Az Élet Nem Való Mindenkinek /Befejezett/

7.Fejezet

Becca: Megyünk együtt suliba? Nem sokára kint leszek a kereszteződésnél!

Én:Megkérdezem

 -Klara!-kiabálok a fürdőszoba ajtónak

 -5 perc és jöhetsz!-kiabálja vissza 

 -Nem az!Mehetek Beccával suliba? 

 -Beccával?-nyitja résnyire az ajtót fél kezében fogkefével gyanakvóan méreget 

 -Küldött sms-t,megmutathatom! 

-Ja,nem kell!-váltott gondolkodó arc kifejezésre,ohh csak nem újra megbízol bennem?-Mi lenne ha őt is elvinnénk?-aha szóval nem..

 10 perc múlva Becca mellett megálltunk és beinvitáltam a 9 személyes mercibe. Beültem Klara mellé Becca pedig az én helyemre ült.Bemutatkoztak azután már csak a gyerekek visítozását hallgattuk. Mivel normálisnak akartam tűnni én is elköszöntem az autóból kiugorva 

 -Szia Klara-mosolyogtam és láttam mostoha anyám elérzékenyült tekintetét. Elindultunk a termek felé közben megálltunk a szekrényeinknél. 

 -Tudod így hogy megálltatok mellettem azzal a nagy dömperrel,kb. olyan volt mint ami kell a gyerekeket elrabolják!Először rendesen megijedtem,már készültem a "Nem adom a vesém!" kijelentéssel! 

 -Miért olyan sokszor kell ezt mondanod?-nevettem 

 -Nem,de mindenre fel kell készülni! 

 Órák után megint együtt vártuk Klarát a lépcsőn ülve,és úgy terveztem ,hogy haza is viszünk Beccát. Be is szálltunk mikor megérkezett a "szervkereskedő autó" ahogy ma emlegette. 

 -Rohadtul nem vágom a föcit-panaszkodtam a füzettel a keze be 10 perc múlva

 -Mit nem értesz rajta? Laza az egész! Gyere át és együtt tanulhatunk!-javasolja

 -Klara?-kérdezem sokat mondóan 

 -Kiteszlek a ház előtt titeket.Becca elnavigálja a családot a ház elé.Egy kisebb,régi építésű családi ház előtt állítja meg Klarát,majd száll ki hogy kinyissa a bejárati ajtót.

 -Köszi!-fordulok felé 

 -7-re érted jövök!-mosolyog

 -Rendben-majd Becca után megyek. 

 Beccának a földrajzot nagy nehezen másfél óra alatt sikerült az agyamba vernie,úgy hogy most a 2 személyes ágyán heverészünk.

 -kb 1 hónapja költöztél ide,és már úgy belepted a szobát-áradozok a poszterekkel és fényképekkel teli ég hatású falról,a lila ágyneműről,a rajta lévő díszpárnákról,a bézs árnyalatú bútorokról, a csíkos bolyhos szőnyegről a parkettán, ez a szoba az enyémnek a szöges ellentéte,és ez miatt is tetszik annyira.Az egész csaj stílusa tetszik,a fekete-fehér ruhái,a lila csíkok a hajában, ezzel szemben én..fekete hosszú hajjal,a fekete-piros ruháimmal...

 -A te szobád se lehet annyira szörnyű! 

 -Aha..legközelebb te jössz át!-fenyegetem 

 -Nagyon szívesen!Speciál én el sem tudnálak képzelni egy full fehér szobában,már csak a stílusod miatt sem.

 -Hát mindennek van oka.. 

 -Na mesélj,a stílusodnak és a szobádnak mi a sztorija?

 -Tényleg ez érdekel? 

 -Simán!Titkolózol itt én meg kitárom a lelkem-panaszkodik

 -Hát ahogy akarod,igazából a kettő összefügg 

 -Ne bassz,végképp érdekel

 -Anyám 6 évesen beadott egy intézetbe azzal a címszóval hogy "nem tud eltartani" ,később persze kiderült,hogy külföldre ment. 8 évesen kezdtem "lázadozni" ezért az első nevelő szülöm 10 évesen vissza rakott a nevelő otthonba.12 éves koromig volt velem a második,15 évesen pedig a harmadik nevelő anyám.Ez az ide-oda dobálás nem igazán jött be.Bár az én hibám..de érted.13 éves koromban vettettem meg az akkori szüleimmel az első hát.. ilyen cuccokat-mutatok a felszerelésemre-és onnantól kezdve csak olyanokat is kértem.-regéltem el az élet sztorimat

 -Szóval akkor azért nem akarsz rendes szobát mert félsz hogy megint vissza kerülsz?

 -Az lehetetlen,áprilisban betöltöm a 18-at és elköltözöm lehetőleg minél messzebb,ezért nem kell szoba. 

 -Mindent értek,lehet még egy kérdésem?

 -Akár száz is!

  -Anyud,öm..Klara miért nem enged el egyedül?  

...