"Álmok... Minden éjjel megjelennek, akár akarod, akár nem!
Félelmek... Nélküle nem lenne élet!
Szerelem... Mindenre képesek lennénk a másikért, csakhogy boldogan élhessük vele életünket! "
...
Miután megérkeztünk, nemsokkal utánunk érkezett meg Jungkook is, Suga és Doyeon társaságában. Ahogy elnézem, nem a legjobb pillanatban kerültek vissza.
-..Mit tehettem volna?? Hagytam volna elmenekülni?? -vonta kérdőre Suga mérgelődően Jungkookra pillantva.
-Nem, igazad van! Jobb, ha most ledőlök egy kicsit. Iszonyatosan fáj a fejem! -amint befejezte mondatát már itt sem volt és a falak közt tűnt el, mintha magába szívta volna a most felkavart srácot.
-Itt meg mi történik?? -beljebb voszolja magát Namjoon és vonja kérdőre a most érkezőket, Doyeont és Sugát.
-Megjelent..-válaszára lehajtotta fejét és valami másra terelte el a témát.-Hogy megy HaYoung kiképzése??
-Mondd el Doyeon! Nem titkolhatjuk el, főleg nem a védelmezők között! -bíztatni kezdte társát, Suga.
Mély levegőt vesz és reszketni kezd.
-HaYoungot akarják! Minél hamarabb, mielőtt még az egész nemzetet kiírtaná! -hangja is megremegett.
Viszont a többiek arckifejezése nem a legaranyosabb és a legkedvesebbet fejezték ki, hanem a rettenetességet, a szörnyűséget. A többiekhez képest nyugodt maradtam. Ha az kell, hogy elkapjanak... Legyen!
Idegesen fordultam el és sietős léptekkel indultam a saját kiszabott szobámba. Nem hagyom, hogy nyerjen! A telefonom megrezzent, mire felé kaptam tekintetem és értetlenül indulok meg felé. A kijelzője felvillant. Képernyőjén végig húztam ujjam és az üzenet ablakra kattintottam.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Micsoda?? Ezt meg ... ho...
Körbenéztem. Mögöttem állt. Hirtelen megugrottam, morcos tekintetét látva.
-Kopogni még nem tanultál meg?? -tettem fel kérdésemet, amint szívemre helyeztem a kezemben szorított telefont.
Közelebb lépett felém és még mérgesebben mélyesztette belém szemeit. Szinte már a fal hidegét éreztem a hátamon végig siklani. Teljes testével szorít az egy pontra.
-Mit mű...-mutatóujját a számra helyezi, ezzel is csendre int.
-Tudom mi jár a fejedbe, de rögtön felejtsd el! Nem hagyom, hogy kockáztasd magad! -hangja aggódást mutat, de arcizmai megfeszülnek.
-Nem hagyhatom, hogy nyerjenek! Nem fogok ölve tett kézzel várni, amíg le nem száll szándékairól! -nyugodt maradok.
-Ezzel biztosítod az akaratát! Kérlek..-nyel egy nagyot és halkabb lett.-Hagyj fel ezzel és bízd ránk!
-Sajnálom, Jungkook! De nem fogom kimutatni, mennyire rettegek a döntésemtől. Ideje felnőnöm és cselekednem! -mellkasánál fogva taszítottam el magamtól és hagytam magam mögött a már teljesen elmérgesedett és elkeseredett személyt.
Jaehwa és Doyeon munkálatai felé vettem az irányt. Lépteimet szaporábbra vettem és egy se perc alatt már magam mögött záródott az ajtó.
-Hűha.. Mennyire fejlett egy technika! -az ajtóra lestem, majd vissza a valóságba.
Most célba vettem az asztalukat, ahol kötegekben álltak a papírok. Néhány példány a földön fetrengett. Alaposan körbe kutattam, valami hasznosabb információk után. Majd nemsokkal később megtaláltam, amit kerestem. Szememmel végig futtattam a sorokat.
-"...Feladatunként megvédeni az újdonsült leányt, akinek a szüleit nemrégiben kapták el és záratták be." ... Hogyan?? A szüleim... -nagy szemekkel meredtem a papírra, ahogy visszaolvastam újra és újra.
A kezemben elhelyezkedő papírról eltekintettem és még mindig hihetetlennek találtam. A szüleim életben vannak?!
