, hogy iratkozzak és felvegyem az óráimat, ami kicsit lehangolt. Viszont az volt a jó az egészben, hogy Denis is ott lesz. Lassan mindent összepakoltunk és haza mentünk.
Délután még rendezkedtem egy keveset a szobámban, majd kiültem a teraszra anyu mellé, aki épp a laptopján pötyögött valamit, gondolom, hogy munkát keres magának.
- Várod a sulit? –kérdezte kedvesen és félre téve a gépet felém fordult. Nem tudom, hogy ezt a kérdést komolyan gondolta-e , de a válasz egyszerű volt.
- Nem. –mondtam és elmosolyodtam.
- Kicsim nem lesz baj, lesznek barátaid! –mondta és homlokon puszilt majd bement, hogy hozzon ki málnát és egy kis nassolni valót.
- Nos, Denisszel mi a helyzet? –ledermedtem, mikor ezt kérdezte. Az arcom szerintem vörösebb lehetett még a paradicsomnál is, mert anyu nagyon vigyorgott.
- Semmi, mi...miért? –kérdeztem dadogva.
- A sátorban sem történtek dolgok? –kérdezte és az asztalra könyökölt.
- Nem. –hazudtam, nem kell mindenről tudnia és nagyn zavarba ejtő volt, hogy így faggatott.
- Látom, hogy volt. –mondta.
- Csak átölelt, semmi több. –mondtam nagyon zavartan. Anyu vigyorogva bólintott, most viszont nagyon bele trafált, így fogtam magam és bementem, hogy megmossam az arcomat.
Mire vissza értem Denis édesanyja is csatlakozott hozzánk, anyuval elbeszélgették az időt.
Sétálni indultam, hogy megismerjem a környéket, nagyon szép hely volt, tetszett. Találkoztam néhány velem egy idősekkel.
-Szia! –jött oda az egyik lány, aki nagyon kedvesnek tűnt.
- Szia. –mondtam kicsit félénken.
- Te új vagy itt, igaz? –kérdezte kedvesen és velem tartott a sétálásban.
- Igen. –mondtam és néztem rá, nagyon barátságos volt.
- A nevem Violet. –mutatkozott be egyből.
- Amelia. –mondtam én is. Violet körbe vezetett a városban, mondta hogy ugyan abba a suliba jár ő is és lehet, hogy az osztály társa leszek, aminek nagyon örültem. A nap folyamán sokat beszélgettem még vele, nagyon érdekelte, hogy honnan jöttem és miért pont ide költöztünk.
- Apám itt született és anyám miatt ment el innen. Most pedig úgy döntöttek, hogy itt kezdenek új életet. –mondtam el röviden.
- Téged nem zavar? –kérdezte.
- Kicsit zavart, de már kezdem megszokni, meg anyuék is segítenek benne. –mondtam mosolyogva.
- Hidd el, nagyon tetszeni fog neked a hely! –mondta lelkesen. Tisztára mintha egy energia vámpír lenne, aki az erőt másoktól szívná el, tetszett akkor is a lelkesedése.
- Már most tetszik. –mondtam mosolyogva. Vigyora csak egyre szélesebb lett.
- Gyere ülj be velünk az egyik kávézóba. –mondta Violet lelkesen, szerette volna ha a többieket is meg ismerem.
- Nem jó. Haza kell mennem. –suttogtam. Tetszett az ötlet, viszont anyu mondta, hogy siessek. Violet arca kicsit csalódott volt majd szemei ismét felcsillantak.
- Akkor holnap, suli után! –mondta. Elmosolyodtam és bólintottam.
- Mindenképp. –mondtam és azzal elköszöntem és haza sétáltam.
Anyu nem volt otthon, csak apu, aki a nappaliban nagy hangerőn Ac/Dct ordíttatott, amit én nagyon imádtam, csak anyu futott tőle falnak, de mivel nem volt otthon, így együtt tomboltunk a zenére.
- Ez van ha itthon hagyom a gyereket az apjával! –néztünk mind a ketten anyura. Apu átkarolta a vállam és vigyorgott.
- Legalább a lányommal egyezik a stílusom és ez iszonyat jó. –mondta apu és kikapcsolta a zenét, majd anyuhoz sétált és megcsókolta. Mosolyogva néztem őket, majd felmentem a szobámba, ugyanis nem akartam őket zavarni.
Mivel szombat volt, így csak apuval ketten voltunk, anyunak dolgoznia kellett. Pizsamában mentem le a konyhába, hogy kávét töltsek magamnak utána az asztalhoz ültem. Nézegettem az újságot és megakadt a szemem az egyik oldalon. Majdnem kiköptem a kávét, amikor megláttam, hogy a Leander Kills ad koncertet. Újsággal a kezemben szaladtam apuhoz.
- Muszáj elmennem! –mondtam és oda adtam neki az újságot, amit el is vett tőlem.
- Rendben. –vigyorgott rám, elmosolyodtam.
- De vigyázz magadra! –mondta komolyabb hangnemben.
-Vigyázok! –vigyorogtam továbbra is, majd vissza mentem a konyhába, fogtam a bögrét és a szobámba mentem. Izgatottan vártam a koncertet, a nap folyamán is csak az ő zenéiket hallgattam.
Még idő előtt elindultam a fesztiválra, befizettem a belépőt, majd sétikálni kezdtem a parkban. Vettem magamnak italt, ami kicsit kezdett a fejembe szállni, így nem is ittam meg mind. Lassan a színpad felé sétáltam, mivel hamarosan kezdődik a koncert. Izgatottan vártam és ugráltam a tömeggel együtt.
- Kicsi lány! –ölelt át valaki hátulról, leszedtem a kezeit magamról és meg fordultam. Denis volt az, láttam, hogy benne is van egy kevéske.
- Szia. –köszöntem neki és vigyorogtam.
- Szia. Nem gondoltam volna, hogy találkozunk itt! –ordította túl a zenét, közben vigyorgott és a sörbe kortyolt. Közelebb léptem hozzá.
- Én sem gondoltam volna. –mondtam vigyorogva. Lassan elkezdődött a koncert, hátat fordítottam neki. A tömeg hangos visításba kezdett, és ahogy elkezdték, a tömeg is énekelt velük, köztük én is. Denis kezei a csípőmre csúsztak, az ajkamba haraptam és megfogtam a kezeit. Testével hozzám simult, fejét a nyakamba fúrta és meg is puszilt. Lassan felé fordultam és ekkor az ajkaimra tapadt, közben a fenekemet markolgatta. Meglepődtem rajta, de viszonoztam a csókját és a nyakát öleltem át. Lassan elhajolt és a szemembe nézett vigyorogva, én is vigyorogva néztem a szemeibe. Fogta a kezem és félre húzott a tömegtől. Botladozva mentem utána, mivel az ital kicsit elvette az eszemet. Egy fánál állt meg,magához húzott és neki is nyomott, majd vadul tapadt az ajkaimra. Szorosan tartott a karjaiban, nyelvét a számba dugta, majd kezei ismét a fenekemre csúsztak. Nem tudom, hogy meddig voltunk így, de a telefonom csengése szakította meg ezt a pillanatot.
- Ne... –nyögte a számra és elkapta a kezem.
- De.... –suttogtam a szájára, elengedte a kezem, majd rá tért a nyakamra és lágyan csókolgatni kezdte. Felvettem.
- Igen? –szóltam bele lihegve.
- Merre vagy?! –anyu ideges hangja szólt bele.
- Koncerten. –mondtam és az ajkamba haraptam.
- Ki engedett el? –kérdezte ismét és egy kisebb sóhaj hagyta el a számat és Denis vigyorogva nézett rám.
- Apu. –mondtam. – Nem szólt? –kérdeztem. Denis megnyalta a számat.
- Nem, de majd erről beszélek vele és vigyázz! –mondta.
- Jó vigyázok! –mondtam és kinyomtam, Denis ismét a számra tapadt, egyből viszonoztam a csókját.
- Hé haver, gyere már! –mondta a haverja. Rá nézett és vigyorgott.
- Mindjárt! –mondta és ismét megcsókolt. Szorosan magához ölelt és a fenekemet kezdte markolni ismét.
- Fűzöd majd tovább, de gyere menjünk! –mondta és elráncigálta, csak néztem utánuk. Az ajkamba haraptam, vajon fog erre emlékezni? Haza felé sétálva folyton ez az egész járt a fejemben. Végig vigyorogtam. Anyu a bejárati ajtóban fogadott.
- Te ittál?! –kérdezte. Nem tudtam nem vigyorogni.
- Kicsit! –mondtam vigyorogva, apu ekkor mellé lépett és ő is nézett rám, rá is csak vigyorogni tudtam.
- Miért vigyorogsz? –kérdezte apu, vállat vontam.
- Iszonyat jó volt a koncert. –mondtam vigyorogva és a szobámba indultam. Még mindig nem hittem, hogy Denis megcsókolt.
Másnap kicsit fájt a fejem, de nem annyira, mint egy másnaposnak. Megmosakodtam, felöltöztem, utána lementem a szüleimhez.
- Jó reggelt. –mondtam apunak, aki rám vigyorgott, anyu pedig kicsit bosszús volt. Elém tolt egy bőgre kávét.
- Jó reggelt, álom szuszék. –mondta apu. Fogtam a bögrét és ittam a kávéból.
- Köszi. –mondtam és leraktam a poharat, majd anyura néztem.
- Haragszol? –kérdeztem.
- Igen! –mondta. Ez kicsit meglepett, hiszen nem voltam részeg.
- Miért is? –kérdeztem.
- Ennyire nagyképű ne legyél! Részegen jöttél haza! –vádolt meg, a szemem is elkerekedett.
- Állítsd le magad! Semmi baja nincs, nem másnapos! –kelt apu a védelmembe.
- Na persze, azért vigyorgott úgy tegnap, mint aki józan. –kezdett bele anyu a vitába.
- Csupán jól éreztem magam, és mindenre emlékszem, ami történt. Elmúltam 18, nem kell mindenért vinnyogni. –fogtam magam és a szobámba mentem. A bögrét az asztalra raktam, és leültem, majd felnyitottam a laptopomat. Zenét kapcsoltam rajta, majd az ablakhoz sétáltam. Denis épp kint volt, figyeltem őt. Lassan az ablakomra emelte tekintetét, majd elvigyorodott és intett. Szélesen mosolyogva intettem neki vissza. Tehát emlékszik a múlt éjszakára. Továbbra és nézett rám vigyorogva, lassan ittam a kávémból. Majd vissza ültem a gép elé és nézelődtem rajta. A nap viszonylag gyorsan telt. A gondolataim csak a tegnap éjszakán jártak,megcsókolt és ez nagyon boldoggá tett.