Dream × Jungkook Fanfiction

제 16 장

Okéé...okéé.. A szüleim élnek, csak éppen fogva tartják.

-Aish... És én miért nem tudtam?? -szinte már kiabálok.

Egyre jobban esz a méreg és a düh. Tudtak róla! Egész idő alatt tudták az igazat és volt merszük elhitetni velem, hogy meghaltak???

-Ezt nem hiszem el..-mérgesen állok fel és a kezemben tartom a bizonyítékot, amit most az orruk alá dörgölöm.

Elhagyom a munka szobát és csak úgy szelem a padlót. Nem álltam meg, míg el nem érem a nappali helyiségét, ahol mindenki szívesen lazulhat. Hamar megérkezem és éppen a TV-t böngészik, valami főzőműsor lehet... Nem érdekes! A zajongó készülék felé veszem az irányt. Alig pár lépés és már a célnál vagyok, majd a képernyő egy oldalán elhelyezve található egy kapcsoló gomb. Megnyomtam.

-Mi?? Ezt most miért kellett?? -kérdezte Taehyung, majd mindenki kezdte a mondandóját.

Feléjük fordultam álmosolyt véve arcomra és a lényeget későbbre hagyva tettem fel kérdésemet, miközben felmutatom a bizonyítéknak szánt papírt.

-Akkor most én kérdezek!! Miért hitettétek el velem a szüleim halálát?? -hangomon érződött a düh.-Várom a választ!

-Hogy került az nálad?? -tátott szájjal meredtek rám és feltette kérdését Jaehwa.

-Mindannyian hazudtatok nekem! -feljebb emeltem a hangomat.

A kezemben szorongatott dokumentumot eléjük dobtam és célba vettem szobámat. A könnyeim utat törnek, de én már itt sem vagyok. Nem leszek gyenge, főleg nem előttük fogom kifejezni, mennyire megbántottak.

A szobámba érve magam mögött becsuktam az ajtót és egyenlőre még hallani sem akarok róluk. Az ajtónak döntöttem lényemet, miközben egyre lejjebb csúsztam és már a padlót éreztem meg. Térdeimet behajlítottam és csak hullottak a könnyeim.

×××

Pár óra elteltével még mindig itattam az egereket, de már nem patakokban. Hihetetlen számomra, viszont boldog vagyok, hogy jól vannak. Részben. Feladatom: Megmenteni a szüleimet és elkapni ezt a szervezetet! Addig nem nyugszom.

Viszont a tervemet végre hajtom, nélkülük. Átvertek, hogy itt tarthassanak. Sikertelen egy akció, ezzel is végeztem velük. A legszükségesebb dolgaimat felkapva hagyom el szobámat és a kijárathoz indulok.

-HaYoung?! -egy hang szólít a nevemen.

Nem fordulok hátra és úgy teszek, mintha megse hallottam volna. Pedig tudom, felismertem. Hoseok. A kilincset elérve nyitom ki és hagyom el a területet, méghozzá sietve.

Mögülem léptekre leszek figyelmes, ami felém igyekszik. Hirtelen kezét érzem a karomon és felé fordít.

-Mit csinálsz?? Mire készülsz?? -kétségbeesetten néz arcomra, de nem figyelem.

Elfordítom a tekintetem, még véletlenül se tegyem meg.

-Engedj el! -ficánkolva taszítom el magam tőle, de persze mit sem ér, így hirtelen egy pofont adoi arcára, mire már a fájó területre emelte kezét, így elengedte karomat. -Ne merészelj hozzám érni! -szürtem ki fogaim közül és mélyen a szemébe néztem.

Mély levegőt vett, majd kezeit elkapta arcáról és egy pillanatra a földre pillantott, azután újra a szemeimbe.

-Megérdemeltem..-sóhajtotta.

-De még hogy..-egyre erősebben éreztem a düh nyomását.-Remélem jót szórakoztatok, amíg csak lehetett!-pár perc csend után már nem válaszolt.