Testőröm Védelmében

21. rész

Roni sokáig várt, csendben hallgatta a férfit, ahogy meséli az elmúlt két hónap eseményeit, de valahogy, bő egy óra elteltével sem terelődött feltett kérdései felé a téma. Nem akarta faggatni barátját, látta rajta, hogy mennyire feszült még mindig, de elmondhatatlanul kíváncsi volt, már csak azért is, mert Edgar megígérte neki, hogy mindent el fog neki mondani. Túlzott izgatottsága következtében pedig csak nem bírt lakatot tenni szájára, így elég modortalanul vágott a férfi szavába.

- Mond már el, hogy mi történt veled!

Edgar mélyet sóhajtott miután feldolgozta a nem épp tapintatos kérést. Kicsivel arrébb csusszant a bőr bútoron, keresztbe tette lábait és karjait is összefonta; teljesen bezárkózott. Lehajtotta fejét és ujjaival ideges dobolásba kezdett.
Veronica nem szólt többet, tisztában volt vele, hogy barátjának időre van szüksége, de tudta, hogy bele fog kezdeni a történetbe, csak felkészül.
Feszült figyelemmel fürkészte az egyre idegesebb férfit, akinek percenként rándultak meg a különböző arcizmai, feltehetőleg az emlékek felidézésének következtében.
Újra mélyet sóhajtott, majd beletörődve a helyzetbe végre beszélni kezdett.

- Reggel elég csúnyán összekaptam a felségemmel, és el is fajult a helyzet, úgyhogy mielőtt kárt tettem volna benne, magamban vagy a házamban, úgy döntöttem, hogy eljövök otthonról...

Edgar

Edgar már az ébredése pillanatában érezte, hogy ez a nap halálra van ítélve. Napok óta nem aludt már semmit, és az éjszaka is zongorája mellett nyomta el az álom, így mielőtt még megmutatta volna a többieknek, hogy még életben van, elment zuhanyozni.
Mire végzett és leért a földszintre, a feleségén kívül már nem volt otthon senki, és nem volt épp felemelő érzés számára, elsőként a nőnek csúfolt szörnyeteg grimaszos képével találkozni.
Úgy döntött, hogy igyekszik inkább hozzá sem szólni, ha már ennyire bal lábbal kelt fel, legalább más napját ne rontsa el, de Kathylin mindig szerette keresztülhúzni a számításait.

- Elég szánalmasan nézel ki, bár ez lehet, hogy neked nem akkora újdonság.

- Neked is jó reggelt.

- Ugyan már Edgar, meddig akarod még fenntartani annak a látszatát, hogy semmi bajod sincs velem?

- Hol vannak a gyerekek? – Edgar egy pillanatra se nézett feleségére, inkább nyugodtan, mint aki nem húzta fel magát, kitöltötte kávéját és háttal állva a nőnek belekortyolt italába.

- Nevetséges vagy.

- Mert érdekel, hogy mi van a srácokkal?

- Felnőtt emberek, azt csinálnak, amit akarnak.

- Tényleg ennyire nehezedre esik legalább egyszer normálisan válaszolni?!

A férfin kezdett megmutatkozni kialvatlansága és ébredési idegbaja, ugyanis az eddig nyugodt ábrázata egy pillanat alatt leomlott és mérgében még a kezében lévő bögrét is a mosogatóba vágta, ami így nagy csörömpölés közepette ripityára tört.
A hirtelen támadt idegesség, és a ricsaj miatt Kathylin is összerezzent, de hamar rendbe szedte magát és újult erővel kezdte ostromolni férjét.

- Jellemző, nem kapsz meg valamit és azonnal törsz – zúzol, mint egy hisztis gyerek.

- Feltettem egy egyszerű kérdést, nem tudnál rá válaszolni? – nyelte vissza idegbaját egy pillanatra.

- Elmentek a sulihoz.

- Minek? Hétvége van...

- Nem bírják a képedet bámulni, ezért amikor csak lehet, elmennek. Legszívesebben én is ezt tenném, de valakinek vinnie kell a háztartást.