Classmates (HUN)

4.rész- Vali és a titkok négyzete

A hétfő este unalmasan telt Imi számára. Abban reménykedett, hogy egyszer csak zizzen a telefonja, és egy Kornéltól jött üzenet tűnik fel a képernyőn, ám hiába reménykedett. Valaki más elfoglalta a legjobb barátját, és így kifejezetten magányosnak érezte magát. Tudta, hogy Kornél egy parknyira lakik tőle, mégsem törhet meg, és írhat neki először, hisz az úgy tűnne, mintha egy senki lenne nélküle, és csak tőle függne. De ez volt az igazság. Imi régebben még alacsonyabb volt, olyannyira, hogy még az osztályában lévő legalacsonyabb lány is magasabb volt nála, így eléggé kilógott a sorból. Ráadásul kicsiny termete tömzsi is volt, így ha a figyelem középpontjába csak csúfolás által kerülhetett. Azonban Kornél más volt, ő máshogy is kezelte, már egészen azóta, hogy megismerték egymást. Általa befogadták a többiek, és az ő baráti társaságába került.

A következő nap, szintén unalmasan telt, Kornél Valival volt elfoglalva, sőt még órákon is egyedül hagyta Imit, és megkérte a Vali mellet ülő, becenevén csak "Colos"-ként ismert majdnem 2 méteres fiút, hogy cseréljen helyet vele. Imi nevetségesen érezte magát a 160 centiével Colos mellett. Az egész nap pocsék volt, és alig várta, hogy hazamenjen, és mikor hazaér végre beszéljen a barátjával. Küldött is egy üzenetet:

Me: Beszélni akarok veled
Látta

Semmi válasz. Egész nap várt, egész este csak a telefonját figyelte, de nem érkezett egyetlen üzenet sem. Illetve érkezett, de csak a szolgáltatót érdekelte, és azt is csak a havidíj miatt. Másnap már magától Colos mellé ült le, Vali helyére, és durcás arcát folyton Kornélra vetette, hátha az észreveszi őt. De o nem reagált. El volt foglalva Valival. Imi már kezdte megelégelni, hogy valaki más ellopja Kornélt tőle. Azt se tudta miért zavarja ennyire, hisz ugyanúgy jóban volt Zsutival és Takival, és velük beszélgetett, míg a másik kettő elvonult együtt. Imit bosszantotta ez az egész nevetséges helyzet. Nem értette miért, de iszonyúan felhúzta. Tudta, hogy Kornél és Vali ugyanúgy jóban vannak, de akkor is ő akart vele lenni. Nem fogja elveszíteni.

- Kornél! Beszélhetnénk? - tért lényegre a szőke.

- Most mással vagyok elfoglalva - biccentett egy német feladat felé, amit meg az óra kezdete előtt gyorsan le kellett másolnia.
- De ez fontos. Add, segítek - húzta ki a kezéből a vastag sárga könyvet. - Már kész is van, most pedig gyere! - rántotta ki a folyosóra.
- Mi van Imi? Mi ilyen fontos?
- Nem fogom kerülgetni a forró kását, mi bajod van velem?
- Hogy mi?
- Mostanában hozzám se szólsz, folyton csak Valival vagy.
- Hisz nem láttam egész nyáron.
- Engem sem...
- De veled pénteken is találkoztam.
- Az egy nap volt, már szerda van. És ez amúgy sem indok arra, hogy egyáltalán ne beszélj velem! Tegnap is írtam üzenetet, és te... – érezte, hogy egy elveszett kisegérre hasonlít legjobban Kornél nélkül. Szánalmasnak találta saját magát. Egyre jobban belegondolt, hogy hogyan tudta barátja hiánya ennyire magányossá tenni, és egyszerűen nem bírt magára nézni. Igaz ez fizikailag amúgy is lehetetlen lett volna, de ha kívülről látta volna magát, biztos elhányta volna magát. Hogy lehet ilyen elveszett és kétségbeesett nélküle? Vagy nem is ez a jó szó rá? Akkor mi? Féltékeny Valira? Talán, hisz olyan sokat lóg Kornéllal, míg ő a háttérbe szorul.
- Imi?
- Mindegy, felejtsd el, nem mondtam semmit. - mondta, majd faképnél hagyta a magas barna fiút. Illetve hagyta volna, ha az nem fogja meg a kezét és vonszolja be a csendes fiúvécébe. –Mondtam, hogy felejtsd el! Csak egy kicsit kiborultam, ennyi.
- Figyelj, ez így akkor sem jó – támasztotta mindkét kezét a falnak, közrefogva ezzel a szőkét. – Én nem akarom, hogy haragudj rám. Nem is akartalak megbántani.
- Mondom, hogy semmi baj, csak hirtelen kiakadtam.
- Persze, úgy, mint én a parkban?
- Ha már erről van szó, nem is akadtál ki, csak találtál egy kamu, vagy félig kamu kifogást, hogy ne kelljen beszélnek a valódi bajodról, amit még mindig nem mondtál el. Pedig azt mondtad, hétfőn majd megtudom.
- Igaz, de még nincs elég bátorságom, várj még rám egy kicsit. De most rólad van szó, mi volt az előbbi - nyomta el a mondat végét a becsengő.
- Majd később megbeszéljük, de komolyan nem volt semmi. Most menjünk vissza a terembe – próbált volna kibújni a magas fiú kezei közül.
- Még nem. Te fontosabb vagy mint az a boszorkány.
- Mint a német tanárnő? Viszont nem akarok megint bajba keveredni miattad.
- Miattam? Ki is kezdett verekedni Petivel az ebédlőben? – mondta gúnyos hangnemben.
- Kornél... Az te voltál.
- Való igaz.
- Figyelj, átgondoltam az egészet, és jól vagyok.
- Máris? Ez gyors volt. Tudod, nekem bármit elmondhatsz, és kérlek, nagyon kérlek, te se tarts semmit magadban, és hívj, ha kellek – kacsintott.
- Rendben, köszi... várj mit mondtál? Ennyire te sem lehetsz perverz!
- Gyere, mert már rég becsengettek. Ha késünk, az miattad van – mondta, majd előrefutott.

Iminek nagy kő esett le a szívéről. Nem kellett volna elmondani ezt az egészet, de örült annak, hogy minden újra a régi. Legalábbis egyelőre. A következő napokban Kornél megosztotta figyelmét közte és Vali között. Eljött az angol óra is, ahol Vali kapott az Imi mellett lévő szék lehetőségén, így le is huppant mellé.

- Azt hiszem sikerült kiderítenem egy pár dolgot, de attól félek, nem beszélhetek róla – vigyorodott el izgatottságában.
- De miért nem? Nekem semmit sem sikerült kiderítenem.
- Hidd el, oka van, hogy nem. Majd meglátod, és le fog sokkolni a hír. Kezdjgondolkozni válaszodon.
- Úgy nehéz, ha nem tudom mi a kérdés.
- Én pedig nem árulhatom el, de adok egy kezdőtippet.
- Utálom, hogy mindketten titkolóztok, na, halljam!
- Szerelmi ügy.