Classmates (HUN)

7.rész-Kornél és a mogyorós csoki

Imi izgatottan várta már a pénteket, ugyanis régóta nem tudott összejönni a csapat, ráadásul Kornél nem gyakran hívta meg őket. Mindig Takinál vagy Zsutinál lógtak, így ez egy különleges alkalomnak ígérkezett, habár Kornél azt mondta, hogy ne számítsanak csak egy kis összejövetelre.  Szerencsére pénteken csak 6 órájuk van, és egy kellemes, általában focival eltöltött tesi dupla óra után mehetnek is haza. Imi, a hazafelé vezető busz helyett a belvárosba indult a tökéletes ajándék felkutatása érdekében. Kornél anyukájának vett egy cserepes virágot, az elsőt amelyiket meglátta, ugyanis nem nagy szaktudással rendelkezdett cserepes növények terén. Kornélnak viszont nagy gonddal választotta ki az egyetlen olyan fajta csokit, amiről tudta, hogy barátja ki nem állhatja, így nagy eséllyel megosztja velük. Kornél legszívesebben méglyára vetné az összes gyümölcsös csokit, mondván, hogy "A csoki nem egészséges, a gyümölcs az. Miért keverjük a kettőt?" De mivel tényleg jeles alkalomnak ígérkezett vett mellég egy mogyorós milka csokit is, amit viszont egyedül 5 perc alatt is képes volt megenni. Egy egész táblát. Bármikor.

Már várta, hogy az óra ötöt üssön, és átsétálhasson a barátjához. Örömmel gondolt bele, hogy már nem fél órát kell várnia a buszra, amivel még fél óra utazás, és negyed óra séta után elérheti a célját, hanem csak öt perc alatt átsétál a közeli parkon. Már majdnem a park közepén lévő szökőkútnál járt, amikor eszébe jutott az ajándék, amit ügyesen otthon hagyott. Mire visszaszaladt, megkereste, majd újra útnak indult, már negyed órás késésben volt. Mikor a környéken járt felhívta Kornélt is, aki csak ennyit felelt:

-Komolyan te laksz legközelebb, és te késel el egyedül? Számíthattam volna erre. Na nem baj, kimegyek a ház elé, az utca közepén keresd a házat. 

Kornélék háza most sem volt különb az előzőnél. Hatalmas, két emeletes ház, medencével, és egy nagy kerttel, pedig mindössze három gyerek, és két szülő lakik benne. ha a kutyát nem számoljuk bele. Márpedig neki is volt egy külön kis háza a ház tövében, de Kornél apukáját ismerve, biztos, hogy az ideje felét a házban tölti, mert télen hideg van, nyáron meg meleg. 

-Virágot a virágnak - nyújtotta át Imi a cserepes növényt Kornélnak. - Ezt üzend meg anyukádnak.
-És az én ajándékom hol marad? 
-Ha így követeled, meg sem kapod - vigyorodott el. - Előbb vezess körbe, ha már háznézőbe jöttünk. 
-Tudod, a többieket már rég körbevezettem, csak valaki - nézett rá Imire - sokat késett.
-Negyed óra nem is olyan sok. És azért mentem vissza, hogy most kaphass ajándékot.
-Remélem legalább egy mogyorós csoki.
-Annál jobb.
-Kettő mogyorós csoki?
-Egy eperkrémes.
-Ember, meg akarsz ölni? - indult el Kornél, hogy ténylegesen körbevezesse barátját.

A ház belülről is elképesztő, és hatalmas volt. Modern bútorok, hatalmas konyha, hosszú étkezőasztallal, tv majdnem minden szobában, szauna. Amit csak ember kívánhat. És még mindig nem volt minden kész. A folyósokon még mindig hevertek felbontatlan dobozok, és néhol még a bútorok le voltak fedve fóliával. Az előszobai márványpadló mellett pedig még mindig feltekerve sorakoztak a szőnyegek. Kornél szobája már majdnem kész volt. A zöldre festett falakon még poszterek is voltak Kornél kedvenc foci sztárjairól. Az ő szobája a ház harmadik emelten helyezkedett el, egyedül, így biztos, hogy senki sem zavarná a társaságot, bármit is csináljanak. Bár így sem volt otthon senki a fiúkon és a kutyán kívül, így teljes békében videojátékoztak, és ittak meg egy-egy sört.Az este jó hangulatban telt, mindenki jól érezte magát, a buli viszont nem tartott sokáig. Mivel Kornél holnapi utazása miatt semmi különlegeset sem csináltak, egy idő után ellaposodott a hangulat. Mivel egyikőjük sem akarta erőltetni a dolgot, így inkább szép lassan hazaszállingóztak. A végére már csak Kornél és Imi maradt, Aki segített egy picit eltakarítani a fiúk után maradt tornádó söpörte szobát.

- Köszi, hogy segítesz Imi. Bár még is érdemlem az epres csoki után.
- Ja, tényleg! - kezdett kutakodni a hátizsákjában. - Azt csak szivatásnak szántam. Tessék - nyújtotta az a félve őrzött mogyorós csokit. - El is feledkeztem róla, de ismerlek, és tudom mit szeretsz.
- Nem is tudod - fordult felé Kornél, és vette át a csokit.
- De. Szinte mindent tudok.
- Na mesélj akkor - tette keresztbe a kezeit, és a teljes figyelmét Imi felé fordította.
- Mint mondtam, szereted a mogyorós csokit, mindennél jobban, és utálod a gyümölcsöset. A gyümölcsöket magában azért szerezed, főképp a banánt  (szerk: Bocsi, ezt nem hagyhattam ki xD) és a barackot. A cipő méreted 45-ös, de mivel velem ellentétben, vagy remélhetőleg nem velem ellentétben, még növésben vagy, akár még ez is változhat. Mindenkinek azt mondod, hogy a zöld a kedvenc színed, pedig valójában a piros, csak azt hiszed,  hogy az túl lányos, pedig nem az. Azt is tudom, hogy a lány zsánered a szőke hajú, kék szemű! - állt még egy pillanatra, majd eszébe jutott amit Vali mondott neki egy pár nappal ezelőtt. Kicsit kínosan érezte magát ezután a mondata után, így inkább elfordult, és a mögötte lévő kis polcról szedte össze a csoki csomagolását, amit cafatokra téptek.
- Mondom én, hogy nem ismersz... - törte meg a csendet végül Kornél, majd közelebb ment Imihez.
Ahogy Imi visszafordult, Kornél már  közvetlen mellette magasodott, és a polcra támaszkodva két keze közé fogta Imit. 
- Kornél? - ijedt meg kicsit Imi.
- Inkább menj haza - engedte ki a kezei közül a kis szőke, és kékszemű fiút.