Szeretem a tanárom? - Igaz Történet Alapján -

5.

Az a nap csodalatos volt. Habár nem tudtam mit gondoljak , hogy miért tette , hogy miért tettem. De az a pillanat felemelő érzés volt.
Szerelmes lettem a tanáromba.

A nyári szünetben sokat beszéltünk és találkozni is egyszer egyszer.

Egy fesztiválon volt a második találkozásunk amikor sétálgattunk majd beültünk az autójába. Arra mentünk amerre a szemünk s az út vitt. Egy elhagyatot állomáson kötöttünk ki ahogy senki sem volt ehy lélek sem volt látható.
Beszélgetés közepette megkért hogy üljünk hátra. Gondoltam nem lehet belőle baj hiszen nem lehet csinalni itt semmit.
Hátra ültünk. Majd egy szó hallatszott:
- Gyere közelebb. Vagy félsz? - kérdezte , majd lassan a kezemet megfogva mély tekintettel a szemembe nézet.
- Nem! - válaszoltam és közelebb húzodtem.
Tekintetünk egymás lelkébe hatolt. Csókjai oly lágyak és édesek voltak mint másé soha.
Ilyen a tiltott gyümölcs.

Lábaimat simogatva, derekamat magához ölelve csókolóztunk a kocsia hátsó ülésén.

- Félsz? - kérdezte lágy törödő hangon.
- Nem.
- Akkor moért reszketsz?
- Te vagy az oka. A csókjaid az érintésed a tekinteted.
- Sajnálom mondta félve. S egy puszitl nyomott a homlokomra.