Biztos vagy benne?

Egy átlagos nap

-Szerinted mire értette ezt a kis akciód dolgot?!-kérdeztem Petitől, mikor már kifele indultunk az udvarra.
-Nem tudom. De nagyon remélem, hogy nem tervez semmit.
-Ezt hogy érted?! Mit tervezne?! Mégis miért akarna nekem rosszat?! Hisz nem is ismer...
-És?! Van egy ember akit viszont mind a ketten nayon is jól ismertek, és azt hiszem neki talán köze lesz hozzá.
-Mégis ki?- néztem rá tök hülyén, mire kitágult szemekkel nézett rám. -Jaa.- mondtam felvilágosodva.- Ohh.- na ezt már egy csöppet elszontyolódva.
-Ohh-ohh bizony.
-Na de várjál. Lehet még nem teljesen értem, lennél szíves inkább felvázolni. Tudod, csakhogy nehogy valamit félrebeszéljünk.- magyaráztam összevissza. Jó, bevallom, lehet gáz de én tényleg nem értem. Hisz Dávid sose volt meg jól Edinával, akkor meg mit akarhat tőle Edina?! Nem tűnt fel neki, hogy nem szeretik?!
-Annyira nekem se tiszta. De szerintem Edina vissza akarja kapni Dávidot.
-Tessék?!
-Igen, viszont erről inkább Marcit vagy a tesód kéne megkérdezni. Végülis ők vannak jóba vele.
-Ahjj.-nyöszörögtem. Miért velem történik ez?! Nekem miért nem megy olyan egyszerűen, mint másoknak?!- Peti, nem lenne baj ha most hazamennénk?
-Dehogyis. Gyere, hazakísérlek.-mondta, majd átkarolt és elindultunk haza.

-Köszi, hogy hazakísértél.- szóltam már a bejárati ajtóból.
-Vigyázz magadra! Ja, és beszélj  a srácokkal.
-Mindenképp. Jóéjt!
-Jóéjt Emi! - utánozta Marcit, mire nevettem.
-Ha ezt Marci hallotta volna..
-De nem hallotta. Amúgy meg nem is olyan jó név- gondolkozott el, mire megint csak nevettem.
-Azért mert nem te találtad ki, mi?!- röhögtem még mindig.
-Azért hát.- nevetett ő is.
-Bolond vagy, Peti.- mosolyogtam.- de én így szeretlek.
-Én is Emmácska! - mosolygott.- nade most már megyek mert idefagyunk.
-Persze, menj csak! Vagy várj, nem alszol itt?
-Áh, holnap korán kelek. Megyek futni.- mondta büszkén.
-Te futni?!- léptem egy lépést felé, majd kezemet a homlokára tettem.- Lázas vagy?
-Haha, nagyon vicces. De nem. Elterveztem, hogy egészséges életmódot fogok végezni, és abba beletartozik a futás is. Tudtad, hogy reggel sokkal hasznosabb futni?
-Őszintén, nem. És kicsit cáfolom is.
-Mert?
-Jó oké, felfrissülsz meg minden, de reggel alig bír egy átlag ember felkelni a munkába ami általában hat és nyolc óra között történik. Viszont ha futni akarsz előtte minimum egy órával előbb már kelned is kell, ha nem másféllel, hogy le tudj menni. Nem vagyok szakértő, de szerintem a futásnak az a lényege a mozgáson kívül, hogy egy kicsit kikapcsolódj. Most gondolj bele, lemész futni, de kikapcsolni abszolút nem tudsz, mert mindig azt kell nézned mikor kell hazaindulnod, hogy ne késs el. Úgy gondolom egy futás délután vagy inkább kora este jó. Amikor hazaérsz a munkából vagy mint mi is a suliból, megírom a házim, megtanulok és utána lemegyek futni. Hidd el, az egész fejed kiszellőzik és utána már nyugodtan mehetsz vissza aludni. Nade annak semmi értelme, hogy reggel elmész, futsz egy kicsit majd kapsz egy szar napot, már bocsánat. Vagy szólj ha szerinted nem, de szerintem nem az igazi reggel.
-Na jó, lehet igazad van. De én ezt olvastam!- védte meg magát gyorsan.
-És mégis hol?!
-Hát valami csoportba Facebookon.- mondta belőlem meg kitört a nevetés.
-Ez komoly?! És te elhiszel mindent ami ott történik?! Ugyanmár...
-Igen is valami igaz.
-Igen, valami. De nem minden. Úristen, hányan kíirják, hogy kapcsolatban vannak, vagy csak kitesznek olyan képeket magukról ami fullra máshogy néz ki mint ő valójában. A Facebook csak egy tárhely. A hazugságok tárhelye.
-Milyen bölcs az én hugicám.- hallatszott egy mély hang mögülem, mire kis híján szívrohamot kaptam.
-Jézusom, Krisz! Normális vagy?!
-Csá Krisz!- intett neki Peti.
-Mióta vagy itt?- fordultam bátyám felé.
-A reggeli futás téma óta.- szólt egy kis gondolkozás után, majd hozzátette.- Egyébként teljesen igazad van Em.
-Tudom.- mosolyogtam büszkén.
-Amúgy tényleg.- mosolygott Peti is.
-Hé, jut eszembe, mit álltok ti itt?! Gyertek be!
-Áh, nem. Már Em is mondta, de megyek lassan.
-Na, csak nem valami csaj?- kiváncsiskodott Krisz.
-Nem, megyek futni.- nevetett.
-A nagy szart mész te futni. Na gyere!- húzta be Krisz egyenesen a nappaliig.
-És miújság Dáviddal?- hozta fel végre Peti a témát.
-Ha minden igaz vagy holnap vagy holnapután hazajönnek.
-Tényleg?- kiáltottam fel boldogan, de látva Krisz fejét inkább visszább vettem és jobbnak láttam elsüllyedni.
-Igen Em, tényleg.- vigyorgott.- Csak nem ennyire várod?!
-Én?! Neem. Hát Peti kérdezte így is.- kentem rá az egészet Petire azonnal.
-Ühümm.
-És szerinted magam miatt kérdeztem?!- nézett rám egy nagy sóhajjal Peti, mire tovább kezdtem süllyedni, de drága bátyámból viszont kitört a röhögőgörcs.
-Jajj Petikém, de bírlak te!- röhögött tovább Krisz.
-Leszállnál már a témáról?- kérdeztem úgy tíz perc múlva a még mindig röhögő bátyámat.
-Jajj nem. Ezt muszáj elmesélnem Dávidnak.- törölgette a könnyeit és már nyúlt is a hátsó zsebéhez.
-Ne ne ne ne ne!!!- kiabáltam, de ezzel csak azt értem el, hogy Kriszből újra kitört a röhögés.
-Az a fej!
Segítségképp Petire néztem, de nagy reményt nem láttam nála sem, úgyanis alig bírta visszatartani a nevetését ő is. Remek!
-Na jó, inkább felmentem aludni. Majd reggel találkozunk. Joéjt!!- és már indultam is fel.
Lassan felsétáltam a szobámba, gyorsan elszaladtam lezuhanyozni- anélkül sosem alszom el- és már bújtam is be az ágyba.
-Jóéjt!- suttogott be valaki a szobám ajtaján.
-Ki vagy?
-Peti.
-És Krisz.- szólt egy másik hang Peti mögül.
-Jóéjt fiúk!
-Szeretünk!- kiáltották még be, mire mosolyogva válaszoltam, hogy én is őket.