love the way you LIE +18 •|💔 Befejezett 🙈|•

21. fejezet

Meg fogtam a haját és téptem és ordítottam vele!

- Mit képzelsz magadról, néztél már tükörbe hát te meg kinek képzeled magadat teeee!- Már ütöttem meg volna a srácot mikor Márk hátra húzott és lefogott evvel együtt befogta a számat is! Az egész kávézó minket figyeld... Jack csak nézett és nem mozdult nem csinált semmit teljesen lesokkolt!

- - Gyere menjünk innen...- Mondta nekem Márk oda ment a pulthoz és kifizette amit fogyasztottunk. Azonnal el is hagytuk a helyet! Márk bele ültetett egy fekete sport BMW be majd elindultunk valahová, nem tudom hová csak mentünk, egész úton csak nyugtatott...

- Nagyon féltem de nagyon... Nem számíthattam másra csak rá, annyira megnyugtatott miközben mellettem volt. Hirtelen elém tárult a szép Duna látványa

- Csak ültünk az autóban majd hirtelen rám nézett:

- - Figyel Aaron, nem tudom mi legyen velünk... Én úgy éreztem akkor miközben meséltél Jackről hogy mintha én lennék a szamár... tudod ha nincs ló jó a szamár is... és én ezt nem akarom... tudod én nem szeretnék így lenni... de tudom hogy nagyon jó ember vagy és szeretnék veled lenni szívesen, de akkor el kellene felejtened Jacket mivel ez így nem lenne oké, ugye tudod?

- Már az elején a sírás kapkodott, a közepénél már nem... nem bírtam tovább csak úgy bőgtem... nem tudtam hozzá szólni csak bőgtem, féltem, nagyon féltem, én nem akarom ezt, én így nem akarok élni hogy választanom kell én Márkot szeretném és nem Jacket mivel ő... ő ... nem tudom teljesen össze vagyok zavarodva. Hirtelen Márk magához húzott, majd teljes eréjével magához szorított! Annyira jó illata volt, annyira jó érzés volt a karjai között lenni, sokkalta jobb volt mint Jack. Igen tudom Jack megmentett, de soha nem érzett irántam ennyire mint ő... Bár nem tudom hogy ő mit érez irántam hisz két napja ismerjük csak egymást...

- - Márk, én nem akarok jackel lenni annyira örültem mikor meg írta nekem azt az üzenetet! Én szeretnélek jobban megismerni téged... igen TÉGED!.... - zakatoló hangon mondtam neki el az igazat... ő csk bólogatott..

.

- Figyel Áron még nem mondok semmit adjuk egymásnak időd hogy jobban megismerjük egymást rendben?- mondta nekem mosolyogva...

- A mosolya teljesen megnyugtatott. – rendben, én is így szerettem volna!- tettem hozzá egy őszinte mosolyt!

- - Haza vigyelek?- Kérdezte tőlem komoly arccal!

- - Nem nem kell... Megy vonatom!...- mosolyogtam rá

- - Tényleg nem gond, mert most tényleg mennem kell mert állás interjúra megyek és így is el fogok késni, tudod te fontosabb vagy minden nél, de nekem ez a munka nagyon kell...

- - Persze igen tudom, nem gond, nagyon örültem hogy találkoztunk remélem látlak még! – Rá néztem boci szemekkel.

- - Komolyan? Na ná hogy látsz, nem hagylak el.... SOHA!- Evvel adott egy puszit az arcomra én azonnal el vörösödtem! –

- Elköszöntünk egymástól majd én elkezdtem sétálni az állomásra! Egész úton, a vonatban is csak rá gondoltam... Mikor haza értem kérdezték hogy mi van velem? Hol voltam? Kitaláltam hogy Reninél voltam... Igen Reninél rola azt kell tudni hogy nem rég lettünk nagyon, de nagyon jóba. Helyes lány mindig más színű a haja. Jobb oldalt ki van neki nyírva a haja. Aranyos meg minden, de néha depis és nem mondja el mi a baj sajnos! Nah mindedj is... felhívtam őt és elmeséltem neki mindent...