love the way you LIE +18 •|💔 Befejezett 🙈|•

16. fejezet

Másnap nála ébredtem fel, ugyan abban a házban, fent ugyan abban a szobában ahol minden történt. 
Csak egy alsóban voltam, nagyon reméltem hogy nem történt semmi köztünk. Lépteket hallok majd jön be egy tálcával rajta 2 bögrével, pár darab szenyával.
- Jó reggelt cica.
- Szia Jack.
- Hoztam neked reggelit - hozzá villantott egy ultra cuki mosolyt.
- Jack, ugye ... Nem ... Történt semmi este.. - a mondandómat nem tudtam befejezni mivel közbe szólt.
- Nem dehogy, úgy nézek ki mint aki ilyet csinálna?- nézett rám kérdően.
- Igen! - nevetve el kiáltottam magamat,ide ő is felnevetett.
Meg is reggeliztünk gyorsan, fel öltöztünk. És már gyorsan is az autóban voltunk.
- Biztos hogy már most haza akarsz menni?- kicsi szomorúság látszódott az arcán.
- Igen, muszáj haza mennem. - evvel meg simítottam az arcát. Majd ő is az enyémet, egymást néztük csak egy kis ideig, éreztem hogy innen már nincs vissza út a szívem is egyre hevesebben kezdett el dobogni. Majd kezdett közelebb hajolni, én nem akartam, és szerencsére csak egy ölelés lett belőle és szerintem annak is indult.

⏹️⏹️⏹️⏹️⏹️⏹️⏹️⏹️⏹️⏹️⏹️⏹️⏹️⏹️

Reggel korán keltem mert mentem suliba, megint úgy kapkodtam össze magam hogy ki érjék a buszra. Nézem az órát már csak tíz percem van ki érni... abban a pillanatban fel vettem a cipőm és már rohantam is ki. Kimentem az udvarból és ott volt. Mikor meglátott kiszállt a kocsiból és én csak érthetetlenül néztem rá hogy most mi is van?
Szia jó reggelt, elviszlek suliba ha nem gond. Mosolygott rám ezerrel.
Nem is kellett több beültem az autóba és már indultunk is.
Jó reggelt Jack de miért is jöttél el értem?
Hát csak úgy gondoltam, miért ne! Megvonta a vállát, rám nézett és mosolygott egyet.
Hát rendben, de miattam nem kell felkelned, sőt nem kell hordanod suliba, sem hasonlók! Mondtam neki kicsit bunkón. De ez őt szerintem nem zavarta.
Rám nézett és el nevette magát.

Hamarosan oda is értük a sulihoz majd ránéztem megköszöntem neki és kiszálltam a kocsiból. Tudom hogy nagyon bunkó voltam vele, de nem akarom hogy tudja hogy én őt szeretem. El akarom rejteni az érzéseim előle. Tudom hogy csak tönkre tenném őt amilyen vagyok.

Ki csengettek második óráról, olyankor hosszabb a szünetünk, úgy gondoltam elmegyek és veszek egy kávét magamnak, de az automata az épület másik felében volt ami egy üveg folyosó kötött össze.
Miközben sétáltam rajta át kinéztem és láttam az autóját. Hirtelen egy millió kérdésem lett. Mit keres ez itt? Ez az övé? Hol van? Mit csinál itt?
Nem is kellett több kimentem az ajtón ki az iskolának szembe és ott ült benne az autóban, odamentem a másik oldalra és beszáltam szó nélkül az anyós ülésre. Kicsit megilyedt sőt... Meglepődött arcal nézett rám ahogyan én is rá.
Te meg mit keresel itt? Kérdeztem meglepődött arcal!
Hát... Öhmm... Téged várlak.
Engem?? Miért??
Hát nem is tudom, csak szeretnélek meg várni!
De figyelj ide én a barátaimmal megyek együtt haza Jack mit szeretnél? Mond meg vagy ne is várj rám.
Rendben akkor nem várok rád, ha valamire szükséged van hívj.
Megráztam a fejem és kiszálltam az autóból és ő már el is indult.

Amikor az iskola véget ért együtt indultunk a buszmegállóba. Beszélgettünk, cigiztünk elmeséltem mindent Miráéknak. Ők is érthetetlenül néztek rám.

Mikor haza értem láttam a telefonon azt a sok üzenetet amit tőle kaptam.
Szia hogy vagy? Végeztél már? Nem szeretnél beszélni? Jól vagy? Kérlek ha rá érsz válaszolj! Kérlek!
Nem értettem miért keres még mindig engem.
Úgy gondoltam rá írok hogy hívjon fel nem telt bele fél perc sem és már hívott is.

Szia, hogy vagy haza értél már?
Szia igen, megvagyok köszi és te?
Én is megvagyok, de hiányzol. - mikor ezt meghallottam a szemeim csak úgy kinyíltak.
Miért is hiányzok én neked? - kérdeztem kicsit flegmán.
Figyeld nem értem miért vagy velem ilyen bunkó, de ha nem akkor nem. Szia.
És lerakta a telefont. Én úgy voltam vele hogy okke nincs evvel semmi gond legalább leszállt rólam és vége.
Igaz hogy szeretem őt, lehet hogy majd megbánom de most ez lehet hogy jó döntés volt.