Testőröm Védelmében

6. rész

Veronica felhívta az egyik szintén bulizós barátját miután nagy nehezen kiért a birtokról, hogy ugyan szedje már fel valahol, mert nem régiben indult. Nem is kellett sokat várnia, a fiú gyorsan megérkezett kocsijával és a kérést teljesítve, felkarolta a lányt és együtt indultak el a szórakozóhely felé. Ronit már mindenki jól ismerte, szinte az összes helyen törzsvendég volt, így épp, hogy csak belépett az ajtón, tömegek rohanták le és hurcolták magukkal a táncparkettre. Nem kellett félteni, szinte azonnal dobálni kezdte magát a dübörgő zene ritmusára. Alapból utálja a hangos dolgokat, de ha sikeresen leissza magát, akkor a fejébe szállt alkohol és az üvöltő zene, amitől a saját gondolatait sem hallja, egészen jól jön, hogy ne jusson eszébe semmi, ami zavarja. Mindig van, amit szívesen elfelejtene. Ilyen volt James halála, az apja, William érkezése és az Edgar iránti vonzalma.
Természetesen sosem akarja magát bajba keverni, ezért mindig barátokkal jön, akik szemmel tartják minden mozzanatát. Ahogy felügyelnek arra, hogy ne csináljon butaságot, arra is figyelnek, hogy ne érezze rosszul magát. Ezért, mindig az elsők között veszik észre, ha Veronicának italra van szüksége. Így volt ez ekkor is. Ahogy felidézte, hogy mennyi rossz dolog történt vele két napon belül, lelombozódott és tánc helyett csak némán meredt maga elé. Barátai ezt észrevéve, azonnal letámadták a lányt és karjait átfogva sétáltak el vele a bárpulthoz.

- Mit óhajt kisasszony? - mosolygott a lány barátja.

- Mindegy.. valami erőset.

- Ez a mi Ronink!!

A fiú nevetve dobolt a pulton, hogy felhívja magukra a személyzet figyelmét. A kiszolgáló férfi szúrós szemekkel nézett szőke lányra, tisztában volt azzal, hogy ki áll vele szemben, ahogy azzal is, hogy még nem nagykorú. De mivel nem ő rendelte a szeszes italt, nem tagadhatta meg a kiszolgálást.

- Egy pohár whiskyt legyen szíves.

- Te nem iszol? - kérdezte Roni, míg a pultos elfordult.

- Fogok, ne aggódj.

Mindig így kezdődik, aztán általában az a vége, hogy Veronica kómásra issza magát, míg a barátai teljesen józanok maradnak. Nem mondható biztonságosnak a helyzete, elvégre van ő, és van három fiú barátja, akik bármikor kihasználhatnák a helyzetet, de mégsem teszik. Egy külső szemlélőnek biztosan szokatlan, de, ha az ember jobban belegondol, hamar rájön, hogy mi lehet az oka, hogy nem esnek a lánynak. Nem szívesen néznének szembe az elnök haragjával. Mert, akik nem ismerik a Howard rezidencia lakóinak a történetét, biztosak abban, hogy Victor úgy védi a lányát, mint minden normális apa a gyermekét.

Az este hátralevő részében, Veronicát már semmivel sem tudták visszacsábítani táncolni. Gondolataiba mélyedve, bánatosan ült a bárszéken, míg felsőtestével a pulton feküdt és a sokadik, üres whiskys poharát forgatta kezében. Egy barátja maradt mellette, a másik kettő visszament szórakozni. Általában nem szoktak beleszólni, hogy Roni mennyit kér inni, de a fiút, aki mellette maradt, már nagyon aggasztotta az az alkohol mennyiség, amit a lány magába töltött, ezért már nem volt hajlandó többet rendelni neki.
Természetesen Veronica nem az a fajta ember, aki szereti, ha beleszólnak abba, hogy ő mit, hogyan és miért csinál, ezért elég hisztérikusan reagált a fiú aggodalmára. Konkrétan az asztalhoz csapta üres poharát, és mivel a koordinációs képességei kicsit tompábban működtek, elég rendesen bele is tenyerelt az üvegszilánkokba.
Fájdalmat nem igazán érzett, de az feltűnt neki, hogy valami nincs rendben. Felemelte kezét és maga felé fordítva, bambán rápislogott véres tenyerére. Elmélkedéséből két erős kéz rángatta vissza, és az is elég hamar feltűnt neki, hogy eltűnt a talaj a lába alól, aztán hamarosan mindent fejjel lefelé látott, valaki a vállára fektette őt. Nem sikerült elsőre felfognia, hogy mi is történik, de amikor a kezek gazdája megszólalt, mintha egy pillanatra kitisztult volna a feje.