Történetek egy szerencsétlen életéből

Poloskafarm

Egy átlagos infóórával indult ez a történet, és egy osztályom önzetlenségével, aki úgy döntött, befogadja az ablakpárkányon fagyoskodó poloskát. Mivel az infótanárunk, Sanyi bácsi egy tipikus "Mindegy nekem, hogy mit csinálsz, csak az órai munkád legyen kész", ezért megengedte neki, hogy megtartsa szegény állatkát. És itt indult a poloskagyűjtő-hadjárat. Aki begyűjtötte a bogarakat, úgy döntött, a megfelelő tárolóhely nekik a körzője tokja lesz. És hogy hogy kaptak levegőt? Kilyukasztotta a körző hegyével a tetejét... A tökéletes szentélyt szünetben alakította ki nekik, amikor mohát, meg füvet rakott alájuk (Ez mondjuk, nem tudom, hogy hogy jött össze neki anélkül, hogy elmenekültek volna poloskák. Ki tudja, lehet, hogy újakat szerzett addig XD). Innentől kezdve egész héten folytatta a küldetését, és az egyre növekedő populációt áthelyezte egy ételhordóba (amibe szerintem nem ajánlatos ezek után bármiféle ennivalót is rakni...), és a többiek is segítettek neki néha-néha, szóval komolyan kezdett úgy kinézni, hogy a poloskák túl fogják élni a telet. Csakhogy ennek az álomnak szerte kellett foszlania egy reggeliszünetben. A sikításra becsörtető osztályfőnökünk csak annyit látott, hogy felborultak a hátsó sor székei, mindenki elhagyta az egy méteres körzetét az egyik asztalnak, és egy sereg poloska mászkált a padokon, meg repkedett a teremben. Igen, néhány lány "véletlenül" (valójában meg akarták nézni őket, de volt annyi eszük, hogy elfelejtették, hogy a poloskák nagyon is tudnak repülni) kiborította őket, és sajnos szabadon kellett őket engednünk :(

Soha nem fogunk elfelejteni titeket, dicső poloskák, kik hősies fagyhalált haltatok az (akkor) 7/a figyelmetlenségéért. Forever in my heart.