Classmates (HUN)

8.rész- Vali és az epres csók

Imi meglepetten bár, de engedelmeskedett Kornél parancsának. A szőke fiú megszeppenve lépett ki a házból, és kezdett sétálni az üres parkon keresztül. A csendes utcákat csak a trappoló lépései zavarták meg, ahogy zavarodottságában próbált minél hamarabb hazaérni.
- Talán túlzásba vittem? - gondolkozott magában. - Kornél nem ilyen sértődékeny, ennyi miatt nem akadna ki. Bár mégis, lehet hogy köze van a volt barátnőjéhez. Nem túl szépen váltak el, az egyszer biztos - folytatta gondolatmenetét. - Ez sem lehet, az már régen volt, már rég el is felejtette. És az amit Vali mondott? Annak lehet köze az egészhez. Olyan fura, de nem rossz értelemben, hisz nem vagyok én homofób. Vali is az egyik legjobb barátom. Csak Kornél
... róla sosem tudtam volna elképzelni, hisz akkora nőcsábász. Mondjuk jobban belegondolva csak egyetlen barátnője volt, és miután szakítottak, nem is nagyon jött össze senkivel. Emlékszem mennyit vigasztaltam. A vállamon sírta ki magát.Jó vicc, egy hatodikos fiú a másik vállán sír szerelmi csalódás miatt.  Akkoriban lettünk mi ketten ilyen jóban, addig nem mondhattam rá hogy ő az egyetlen és legjobb barátom, addig mindenkivel ugyanannyira voltam jóban. 

A kis belső monológ végére Imi fáradtan dőlt be az ágyba, de aludni kicsit sem tudott. Túlságosan felkavarta Kornél, így örült is neki, hogy hétvége lesz, annak meg végképp, hogy Kornél elutazik. Elhatározta, hogy holnap beszél Valival, erről az egészről. Majd holnap pontot tesz a dolgok végére. De hogy fogja tudni kibírni holnapig? Újra kezdett elmerülni gondolataiban, mikor megzavarta egy erős kék fény a sötét szobában. A telefonja volt az. Imi rögvest fel is pattant az ágyból, mintha minden fáradsága egyszerre elmúlt volna, és a töltőn lévő készülékért nyúlt a szoba túlsó felében. 

Vali: Imi, holnap találkozhatnánk?

A kis szőke nem hitt a szemének. Vali vajon gondolatolvasó?

Imi: Persze, de miért?
Vali: Csak beszélni akarok veled Kornélról. 

Ezt már tényleg nem tudja elhinni.  Ekkora mázlija nem lehet. De ha még Vali is beszélni akar vele, akkor komoly gondok lehetnek.  Meg is beszélték a találkozót másnap délutánra egy eldugottabb helyen lévő kis gofrizóba.

-Sziasztok! Mit adhatok? -köszönt kedvesen egy tökéletes mosolyú fiatal fiú.
-Szia! Én egy sima gofrit kérnék nutellával, rajta M&Ms-el - kezdte a rendelést Imi.
-Én pedig egy epres csókot - tette hozzá Vali.
-Rendben, amint kész, viszem.  Üljetek le nyugodtan addig. 

El is foglaltak egy csendes kis asztal a sötét sarokban, távol a pulttól, és minden más asztaltól, biztos ami biztos. Nemsokára meg is érkezett az édes finomság: Imi tömény csokija, és Vali könnyed gyümölcsös tejszínhabos  mámora. Evés után rá is tértek a lényegre.

-Szóval, miről is akartál beszelni?
-Kornél.
-Mi van vele? - érdeklődött Imi.
-Lehet, hogy nem minden amit mondtam a faháznál igaz rá...
-Ezt mégis hogy érted? - nézett nagy szemekkel a kis szőke. 
- Hogy is mondjam? A lényeg, hogy már nem vagyok benne biztos. Sőt. De ezt sem veheted teljesen biztosra.
-Ezt értsem úgy, hogy konkrétan semmit sem tudunk biztosan Kornél nemi identitását illetően?
-Mióta tudsz te ilyeneket?
-Mindig is tudtam ilyeneket - kacérkodott Imi. - Viccet félre téve, mielőtt a faháznál elmondtad nekem, Kornél neked elmondta?
-Nem - sütötte le a szemét Vali. -Illetve...nem, mégsem. Nem mondott semmit ezzel kapcsolatban. 
- Akkor mégis honnan gondoltad? 
- Én...csak...
- Tudod te miken mentem keresztül? 
- Miért, mi történt? 

Mielőtt a kínos válasz elhangozhatott volna, egy kisebb koppanásra lettek figyelmesek. A mellettük, közvetlen az emelet erkély részénél lévő asztal felől jött a hang. A két ott ülő fiatal lány közül, az egyik csak zavarba esve annyit mondott, hogy "Nem én voltam." A kócos barna hajú lány sikeresen leejtett egy kést az emeletről, ami majdnem fejbe csapta a pultban álló fiút. Ezután a kis kizökkenés után visszatértek a komoly témához. 

-Szóval? - kérdezte megint Vali.
-Nem volt semmi különös. Tényleg, csak folyton ezen járt az agyam. Hiszen olyan régóta vagyunk már legjobb barátok, és el kellett volna mondania. Hisz tudja, ne vedd személyeskedésnek, hogy elfogadóak vagyunk, így semmi értelme nem lenne az egésznek. 
-Nézd, tudom hogy zaklatott vagy emiatt, de még semmi sem biztos, oké? Amint megtudok majd valami biztosat, szólni fogok. De tényleg, mi történt? Tényleg semmi? 
-Semmi. Semmi sem volt. 

(Sziasztok, egy rövidebb résszel jelentkezem, hogy megint egy kis életjelet adjak, és még mindig bocsánat a soook sok kimaradásért~ ><)