Testőröm Védelmében

1. rész

- James! Tarts ki! Nem halhatsz meg! Jace, hívj segítséget! – üvöltötte.

A férfi halkan nyöszörögve feküdt a fiatal hölgy karjai között, aki kétségbeesetten próbálta elállítani a szűnni nem akaró vérzést. Felfoghatatlan, hogy egy kicsiny tárgy képes úgy felsérteni az ember húsát, hogy az pillanatok alatt elvérezzen.
James igyekezett magára erőltetni egy utolsó mosolyt, tudta, hogy ez a vég... a halál sebes szárnyon érkezik és az ő lelke nélkül nem távozik innen. Próbálta megnyugtatni a lányt, de ő maga is túl ideges volt ahhoz, hogy a zokogó hölgyet elcsitítsa.
Hamarosan nem érezte már a tüdejébe nyilaló fájdalmat, nem érzett már semmit, látása homályosodott, a hangokat sem hallotta. Látta, hogy a vállát szorító lány szája mozog, de egy szavát sem értette. Még pislogott párat, majd szemei lecsukódtak és nem nyíltak fel többé. Mellkasának nehézkes emelkedése és süllyedése abbamaradt, és a gyengén lüktető szíve sem vert többé. A férfi meghalt.
Az éjszaka csendjét a lány szívszaggató zokogása verte fel, mire nem csak a birtok őrei, de a lány apja is ott termett és elborzadva nézte a vérbefagyott tetemet, akit fiatal lánya tartott a karjaiban.

A hölgy hirtelen felriadt. Hajnali négyet mutatott az óra, kint még mindig sötét volt és csak a hold fénye világította be a hatalmas szobát.
A lány kimászott ágyából és a birtok felé mutató ablak előtti díványra helyezkedett. Térdeit felhúzta, földig érő hálóruháját maga alágyűrte és a halványrózsaszín anyagot szorongatva próbálta elűzni a rossz álom utóhatását.
Reggelig nem mozdult onnan, ott ülve nézte végig a napfelkeltét. Nyolc óra lehetett, amikor megérkezett külön kijelölt cselédlánya, aki minden reggel behozta neki a gondosan kiválasztott ruháját.

- Jó reggelt Kisasszony. Hogy aludt?

- Jó reggelt. Rosszul – felelte rekedten.

- Megint rosszat álmodott?

- Igen.

A lány kurta válaszait hallva, a szobalány úgy döntött, hogy nem kérdezősködik tovább, láthatóan nincs kedve beszélgetni. Letette a hölgy ruháját a nagy franciaágyra, majd távozott a szobából. A lány lassan felállt a kanapéról és az ágya mellé sétálva szemügyre vette az odafektetett ruhadarabot. Sóhajtva nézett végig az anyagon, amikor az ehhez hasonló „jó kislányos" szettet hozzák neki, már tudja, hogy azt a napot az apjával kell töltenie.
Legszívesebben darabokra tépte volna a darabot, de egy jól nevelt hölgy nem tesz ilyet, nem igaz?
Levetette hálóingét, majd belebújt a térdig érő, rakott szoknyás, hosszú ujjú krémszínű ruhába, majd a tükör elé lépve felkötötte egy copfba lapockájáig érő szőke haját, miközben frufruja lazán a szemébe lógott.
Mikor késznek nyilvánította magát, végignézett tükörképén. Más lányok odáig lennének, ha feleannyira csinosak lehetnének, mint ő, de a lány elborzadva nézett saját szemeibe. Nem tetszett neki a látvány, ő nem ilyen. De, ha az apja megtudná, hogy milyen életet is él igazából, akkor örökre a szobájába zárná, mint a mesékben a királykisasszonyt.
Megrázta magát, mosolyt erőltetett arcára és kis léptekben megindult az ajtó felé, minek túl oldalán már vártak rá.

- Jó reggelt Roni – csillant meg a fiú szeme.

- Jó reggelt Jace – biccentett a lány.

- Ne mond, hogy megint rosszul aludtál.

- Már egy hónapja minden éjszaka James-sel álmodok... nem bírom kiverni a fejemből.

- Orvoshoz kéne menned. Senkinek sem lesz jobb, ha a történteken töröd a fejed.

- Tudom.

- Ja, mielőtt el felejtem: Apád beszélni akar veled.

- Gondoltam, csak akkor kell így öltöznöm, amikor látni szeretne.