Classmates (HUN)

1.rész-Veréb Kornél különös esete az éjszakában

A rizs és a sült csirke illata árasztotta el a konyhát. Már este 7 volt, és Imi alig várta a vacsorát, amit megérdemeltnek gondolt az egész napos tanulás után. Már csak pár óra volt hátra az iskola első napjáig, ami egyszerre szomorúsággal és izgatottsággal töltötte el.  Egy rész iskola. Már csak a szó is borzasztóan hangzik, de az ötlet, hogy még be is menjen és tanuljon is egyenesen felháborító. Nem a kedvenc elfoglaltsága volt a tanulás, habár mindennapi élete megkövetelte tőle, ugyanis a város legjobb iskolájába járt. Másfelől pedig várta a találkozást a négy legjobb barátjával, Valival, Takival, Zsutival és legfőképp Veréb Kornéllal. Már este 9 lehetett, amikor úgy döntött elmegy aludni, ugyanis tényleg elfáradt a tavalyi tananyag átismétlésével, hisz jól tudta, a történelemtanár nem kegyelmez, és a matektanár is kinézte őt fő célpontjának, még tavaly. 

Valami zizgő hangra lett figyelmes az éjszaka közepén. Ránézett órájára, ami már majdnem hajnali 3-at ütött, majd a zaj forrását kereste, ami jelen esetben nem más, mint a telefonja. A kijelzőn egy név állt, mellette két opció: hívás fogadása, vagy elutasítása. Imi az utóbbit választotta, nehogy felébressze  alvó családját. Nem nézte meg jól ki hívta, csak arra koncentrált, hogy gyorsan letegye.  Már készült visszafeküdni, mikor megint felvillant a kijelző. Ezt már nem hagyhatta annyiban, megnézte az üzenetet, ami érkezett. 

Veréb Kornél: Imi, hol vagy most? 
Nem értette miért kérdez ilyeneket barátja, ráadásul ilyenkor. 

Me: otthon hol máshol miért te?

Veréb Kornél: A közeletekben lévő parkban, nincs kedved kijönni? És az isten szerelmére próbálj már meg helyesen írni! Tudod léteznek olyan dolgok, mint vessző, nagybetű, mondatvégi írásjel...

Me: Hülye vagy? Msr hogy lenne? egyáltalán te mit keresel ott? és hagyjal már engem ezzel hajnali 3kor!! -.- 

Me: már*

Veréb Kornél: Nem tudod mit hagysz ki, de ahogy akarod. Holnap úgy is találkozunk, alig várom már! ;)

A késői órákra tekintettel Imi, inkább hagyta a fenébe a kérdezősködést, hisz Kornél jól mondta, holnap találkoznak. Eldőlt az ágyban és egy röpke pillanat alatt már húzta is a lóbőrt. Álmaiból persze nem sikerült kivernie osztálytársát, és hogy vajon mit kereshetett a közelükben lévő parkban, és vajon mit akart tőle. Gondolatai oda vezettek, hogy Kornél egy démonidézésen vesz részt a park melletti temetőben, és az ő szűzi  vérét akarta feláldozni. Mire az "áldozós" részhez ért volna, megszólalt a kegyetlen 6 órai ébresztő. A készülődés viszonylag könnyen ment, figyelembe véve, hogy egyenruhában kellett menni, szóval nem kellett a ruha kiválasztásával töltenie az időt, és a reggeli már készen várta Imit az asztalon, ám a tükör előtt álló önbizalomnövelés akkora időkiesést jelentett, hogy késésben találta magát. 

-Anya, lassan induljunk, még elkések! -kiabálta.
-Ki mondta, hogy elviszlek? - sétált ki köntösben a kávéját kavargatva Imi anyukája.
-Ki nem mondta? Akkor most mi legyen? Késsek el az első napomon?
-Ha sietsz még eléred a buszt, itt van egy utcányira a megálló. Na igyekezz, vagy tényleg elkésel! 

Imi rohant, és sikerrel el is érte a tömött buszt, ahol felfigyelt egy az övéhez hasonló kék, egyenes szabású, vasalt egyenruhára, vörös nyakkendővel, fehér inggel, ami az alacsony, szőke fiú felé kezdett jönni, félretolva a tömeget. Egy erőszakos nénike azonban nagyban megnehezítette a közeledő dolgát, mikor az leállt vele veszekedni, de nagy nehezen elérte célját, azaz Imit. 

-Jó reggelt! 
-Jó reggelt? Csak ennyi? 
-Igen, miért mi mást kéne mondanom?
-Kornél, ha már lehetetlen időpontokban hívogatsz, miközben megmagyarázhatatlan szertartásokat tartasz egy temetőben, legalább ne csak úgy köszönj, hogy jó reggelt, hanem tedd hozzá, hogy Imi.
-Oh, szóval így állunk IMRE. Rendben van, értettem, IMRE, többet nem fordul elő IMRE - húzódott huncut mosoly az arcára. 
-Hányszor is mondtam már, hogy ne hívj így? Ne akard elrontani az első napom! Amúgy is mit keresel te ezen a buszon? És mi volt az a hívás tegnap? 
-És te mégis milyen szertartásokról beszélsz? És milyen temetőről? 
-Én kérdeztem előbb!