Az Élet Nem Való Mindenkinek /Befejezett/

2.Fejezet

  Reggel,szokásos és unalmas. Felkelek,megeszem a szokásos reggelimet egy gyümölcs,beszállok Klara autójában.Útközben kitesszük a többi gyereket a sulinál, a középsuli az utolsó mivel az van a legmesszebb és a családba csak én járok oda,egyenlőre.Néha elgondolkozom,hogy ha frontálisan ütköznénk és "véletlenül" nem lennék bekötve,minden fájdalmam egyszerre megszűnne.De nincs szerencsém,Klara behajt a suli parkolójába,várja,hogy elköszönjek de csak kiszállók a kocsiból.Mindig várja hát ha mondok valamit de sosem,nem úgy mintha bajom lenne vele mert nincs, csak nem akarok kötődni,annyian hagytak már el hogy nem bírnám el többször,most én lépek le,vagy meghalok nekem mindegy.

A szekrényemhez megyek kiveszem a könyveket közben megtalálom a szokásos mai üzenetet a lányoktól: 

 "Mi van halál? Otthon hagytad a kaszád!?Emos ribanc" 

Hmm..egyre kreatívabbak,Livia és a barátnői 2 ajtóval odébb állnak rám néznek és röhögnek. Őt tartják a legszebb csajnak a suliban és még hozzá:kedves,önzetlen, és jó fej.Kivéve velem,utál engem (mint mindenki más) mert a "gazdagság örökbe fogadott",mert "vékonyabb vagyok nála" (csak hogy a kettő között az a különbség hogy az én "vékonyságom" undorító az övé pedig tökéletes),és mert az öltözködésem sem tetszik neki.Matek óra,beülök a szokásos leghátsó padba,persze bárki aki elmegy mellette belerúg,leköpi, vagy épp a rágóját ragasztja rá,csak azért mert én ott ülök.

 -Minek rakod oda a táskád?Senki nem ül oda!-nevet az egyik lány 

 A többi óra lazán ment,írtam 1-2 dolgozatot,ami valószínűleg 2-es lett,mindig csak annyi tanulok hogy ne bukjak meg,franc akar plusz éveket itt tölteni. 

Tesi lesz,ezt utálom a legjobban.Átöltözöm a wc-ben ahogy azóta hogy megjegyezték milyen undorítóan nézek ki.Becsöngetnek,magamra kapom a pólóm és megnyitom az ajtót,csak hogy nem nyílik.Kinézek a kulcslyukon, két ajtót össze kötöttek egy ugró kötéllel...klassz. Felállok a wc tartályra és átlendítem az egyik lábam és felülök az ajtóra.Leugrom de megcsúszik a lábam a tócsába ami előtte volt. Épp ekkor nyit be két lány:

-Trix behugyozott-röhögnek majd lefényképez az egyik,aztán lazán ki mennek mintha ez tök természetes lenne..bár lehet az is.

  Kosárlabdázunk amit szintén utálok mert szar vagyok benne.Egyesével felsorakozunk a palánknál,és mindenki dob egyet.Én jövök természetesen nem megy be..nem meglepő,a labdáért megyek de két labdát tiszta erőből nekem vágnak és beesek a foci kapuba,mindenki elkezd röhögni majd a többi labda is nekem csapódik.

 -Beatrix!-ordít rám a tanár-Azonnal keljél fel! 

 -Nem tudok!-kiabálnám az arcába de csak tovább fekszem miközben ő magyaráz, hogy milyen szerencsétlen vagyok, hogy megérdemlem amiért eltaláltak.Csak kiabál és kiabál,felrángat a csuklómnál fogva majd kirángat a teremből és csak üvöltözik,de már nem hallom,hogy mit,csak arra tudok gondolni,hogy miért mentettek meg 1 hónapja.