Veled maradok örökké

1.

A nevem Brooklyn. Brooklyn Gibson. Egy 19 éves fiú vagyok. De más mint a többi. Vonzódom a saját nememhez.
Mikor ezt anyámnak elmondtam, nem viselte el. Ezek miatt a kapcsolatunk megromlott.

Van egy kiszemeltem. Mikey Cobban. Nagyon helyes. Fekete göndör haja a szemébe lóg. Kis manó füle van ami a gyengém. Fül, orr, és ajak piercinget visel. Elég helyes egy férfi egyed. Egyszerűen oda meg vissza vagyok érte, csak félek, hogy ha elmondom neki akkor az eddigi kapcsolatunk (igazából csak oda köszönünk egymásnak és ennyi) megromlana köztünk. Az meg csak rosszab lenne, ha beszélne erről valakinek és az egész suli tudná, hogy szeretem a fiúkat.

Reggel a szokásoshoz illően felkeltem, rendbe szedtem magam, hogy nézzek is ki valahogy, aztán kajáltam és indultam a buszhoz ami a sulihoz vitt. Fel szálltam és a hátsó ülésen helyet foglaltam. Bedugtam a fülembe a fülhallgatót és elkezdtem hallgatni egy kis zenét. Esős idő volt. Az ablakon néztem a lecsorgó vízcseppeket és mint mindenki, én is egy videoklipbe éreztem magam.
Egyszer csak annyit éreztem, hogy valaki beb*szodik mellém. Annyira megijedtem, de utána nem is igazán foglalkoztam vele. Mikor lefelé néztem, egy ismerős fehér, enyhén koszos cipőt láttam. Felnéztem, hogy mégis ki ül mellettem és abban a pillanatban egy kétperces halál állt be nálam. Ő volt az. Mikey szerelmem. Kivettem a fülemből a fülhallgatót és felénken, de oda köszöntem.

- Szi... szia! - dadogtam.
- Szia! Végre, hogy észre veszel. Csak nem félsz tőlem? - kérdezte.
- Öhmm...nem - alig bírtam szóhoz jutni.
- Látom... - mondta miközben szép szemeivel rám nézett.
- Miért pont ide ültél? Van több hely is. - próbáltam terelni a szót.
- Hát két ok miatt. Az egyik, hogy szeretem a társaságot, a másik meg, hogy úgyse beszélünk és most itt az alkalom, hogy kicsit megismerjelek.
- Értem... Hát örülök neki, hogy ide ültél. - mosolyogtam - Én is régóta szerettem volna veled beszélni, de mindig elfoglalt voltál.
- Pedig oda jöhettél volna. Nem utasítottalak volna szívi. - kacsintott.

Mivan? Mégis mit jelentsen az hogy szívi? Bár bevallom, hogy meglepődtem, de egyben örültem is.

- Ohh... Nézd. Már meg is érkeztünk. Ideje leszállni. - kezdtem fészkelődni.
- Jó jó. Nyugi... máris szállok.

Ahogyan leszálltam, elkezdtem a suli felé kicsit tempósan sétálni, de oda szólt.

- Nincs értelme sietned! Úgyis egy osztályba járunk!!- kiabálta.

Baszki. Igaza van, de nem érdekel. Akkor is megyek.
Mikor beértem a terembe a lehető leghátrébb található padba becsapódtam. Egy öt percre rá beért ő is és, persze, hogy csak mellém tudott ülni. Nagyon szuper. Nem mondom, hogy nem örülök neki mert éppen az, hogy most nagyon happy vagyok, de most nem tudok önmagam lenni. Nem szeretnék lebukni, hogy meleg vagyok.
Pár óra leteltével eljött az utolsó óra. Hálát adok az istennek. Végre szabadulhatok.
Becsengettek. A tanár beviharzik, és közli, hogy ma neki el kell intézni valamit és ameddig ő dolgozik addig szabad foglalkozás. Ezért egész órán keresztül Mikey társaság élveztem.
- És mondd csak Brook... - érdeklődött.
- Hmm? - "válaszoltam" miközben firkáltam a füzet sarkába.
- Miért vagy velem ilyen furcsa? Hmm?
- Mert? Mit csináltam? - néztem a gyönyörű szemébe.
- Semmit, csak olyan furán viselkedsz.
- Mire gondolsz?
- Hát, hogy a buszon olyan felénk voltál és nem kívántad a társaságom.
- Jaa..az csak azért volt mert meglepődtem.
- Azon, hogy oda ültem melléd? - nézett értetlenül - Azon minek kell meglepődni?
- Azért, mert te eddig nem is hederítettél rám, de most meg úgy viselkedsz velem mint ha több éve barátok lennénk.
- Mert azok is vagyunk szívi! Csak te nem tudtad. - kacsintott rám.

Ez volt a záró mondat és ezt követően ki is csengettek. A buszon szintén vele voltam, és jól éreztem magam. Örültem, hogy végre kialakult köztünk egy kapcsolat. Ha nem is szerelmi de legalább baráti kapcsolat. Az úton nevettünk rengeteget és még el is kísért. Aztán elköszöntünk egymástól. Kinyitottam az ajtót és anyám fogadott azzal a hírrel, hogy nem lesz holnap itthon, hanem a palija elviszi valahova. Igazából nagyon nem érdekelt. Felmentem a szobába és át öltöztem. Idő közben jött egy csomó értesítésem. Mind Mikeytól.
Mikey Cobban ismerősnek jelölt vagy Mikey Cobban reagált egy korábbi bejegyzésedre.
Később rám írt.
- Szeretnék veled minél hamarabb találkozni!❤
- Oké. Gyere át holnap nyugodtan. Úgyis egyedül lennék itthon.
- Okés. Akkor holnap a lehető leghamarabb ott leszek. Jó éjt! 😘
- Várlak. Szia!❤

Ezzel a beszélgetés befejeződött, és mentem én is aludni. Izgatottan vártam a holnapot.

~~~Reggel~~~

A madarak csodálatosan "énekeltek". A nap szint úgy, besütött a szobám ablakán, ami fényességel töltötte el a szobát. Ja... Hát ez jó is lett volna, ha most éppen nem az ég szakadna le. Ennek ellenére lekászálódtam a konyhába és csináltam kaját magamnak. Leültem a kanapéra, hogy majd TV nézés közben eszegetek, de pont akkor csengetnek. Ilyenkor jut eszembe, hogy gőzöm nincs, hogy hol a kulcsom. Keresgélem mire ő már tizedszerre csönget. Megvan a kulcs. Gyorsan az ajtóhoz szaladtam és kinyitottam. Ott álltam az ajtóval és Mikeyval szemben, egy szál boxerben.

- Na mi van? Tán nem most keltél? - kérdezősködött.
- De - nevettem álmosan.
- Sajnálom, hogy ilyen hamar jöttem és megzavartalak. - szomorodott el.(ilyenkor irtó cuki 😍)
- Jajj, ne légy már ilyen! Tudod jól, hogy te sosem zavarsz! Na, gyere beljebb! - öleltem át, ő pedig erősebben viszonozta ölelésemet.
- Erre vártam! - nézett mélyen a szemembe.
- Mire?
- Arra, hogy végre átölelj! - ölelt meg mégegyszer.
- Ohh... értem! - bújtam ki a karjai közül - Kérsz valamit enni vagy inni?
- Igen. Köszönöm! Egy kis szendvics és víz megteszi.
- Okés! Akkor ameddig készítem a kajád, nyugodtan menj fel a szobába. - ajánlottam fel neki a lehetőséget.
- Jó jó! Ott várlak!

~~~Mikey szemszöge~~~

Olyan kedves. Még kaját is készít nekem. Ameddig a konyhába sürgött-forgott a szerelmem, addig felajánlotta, hogy felmehetek a szobájába, de mondta, hogy csak az ágyon várakozzak. Persze én nem bírtam csak úgy ülni, ezért egy kicsit körülnéztem a szobájába. Megállapítottam, hogy kiskorában irtó cuki volt. Aztán ahogyan körülnéztem a szobába láttam egy füzetet. Belenéztem, azt gondolván, hogy ez egy sima füzet. De nem. Ez a naplója volt. Mikor kinyitottam egy random oldalon akkor meglepődtem. Ez volt bele írva : Ma a buszon mellém ült. Azt hittem, hogy menten meghalok. Az az illat, stílus, haj, szem és a hang.... Ahww 💓 Egész nap velem volt. Velem beszélt, ebédelt és élvezte a társaságom. Szeretem Mikeyt és remélem, hogy ő is engem.
Rögtön leesett, hogy rólam írt. Ennek csak örülni tudtam. Reméltem, hogy majd egy szorosabb kapcsolat kialakul köztem és közte. Amint ezt kimondtam magamba hallottam, hogy nyílik az ajtó. Gyorsan lehuppantam az ágyra mintha semmi nem történt volna.

~~~Brooklyn szemszöge~~~

Miután elkészítettem a kaját felvittem a szobába. Persze nem egy egyszerű szendvicset csináltam. Ő többet érdemel. Kinyitottam az ajtót és letettem az ágyra tálcát. Oda ültem mellé és néztem ahogyan eszik.

- Finom? Ízlik? Ehető? - kérdeztem?
- Persze! - mondta teli szájjal. - Ilyen finomat még senki nem csinált nekem.
- Ohh ez semmiség! - pirultam el. - Amúgy...?
- Hmm? - "mondta" teli szájjal.
- Miért akartál velem minél hamarabb találkozni?
- Hát igazából apám elment valakivel én meg egyedül lettem volna otthon.
- Hát, de van neked más barátod is. Miért pont hozzám?
- Mert azok csak azért barátkoznak velem mert egy osztályba járunk, de egyébként meg ha külön suliba kerülnénk akkor le se sz*rnának. Te meg nem ilyen vagy.
- Ezt hogy érted? - értetlenül néztem.
- Hát így...
- Hogyan?
- Tudom, hogy te szeretnél többet tőlem mint barátság.
- Miii?? Dehogy - álltam fel hirtelen és pirultam el.
- Hiába tagadod le. Én olvastam. - mondta.
- Na jól van. Igen. Szeretnék többet mint barátság. De...menj csak... úgyse akar senki egy meleggel barátkozni. - szomorodtam el.
- Rosszul tudod! - nézett mélyen a szemembe. - Én nem akarok veled barátként viselkedni!
- Te most? - néztem rá.
- Igen. Brooklyn Gibson, szeretnél a barátom lenni?
- Igen! - öleltem át, majd csak annyit hallottam, hogy a fülembe súgja Szeretlek.
Ettől megkönnyebbültem
Végre együtt lehettem azzal akit teljes szívemből szeretek.

Eldöntöttük, hogy elmegyünk kávézni, mozizni meg stb. Ezzel elment egy nap. Haza érve gyorsan le fürödtünk és ágyba bújtunk. Hátulról átkarolt és úgy aludtunk el.

REMÉLEM, HOGY TETSZIK. HA IGEN AKKOR KOMI ÉS VOTE!!❤❤