Az Élet Nem Való Mindenkinek /Befejezett/

11.Fejezet

Sokat gondolkozom azon hogy ez mind velem történik-e meg.Mármint hogy vehetett 360°-os fordulatot az életem? 

És még is annyira egyszerű.Még ha csak Becca miatt,hogy bekerült az életembe, ha csak ez miatt lenne hogy más minden,de nem!Az osztálytársaim beszélgetnek velem,ebédnél mellém ülnek,együtt nevetünk, nem vagyunk barátok de úgy kezelnek mintha tényleg közéjük tartoznék,mint a tényleges osztálytársak. Livia sem baszogat már,nem kapok megjegyzéseket,cetliket a szekrényembe.Aztán ott vannak a kölykök,ugyan az a kedvesség,törődés,érdeklődés úgy,hogy eddig le sem szartak.

Miért?Miért van ez? Mi a fene történhetett!?Sokat gondolkoztam azon,hogy a baleset miatt lehet ez,de mi köze van a kettőhöz egymáshoz? Túl sok a kérdés, és egyikre sincs válasz.Megpróbáltam felvázolni egyik nap Beccának, de ő sem értette a helyzetet és elég gyorsan tovább is léptünk ezen. 

Vasárnap van.Egyedül vagyok.Beccát felhívták a régi barátai hogy találkozzanak,engem is hívott de nagyon fáradt vagyok a péntek miatt.

A péntek.Lina irt egy üzenetet még az nap este,hogy haza értem-e rendesen.Annyira furcsa..hogy aggódnak értem, hogy oda figyelnek rám,annyira szokatlan. Ahogy az is hogy jobb tanuló lettem,mióta Beccával tanulok van hogy 3-mas,4-eket is kapok.Megkapok mindent amit valaha is akartam az élettől.De miért?

Egyedül vagyok.Egyedül a gondolataimmal,egyedül az összes megválaszolatlan kérdésemmel. Időnként úgy érzem mintha nem is az én életemet élném.De van hogy úgy érzem,erre van szükségem,ez kell nekem.De ez nem lehet az én életem.Muszáj volt tudnom a baleset részleteit ezért információkért mentem a dolgozó szobába. Klara ügyvéd ezért mindig sok papír munkája van,de általában nem bánja ha fontos dolgokkal zavarjuk,hát nekem ez elég fontos. Lementem a földszintre és bekopogtam a keskeny fehér ajtón 

-Gyere!-szólt ki a csengő hang-Baj van?

 -Őm..nem nincs,igazából kérdeznék valamit!

 -Na mondjad!

 -Ez egy kicsit hosszadalmasabb lesz,biztos ráérsz? 

-Megijesztesz 

-A balesettel kapcsolatban, hogy neked semmi bajod nem lett,szóval emlékszel mindenre!Meséld el hogy történt,mert én semmire sem emlékszem!

 -A baleset? Jaj kincsen..miért fontos ez?Olyan sok idő telt már el!

 -Csak szeretném tudni miért sodródott le az autó!-látszott rajta h nem szeretne erről beszélni,megdörzsölte a halántékát majd eltolta a széket az asztaltól és teljesen felém fordult

-Mikor rád pillantottam,pont egy zebra előtt volt,nem sodródott le az autó,elrántottam a kormány és neki mentünk egy táblának,ezért repültél ki a szélvédőn,annyira sajnálom kicsim de nem tudtam mindkettőtöket megmenteni,álmomban sem gondoltam hogy nem vagy bekötve. 

-Mindkettőnket?

-Egy kislány ment át a zebrán,későn fordultam vissza ahhoz hogy lefékezzek

-De Klara,igen is megmentettél,mindkettőnket!Hisz nem halt meg senki,és nekem sem lett különösebb bajom-leszámítva hogy az eddigi életem törlődött..

Megöleltem Klarát,amit szintén csodálkozó tekintettel kísért,eltelt pár másodperc mire vissza ölelt,elégé meglepte,engem is.Beszélgettünk még,aztán vissza mentem a szobámba és bedőltem az ágyba.Tovább agyaltam de mivel semmire sem jutottam hajnali kettő után elaludtam.

Nem értem mi történt az életemmel.