Dream × Jungkook Fanfiction

제 3 장

Lassan az ajtónak támaszkodva próbálok magyarázatot találni, minden ügyre, hogy az már beletelne egy egész évbe.. Pár pillanat múlva kopogtatásra leszek figyelmes és egy hangra.

-HaYoung..!! Ideje...-hallottam meg Doyeon hangját..

-E..egy pillanat! -kiáltom, majd lépteit hallom halkulni..

Nyugodt, mély levegőt veszek és kifújom. Ha tényleg ennyire fontos egy megbeszélés, akkor tényleg ott kell lennem! Azután elválik, mi lesz velem! 

×××

-Nos, csapat! Úgy tűnik egy igen fontos megbízatásban lesz részünk! Főleg HaYounggal kapcsolatban! -magyarázni kezdte Jaehwa..

-Mivelhogy őt éri a Fekete Árnyak legnagyobb csapása! -folytatja Doyeon..-Ezért valamelyikőtökre lesz bízva! -ötletelte..

Hogyan??

-És kit ér ez a megtiszteltetés?? -feltette kérdését Hoseok...

-Jungkookot! -vágják rá rögtön Doyeon és Jaehwa...

Értetlen nagy szemeket meresztek, amint alaposan megnézem az arcukat.. Jungkook?? Ő rá leszek bízva??

-Ugye ez most csak egy vicc?? -próbálom nem komolyra venni, de ez nagyon is komoly...

-Sajnálom HaYoung! De ez így lesz! Jungkook fog kiképezni és védelmezni tőlük, amíg mi nem derítjük pontosan a szándékait! -mondja határozotta Namjoon..

-K-kiképezni??? Sajnálom srácok, de ez nem fog menni!! -jobban szorongni kezdtem...

-Nem kell félned! Jungkookkal jó kezekben vagy! -nyugtatgat a mellettem balról ülö, Jin..

-Nos! A tárgyalást ezennel felfüggesztem! -jelenti ki Jimin..

-Ohh, pedig ezt én akartam mondani!! -nyafogott Taehyung..

-De én gyorsabb voltam! -kuncogott és megköszörülte a torkát..

Mindenki szépen lassan elhagyta a helyét, persze engem is magával kapva húzott ki a székemből Jungkook, és egészen a kint elhelyezkedő pályához nem vezet! Amint az egész tér a szemem elé tárul, mentem az ájulás határánál billegek..

-Ugye ez csak most egy Áprilisi tréfa?? -kínomban már fogalmam sincs, hogyan fogalmazhatnék...

-Nem! -vágta rá egyszerűen Jungkook, amint felém fordulva hajolt meg egy pillanatra, amíg kimondta az egyetlen egy szót, a nemet!

-Ez miért... fontos?? -kérdeztem már halálra rémülve...

-Ez csak egy önvédelmi lecke, ha esetleg szükség esetén nem lennék ott! -magyarázta, amint átnyújtott egy poharat...

-És most, mit csináljak vele??-értetlenül vontam kérdőre, miközben alaposan körbenézem...

-Próbáld meg nem elveszteni! -mosolyog rám...-Na, gyere velem!-elindult egyenesen, én meg utána..

-Itt a futball pálya, de mi itt csak edzeni szoktunk! Tehát, ezt is fogjuk használni! -megáll és velem szembe fordul.

-Edzeni?? Mire érted azt, hogy edzeni?? -kérdeztem, tényleg kíváncsian...

-Teljes körök futása, bemelegíteni és egyéb fontosakat! ... Miért?? Máris betojtál?? -kérdezte, mire csak elfordítottam a fejemet...

-Micsoda??? Én?? Huh... Ezt azonnal verd ki a fejedből, amíg csak lehet!! -utasítom...

-Remek!! -csapja össze a kezét...-Lássunk is hozzá! Tégy egy kört, amíg előkészítem a pályát!

Inkább jobb lesz, ha meg se szólalok! Ez a pálya 7x-te nagyobb, mint az eredeti futball pályák.. Egyáltalán nem erre készültem, de mégis érzem a kényszert, amit erőltetni próbálnak: a maradást!

-Mi az? -kérdezte felvont szemöldökkel...

-Huh.. Csak próbálom feldolgozni! -cseppet sem nézek rá...

-Aggodalomra semmi ok! Mi mindnyájan itt vagyunk és vigyázunk rád! -eeeezzzz, most egy nyugtatás akart lenni, vagy tényleg arra késztet, hogy induljak már?? -Neki is kezdhetsz a futásnak!-mosolyogva ment dolgára..

Aha, csak késztetés volt! 

-Gyerünk, HaYoung! Menni fog! -motyogom az orrom előtt és csak a pályára fókuszálok...

A lábaim remegnek és érzem, mindjárt végem! El sem tudok indulni! Félek! Lehunyom a szemem és próbálok valami nyugodtabb gondolatokat kreálni, de folyton csak az-az arc jut eszembe, mielőtt még találkozhattam Jungkookkal. A Fekete Árnyak vezetőjével! Le tudom küzdeni, nem félek! Nem félek!! Kinyitottam a szemem és már csak ismételten a pálya és én voltunk! Nem tudom! Nem tudom megtenni! 

-Miért nem bírok már végre megmozdulni?? -kezdem elveszíteni az önérzetemet, mintha nem én irányítanék...-Ez csak egy pálya, nem a világvége! -teljesen kiakadtam...

-Mi a baj??-futott hozzám Jungkook..

-Nem tudom! Ez nem megy! -próbálok higgadt maradni, de nem...

-Jó, oké! Nyugodj meg!

-Talán jobb lenne, ha nem hajkurásszuk egymást és nem .... Aish... 

-Higgadj le! -nyugtatása nem a megfelelő...

-Nem tudok elindulni, mintha nem a magam ura lennék! 

Fogalmam sincs mégis mit művelek, de nem a legjobb érzés! Ahova csak tudok, pillantok... Mindig őt látom, mintha követne! Mintha... mindig a nyomomban lenne!

-HaYoung! -nevemen szólít, majd elkapja a karomat és próbál nem elejteni..-Lélegezz mélyeket!

×××

Beesteledett és már mindenki az alváshoz készülődik! Viszont én még csak nem is vagyok álmos, csak lehangolt.. A szobámból kilépve próbáltam meg a konyha irányát venni, amikor meghallottam Jungkook kétségbeesett beszélgetését Jaehwa-val.

 -Valami nincs rendben HaYounggal! És ez elég..

-Nyomasztó?? -fejezi be mondatát..

-Mondhatjuk úgy is! -könnyebb lett a hangja...

-Figyelj! Meg kell értened, nem egy könnyű élete van! Rá vadásznak és még kísérti is!

Huhh..?? Hatással lenne, amit ma éltem át?? A pályán?? 

-Megértem, de... Kezdek aggódni! -nagyot nyelt, amint kimondta..

Nem volt kedvem tovább hallgatni, inkább visszatértem a szobámba és csak nyugodtan akartam aludni! Hiányoznak a szüleim!