Dream × Jungkook Fanfiction

제 11 장

Hoseok egész idő alatt egy szót sem szólt. Kétségbeesetten tért a szobájába, és ki sem mozdult, amióta csak itthon vagyunk. Viszont engem a fürdőbe küldtek, hogy takarítsam le magamról az éppen már rám száradt vért. Hallgattam és engedelmesen indultam útnak a fürdőjükbe. Az ajtót eltorlaszoltam, mivel ehhez még KULCS-ot sem találtak fel! Remek. A kádhoz lépkedtem, amit inkább zuhanyzónak mondanám. Jobban is hasonlít rá. Feléhajolok, megnyitom a csapot, a kapott ruhadarabot a víz alá helyezve próbáltam a sebet fertőtleníteni. Az ajtó kinyílt és a torlaszt is oldalra helyezve lépett beljebb. Felegyenesedve néztem hátra. Jin merészkedett beljebb. Maga mögött bezárva az ajtót igyekezett felém. Csak egy-két lépés, de sietve tette meg.

-Ne haragudj, hogy zavarok!-lehangoltan mondta, és a kezemben lévő darabot vette ki a kezemből finoman, és a homlokomhoz emelte.-Megengeded??-halkabbra vette hangerejét, de milyen lágy a hangzása?!

Csak bólintok. Közelebb vonszolja kezét a vérző sebemhez. Erős fájdalmat érzek, ahogy a vizes kendőt a homlokomhoz érinti. Hirtelen hátrébb lépek és felszisszenek.

-Ez csíp!-kiabálom el magam, ahogy a szemébe nézek.

-Maradj nyugton! -utasítja nyugodtan.

Hogy képes nyugodt maradni??

-Figyelj! Tudom, hogy bátrabb akarsz lenni a helyzetednél és le akarsz nyűgözni, de az egészséged fontosabb minden edzésnél! -újabb fájdalmat éreztem, de már nem erősen.

-Nem akartam senkit sem lenyűgözni! -semlegesen néztem a szemébe, ahogy a keze után kapva távolítottam el a homlokomtól.-Én csak...-sóhajtottam.-Le akartam vezetni a feszültségem! Ezért is mentem el futni.-a földre szegeztem tekintetemet, mielőtt az utolsó mondatomat is kiejtettem volna a számon.

-Miért vagy feszült?? -hangja kíváncsian hangzott, de vajon az arckifejezése is azt tükrözi?

Felemeltem fejemet, hogy arcára vessem tekintetem, de ehelyett a szemébe találtam magam.

-Nem igazán fontos! -vallottam be magamnak is, nincs miért aggódjak, de ez mind csak egy hülye gondolat, hogy nyugodt maradjak.

-..Legközelebb légy óvatos és mindig nézz magad elé! -mosolyogni kezdett.

-Ígérem! -mosolyra húztam én is az arcomat.

-Jó. Már kész is vagy! -elővett egy tapaszt a dobozból és a sebemre helyezte.

-...Köszönöm!-erőt vettem magamon, hogy kimondhassam.

-Igazán nincs mit! -hátra lépett egy fél lépést se, csak éppen annyira, hogy teljes részünk látszódjon.

-Gyere, mielőtt még felrobbanna Jungkook! -az ajtóhoz lépett.

Oldalra húzta az ajtóban álló tárgyat, hogy kinyithassa az ajtót. A kilincshez nyúlt, lenyomta és maga felé húzta.

-HaYoung-nak jelenése van! -mosolyogva nézett rám.

-Értem! -motyogtam és elindultam az ajtón ki egyenest a folyosóra.

Közvetlen mögötten lép ki ő is, és ketté válnak útjaink. Jungkook szobája felé veszem az irányt és egyre jobban eluralkodik rajtam a stressz. Félek, de nem is. Vagy nem is tudom mit érzek belül.

-Nyugodj meg, HaYoung! -bíztattam magam, ahogy egyre jobban közeledem felé.

Még néhány lépés és meg is érkezem. Csak nyugodtan. Oh, kit áltatok? Kiabálni fog velem! Ebben biztos vagyok! Csak legyünk túl rajta.. Az ajtaja előtt állok reszketve. Megemelem jobb kezem, kopogtatok és várok. Néhány másodperc múlva már nyílik is az ajtó. Jungkook arcával találom magam, aki nem a dühödt embert mutatja, hanem annál inkább fáradt és kétségbeesett.

-Kerülj beljebb!-intett a fejével.-Beszélnünk kell! -kérésének megfelelően beljebb indultam.

Bekerültem. Bezártam magam mögött az ajtaját. Egyre jobban remegek és már zavaromban nyelek egyet. Feléfordulok. Ahogy fordulok, beléütköztem közelségébe.

-Ne haragudj! -azonnal hátraléptem egy centit, majd bocsánatot kértem.

-Nincs miért! Veled nem történt gond?? -kérdezte, ahogy a letapaszolt sebemet vizslatva nézett rögtön a szemembe.

-Nem történt semmi! -vágom rá rögtön.

-Legalább most ne mond a valótlant! -kezdett kicsit dühös lenni.

Összehúzott szemekkel néztem rá és forgattam meg.

-Mindig ezt fogod tenni, amikor valami történni fog, akár velem, akár másokkal?? -idegesen válaszoltam.

-Mert féltelek! -vágta rá rögtön..

-Akkor is ez lenne a megoldás?? ... Értem.. Nos, akkor ennek a beszélgetésnek vége! -az ajtóhoz léptem, amikor elkapta a karomat és egy hirtelen mozdulattal maga felé fordított..