Biztos vagy benne?

A tetőn

Azonnal megfordultam, és szembe találtam magam a portással?!
Nee... Ugye nem ő az? Kristály tisztán emlékszem, hogy nem ő ült a padon. De hát akkor hol van ő?!
Szerencsémre nem jutottam rémtörténetekig, mert megrezzent a telóm a zsebembe.

*Marci*
,,Ha megfordultál, gyere egyenesen végig a folyosón! Írj ha elérted a 30as termet!😉"

Tettem amit kért, és írtam amint odaértem az adott teremhez.

*Marci*
,,Akkor nyiss be a mellette levő szertárba. Ha bent vagy gyere egyenesen, míg nem látsz egy lepcsőt. Na azon gyere fel! Várlak.😍"

Mikor elolvastam, körbenéztem, majd benyitottam a szertárba. Gyorsan végig szaladtam amíg meg nem láttam a lépcsőt. Nahát, azt hittem viccel, és nincs is itt semmiféle lépcső. De vajon ő ezt honnan tudta?! Na majd fent megkérdezem.
Mikor felértem, kinyitottam az ajtót, és a suli tetőjén találtam magam.
-Úristen!-csak ennyit tudtam kinyögni. A kilátás egyszerűen gyönyörű volt. A sulink előtt van egy park, innen a tetőről nagyon szép rálátásunk nyílt rá.
-Tetszik?- kérdezte egy mély hang mögülem, mire borzongás futott végig az egész testemen. Tiszta libabőr lettem mindenhol. Azonnal megfordultam, és még a szavam is elakadt.
Basszus!! Ez a srác nem az a srác! Hasonlít ugyan, nagyon is, de én egyből észrevettem a különbséget.
Áhh, aki itt áll, nagyon helyes! Egy fekete póló volt rajta, ami ráfeszült, tökéletes rálátást nyújtva az alatta rejlő izmokra. A kezei eresek voltak, a sok edzéstől, az arca szinte már férfias, de mégis valahogy kisfiús. Mikor látta, mennyire bámulom elvigyorodott. Ohh, még a ködröcskék is látszottak.
-Fekete Marcell vagyok.-mutatkozott be, ám a keze helyett két rózsát nyújtott felém, amit a zsebéből húzott ki.- Ez már nem fért a szekrényedre.-vigyorgott.
-De édes vagy. Köszönöm szépen.-azonnal éreztem, hogy elpirulok.- Ja, egyébként Em vagyok.
-Tudom. - nevetett fel.- Valahogy kikellett derítenem, hogy rád tudjak írni.
-Igaz. Tényleg, kitől kérdezted meg? Krisztől?
-Nem, ez egy nagyon érdekes történet, de inkább megtartom magamnak.
-Ne már, mond már el!
-Majd egyszer. De most inkább mesélj magadról. Mit lehet rólad tudni?!- ült le egy közeli padra. Jé, itt még pad is van?!
-Hát, elsősorban imádok táncolni. A csapattal komolyabb versenyekre is járunk, és elég jó eredményekkel büszkélkedhetünk.
-Ohh, kivel állok itt szembe!- mosolygott, de a szemében látszott az elismerés.
-Igen, na meg aztán a bátyám által biztos sok mindent hallottál már?!- nevettem. Hát el tudom képzelni miket hordott össze.
-Ami azt illeti, igen. Dee, sokkal jobb tőled hallani a dolgokat, mintsem tőle.
-Na akkor mi lenne, ha kérdeseket tennénk fel egymásnak. Egy kérdés egy válasz, na?
-Én benne vagyok! Kérdezz!
-Van testvéred?- gondoltam így elsőre nem támadom le, jó lesz ez a laza kérdés is.
-Van, és ő is idejár.- mosolygott, bár ez inkább hasonlított egy kisfiú csibész mosolyára.
-Tényleg? És hanyadikos?
-Annyi mint én.- nevetett, de még mindig gyanús volt.
-Azt hogy? Bukott? Vagy átjött máshonnan?!
-Nem. És nem. Egy idősek vagyunk. Egy szóval ikrek.- rántott vállat, mintha ez semmi lenne, közbe meg igenis valami. Van egy ikertesója. Ebből a remek példányból kettő is van a Földön. Na de várjunk csak...
-Várj, ma egy fekete pulcsi volt rajta, és a padon ült az udvaron szünetben, ugye?
-Ő lesz az, a neve Kristóf. Nem annyira hasonlítunk, de azért aki jobban megnéz lát hasonlóságot.
-Tényleg van, mikor először megláttalak már akkor feltűnt.
-Na látod! De így mostmár legalább értem miért bámultál ennyire.-nevetett, mire elpirultam. Bakker, mennyire gáz már, hogy rajtakapott.?! - Na de én jövök!
Hmm, van barátod? Mondd, hogy nincs!
-Nincs.- mondtam mosolyogva, bár magamba hozzátettem, remélem nem sokáig.
-Remek! Te jössz!
- Neked valakid?- kissé félve kérdeztem meg. Lehet, hogy így nagyon aranyos, de az még nem azt jelenti, hogy nem egy nőfaló.
-Még nincs.- mondta a méget megnyomva, mélyen a szemembe nézve.
-Hmm, az jó.- nagy zavaromba csak ennyit bírtam kinyögni, és éreztem ahogy átjár a boldogság.- Te jössz!- nevettem.
- Miért pont tánc?- kérdezte végül.
- Ez egy érdekes kérdés. Még senki sem kérdezte, de talán mert mindenem a zene. - meséltem boldogan.- Épp, hogy meghallok egy zenét, már jár a lábam, jóformán már egy kész koreográfia alakul ki a fejemben. Ha tehetném mindig táncolnék. Na és te, hogy állsz a sporttal?
- Én nem táncolok, -nevetett fel- de ahogy most beszéltél a táncról, hát, eléggé megjött a kedvem hozzá.- mondta, mire belőlem is kirobbant a nevetés.- De amúgy komolyan, én hokizom.
-Hokizol? Mióta?
-Kb. 7 éves korom óta. Nagyon szeretem, még azon is gondolkodom, hogy ez lesz a hivatásom. Ha nem is játékos, de kicsik edzője szívesen lennék. - olyan aranyos volt, ahogy itt ült a padon, és arról beszélt amit ő szeret, és nem volt az a tipikus mai macsó gyerek. Aki ilyet nem mer kijelenteni, nehogy rontson a hírnevén. Ez tetszik.
-El tudnálak képzelni a jégen, akár gyerekekkel, akár sztárként.
-Köszi. Amúgy én is téged! De én inkább téged sztárként!-kacsintott, mire megint a vörös ötven árnyalatában pompáztam.
-Aranyos vagy mikor zavarba jössz.-bókolt, mire éreztem, hogy már a víz is kezd leverni.
-Na jó, légyszi ne kínozz tovább.- nevettem kínosan.- Inkább kérdezgessünk tovább.- ajánlottam fel.
-Okés, nos akkor..- gondolkodott, majd feltette a kérdést. Ezek után áttértünk a legalapabb ismerkedős dumához. Kedvenc szín, zene, színész, könyv, kaja. Suli, szabadidőbe ki mit csinál stb.
Épp egy sztorit veséztünk ki, mikor megrezzent a telefonom.

*Drága Bátyám*
Hol vagy?! Tíz perc és edzés! Ugye nem felejtetted el??!

Basszuus!!

-Marci!-szakítottam félbe- Van jogsid?
-Van, miért?
-Eltudsz dobni edzésre? Teljesen kiment a fejemből, és tíz perc múlva kezdődik.
-Persze, gyere siessünk! Majd útközbe leadod a címet.
-Köszii!
Gyorsan lefutottunk a lépcsőn, át a folyosón majd végül ki a suliból a parkolóhoz. Ott Marci kinyitott egy fekete audit( jól megy😂) azonnal beültem, és már indultunk is.
Szerencsére a stúdió nincs messze, így volt még két percem kezdésig.
-Nagyon nagyon szépen köszönöm!- hálálkodtam, mikor odaértünk és már szálltam volna ki. - Hogy tudnám meghálálni?
-Ooh, ha te azt tudnád!-kacsintott, majd elnevette magát.- Na nyomás, nehogy elkéss!
-Jó, és mégegyszer köszi!- már félig kint voltam, mikor eszembe jutott valami. - Oh, és köszönöm a rózsákat. Nagyon jól éreztem magam.
-Na ennek örülök, mert én is! Meddig vagy?
-Másfél óra, miért?
-Megvárlak, ha nem gond?!
-Nekem nem- próbáltam mondhatni közömbösen mondani, de nem hiszem, hogy összejött.-Persze, ha el leszel addig.
-Rád megéri várni!- és már megjnt kacsintott egyet. Mire ismét zavarba hozott.
-Na jó, viszont én megyek, mielőtt elkések.
-Már el vagy-nevetett Marci, majd a kocsi órájára mutatott. Bakker, tényleg. Már két perce ment a tánc.
-Szia!- gyorsan becsaptam a kocsi ajtót,és szó szerint beszaladtam.
Bent gyorsan átöltöztem, és ismét futásnak eredtem a terem felé.
-Elnézést kérek!- szabadkoztam amint beléptem.
-Szia Em! Nem baj,  eddig csak beszélgettünk. Na de mostmár kezdhetjük! -tapsolt kettőt Erika, a tánc tanárunk, mire mindenki beállt melegíteni.

-Jó, remélem mindenki tisztában van, hogy jövőhét után itt az első versenyünk.- szólt Erika az edzés végén. Mindenki hulla fáradt volt. Minden edzés nehéz, de ez most brutál volt. Mivel még nagyon az év elején vagyunk, ezért ilyenkor általában kétszer olyan gyorsan tanulunk mint máskor. Mert akkor már van egy alap, amin ha úgy van változtatunk, de ha nem akkor nem. De most ez azért nehéz, mert mindent most kell megtanulni egy hét alatt. Hát kemény lesz, az biztos.

Tánc után siettem ki a parkolóba, végig egy fekete audit keresve. Már azt hittem elment, mikor megláttam, hogy ott áll, a kocsiját támasztva.
-Szia!
-Szia!-mosolyogtam.- Te tényleg megvártál-ámuldoztam.
-Nem megmondtam, hogy megvárlak?
-De, de azt hittem viccelsz.-nevettem.
-Nem, ilyennel soha. Na de hova tovább?!
-Hozzánk?-ajánlottam fel, amin még én is meglepődtem.
-Ha nem bánod, szívesen.
-Nem, örülök is neki!-nevettem, igazából lehet, hogy csak most ismertem meg, de olyan mintha már ezer éve ismerném.
-Na menjünk, gyere!
Visszaszálltunk a kocsiba, és már úton is voltunk felénk.

....