Classmates (HUN)

9.rész-Kornél ellenséges területen

A beszélgetés ezen fele elég hamar be is ragadt, és mivel mindkettejüknek kínos lett volna feszegetni a Kornél témát, nem is nagyon beszélték ki jobban a helyzetet.

-Tényleg, Imi, nem jövő hétvégén lesz meccsetek? 
-Basszus tényleg, teljesen megfeledkeztem róla! Azt se tudom ki ellen játszunk, pedig azért jó lenne tudni, hogy van e egyáltalán esélyünk továbbjutni.
-Várj, már nézem is- vette elő rögtön a telefonját, és már pötyögte is az adatokat. - Ha jól látom a testvériskolánkkal, a Kossuthal játszotok. Ők nem nagy falat. Egy jó játékosuk van, Máté, de szerintem még ő sem fog játszani. Készül az érettségire. 
-Huh, megnyugodtam. Érdekel mit hoz ki a csapatból ez az úr Takács bá' vagy ki. 
-Régebben jégkorongozott, én onnan ismerem, de ha jól tudom kosarazott is, és a röplabdához is konyít. Arról viszont semmit nem tudok, hogy valaha foglalkozott-e kézilabdával. Edzőnek jó arc. 
- Holnap lesz az első edzésünk a teljes létszámos csapattal. Először, úgy, hogy szerdán már meccs lesz.
-Basszus már ennyi az idő? Ne haragudj Imi, rohannom kell edzésre! 
-Még ilyenkor is?
-Főleg ilyenkor. Sajnálom, majd holnap találkozunk! A meccseteket sem hagyom ki, ne félj! Látni akarom, ahogy leégtek, még úgy is, hogy nyertek- ezzel elviharzott. 

Másnap Imi ismét a nehéz korai keléssel nézett szembe, de most izgatott volt az első edzés miatt. A buszmegálló felé sétálva meglátott egy magas fiút a telefonját nyomkodva. Már rohant volna hozzá, mikor eszébe jutott a múltkori, és kicsit kínosan érezte magát.

-Ugyan Imi, nem húzhatod ezt örökké!- nyugtatgatta magát.

Mellé érve látta, hogy még a fülhallgatója is bent van, és annyira elmerült a Pokémon vadászatban, hogy észre sem vette a mellette álló fiút. Nos igen, Kornélnak már voltak bajai a játék függősége miatt. Rengetegszer hagyta fent a telefonjának hangját, így mikor órán unatkozás közben elővette, mindig a hangos zene miatt le is bukott. Ráadásul egyszer ki is szökött az iskolából, mert a szomszédos utcában meglátott egy ritka fajt. 
Imi sokáig gondolkozott, hogy egyáltalán megszólítsa-e, de az érkező busz elvette tőle a döntés lehetőségét. 

-Ohh, Imi. Te mióta állsz itt?- kérdezte zavarodottan a bérletét keresve. 
-Csak most érkeztem, nyugalom - hazudta. - Gyere, menjünk! Ugye nem feledkeztél meg az eheti meccsről?
-Már hogy felejthetném el? Azt se tudom mikor vannak az edzések! - bökte vissza.
-És? 
-Na?
-Jó az edző? 
-Gőzöm sincs. Emlékszel Kolosra?
-Persze.
-Na, eddig minden edzést ő tartott...
-Valahogy nem lepődtem meg- nevetett. - És most, hogy a héten meccsünk lesz, sem tervez semmit csinálni?
-Örüljünk ha nem tervez. Csak elrontana mindent. Amúgy is, túl korán van ez a meccs, még nagyon év eleje van, a legtöbb iskolában össze sem álltak a csapatok, nemhogy összeszoktak. Az a szerencse, hogy a csapat nagy része már tavaly is itt volt, vagy legalább valamikor a közös tesiórán játszottunk velük. Viszont lesz egy csomó idén érkező tehetséges gyerek is, akiket azért nem ártana bevenni.
-Az biztos, azt hallottam, hogy Colos testvére is ide jár mostantól, és ő még válogatott is volt!
-Azt hittem kosarazott.

-Csak azért mert magas vagyok?- szólalt meg a távolból egy hang. - Mikor a hang irányába fordultak, egyből kiszúrták a magas, de annál idiótább testvérpárt. Az az egy szerencséjük volt, hogy mielőtt a kínos beszélgetés tovább folytatódhatott volna, megszólalt a leszállást jelző hölgy hangja, így az ajtóhoz kellett furakodniuk. 
-Colos, és a testvéred. Micsoda meglepetés!
-Neked csak Máté vagyok, jó? - szólt vissza a "kisebb" óriás.
-Ne haragudj, azt hiszem még nem találkoztunk. Veréb Kornél vagyok, a csapatkapitány.
-Ohh, már mindent értek, mester - hátrált meg. 
-Én pedig Kiss Imi.- mutatkozott be a szőkeség is.
-Hmm, találó neved van, tetszik - nevetett. - Bástya! - fordult most Colos felé.- Ezek az osztálytársaid?
-Igen, de már láttad is őket, mikor anno eljöttél az egyik meccsünkre szurkolni. Tudod, Kornél volt a háttal bedobós srác.
-Igeeen? A nagy háttal bedobós? Aki csak úgy átugrott a hatoson egy 180-as fordulat közben, és hátrafelé bedobta a labdát a kapus lába között? Majd csak úgy elsétált?
-Ő bizony.
-Erről még nem is hallottam- szólt közbe Imi.
-Véletlen szerencse volt, semmi több- szerénykedett Kornél.
-Biztosan csak szerencse volt, ha még kétszer megcsináltad.- álmélkodott Máté.

Az edzés kezdetét is vette. Főképp mindenki magától próbálgatott kapura dobni, passzolgatni. Jól elvoltak, nem különösebben dolgoztak ki bármilyen taktikát, hogy hogyan nyerhetnének a hétvégi meccsen. Bár nem sok volt hátra, és nem is voltak nagy összhangban, érezték, hogy az első meccset nem lesz nehéz megnyerniük. 

Gyorsan közeledett a szombati nap, és még mindig jócskán voltak hiányosságai a csapatnak a közös munkával kapcsolatban, így Kornél a csütörtöki napon átvette a hivatásos edző szerepét, és maga kezdte el csapatmunkára biztatni társait. Először közös bemelegítés, majd sorsolt párokkal való passzolgatás, és közös gyakorlatok. Végül 2 olyan csapatot hozott létre, ahol az emberek még sosem játszottak együtt, csak egymás ellen. Így került Imi egy csapatba Mátéval. 

-Te hallod- bökte oda neki a kisebb colos.
-Hm?- hangzott Imitől a válasz, miközben a pályán folyó játékra koncentrált. 
-Hogy lehettek osztálytársak?
-Ezt meg mire véljem?
-Hát, hogy te inkább nézel ki általános iskolásnak, mint majdnem végzős diáknak. 
-Tudod, nem a méret a lényeg- mosolygott büszkén, amiért sikerült egy félreérthető választ adnia, amiknek már csak az értelmezései is kellemetlen volt számára néhanapján. 
-Akkor is- hagyta figyelmen kívül  az előbbit. - Kornél tök magas és izmos. Te meg. Hát ilyen vagy.  
-Ez a genetika. Majd ha olyan idős leszel mint én majd tanulsz róla. Most pedig figyelj oda!-kapott el egy felé repülő labdát. 

Nem estek túl jól neki az előbbi szavak, hisz maga is látta, hogy szó szerint nem egy súly és magasságcsoportban van a többiekkel. De már nem érdekelte annyira mint régen. Örült neki, hogy a barátai így elfogadták, ahogy ő van.  Mellesleg furcsállta Máté túlzott rajongását barátja iránt. De nem ő volt az egyetlen. Igazából mindenki olyan akart lenni, mint Kornél. Még Imi is.