Jane R. - A szabadság ára

Tizedik fejezet

Ültem a laptopom előtt és azon gondolkoztam mit fogok főzni este, lehet, megkérdezem anyukámat. Felhívom, de nem veszi fel, csak kinyom. Nem szokott ilyet csinálni, általában mindig vissza hív. Na jó, akkor megpróbálom a húgomat.

- Haló?

- Szia húgi! Mi újság? Próbáltam anyát elérni, de kinyom. Nincs baj ugye?

- Te vagy az Zoe?

- Miért ki más lennék? - Kérdeztem már röhögve.

- Ismeretlen ez a szám és nem ismertem fel.- mondta nekem.

- Ó, basszus elfelejtettem, ez az új céges számom és még nem állítottam át semmit rajta. Megtennéd, hogy szólsz anyának is, hogy én vagyok és vegye fel nekem a telefont? Kérlek!

- Persze, megmutatom neki, hogy kell elmenteni, biztos nem ért hozzá. Csak tudod a privát számos hívások általában valami szolgáltató reklám. -Röhögött már tesóm is telefonba.

- Minden rendben veled egyébként? Mikor futunk össze? Van kedved hétvégén nálam aludni? Pár éve mindig ez volt az álmod, hiányzol! - Említettem meg neki a régi emlékeinket.

- Persze, az jó lenne, csak előtte megírom a házim és tied vagyok.

- Szívesen segítek benne, hozd el nyugodtan. Ma megyek a főnökömmel vásárolni, utána eléd megyek, ha jó neked is.

- Rendben, majd hívj, addig is elmentem az új számod!

- Rendben.- Mondtam, majd bontottam a vonalat. Nem telt bele pár perc és anyukám hívott.

- Szia drágám! Amber most mondta ez a te számod, ne haragudj, hogy nem vettem fel. Mi újság milyen az új meló? Szereted? A főnök milyen? Robbie-val mi van? Kollégák? - Hadarta el gyorsan az összes felmerülő kérdését. Nagyon szeretem az anyukámat, furcsa, hogy nem otthon lakok már. De szerencsére mindig ugyanúgy beszélünk, mintha mi sem történt volna, hanem többet.

- Szia anyuci! Minden rendben van, ma volt az első napom, nem sokára lejár a munkaidőm, szóval megyünk a főnökömmel ruhát vásárolni. Képzeld idén én is ott leszek a Fashion Week Awardson Tom Benett oldalán! Imádnivaló a főnököm, de ez még csak az első napom, szerintem még nem dobott be a mélyvízbe, még ismerkedem mindennel, de eddig imádom! Robbie-val is minden rendben, pár napja nem találkoztunk, azt mondta sok a meló és nincs szabad ideje most, de majd bepótoljuk. Kollégákkal még nem nagyon ismerkedtem meg, egyelőre még csak a recepciós csajszival találkoztam, ha jól emlékszem Julie a neve.

- Ó kincsem, ez remek! Annyira örülök neki! Na és ezzel a Crasser fiúval mi van?- kérdezte tőlem kuncogva.

- Na de anyaa! Nem tudom mi van vele, nem beszélünk, semmi közöm hozzá. Néha küld virágot, de ennyi. Nem tulajdonítok neki nagy hangsúlyt, hiszen nekem ott van Robbie már egy éve.

- Tudom, tudom. Bár ő annyival másabb, mint Robbie. Férfiasabb, és komolyabbnak tűnik, mint ő. Na de elég is, csak kíváncsi voltam. Nem vonom kétségbe a választásodat, te vagy vele, te tudod mi kell neked, felnőtt ember vagy már. Büszke vagyok rád, ugye tudod?

- Igen anya, tudom. Szeretlek!

- Én is téged, majd még beszélünk!

- Várj, ne tedd le!- Letette. De mosolyogtam, hiszen újra hívott. Szegénynek a technika vívmányai kihívást jelentenek.

- Igen kicsim, mit szerettél volna még?

- Ó csak annyit, hogy hétvégén Ambert vendégül látom nálunk, gondoltam elkérem! Tudom 17 éves már, de azért szólok!

- Jól van persze, csak ne csaklizzátok el a leckét, ő még nem tart ott, ahol te, de jó úton halad.

- Nem fogjuk, de ne hasonlítgassátok őt hozzám. Nekem sem esne jól, mindig máshoz hasonlítanának. Én, én vagyok, ő pedig Amber. Más emberek vagyunk, nem akarom, hogy megutáljon, mert rám felnéztek. Nem szeretném, hogy rosszul érezze magát, így is teher neki szerintem. Tehetséges lány nem féltem, csak engedjétek kicsit szabadon, megígéred?

- Persze, ígérem. Csak te vagy az elsőszülött és büszkék vagyunk rád, hogy ilyen sokra vitted. Rá is büszkék vagyunk, félre értés ne essék, csak neki még sokat kell tanulnia.

- Jól van! Na megyek, mert lassan letelik az időm, majd beszélünk. Puszi, Szeretlek! Jó éjt!

- Oksi, Puszi én is szeretlek. Jó éjt! - Azzal letettük. Ránéztem az órára a telefonomon, már 17:55 volt. Hogy el ment az idő jézusom. Gyorsan elmentettem mindent, amin dolgoztam a beszélgetés közben, majd lekapcsoltam a gépet. Összeszedtem magam, elmentem a mosdóba, majd lerohantam a lépcsőn, nem vártam meg a liftet. Éreztem a bizsergést a tarkómon, de nem foglalkoztam vele, mivel késésben voltam. Rezgett a telefonom. Sms-em jött. Tom az.

Ne haragudj kések egy 10 percet, maradj bent addig, mert hűvös van kint. Kijáratnál találkozunk.
Tom

Megálltam a nagy rohanásban. Na szépen megizzadtam, a franc. Szerencsére a földszinten is volt egy mosdó, így gyorsan bemasíroztam és befújtam magam dezodorral. Megigazítottam a tusomat, majd kimentem. Mit ad Isten Robbie ott várt a kijáratnál kezében egy vörös rózsa csokorral.

- Szia, hát te? Nem azt mondtad, hogy nincs szabadidőd és sok a munka? - Kérdeztem tőle kedvesen. Mindenesetre jól esett, hogy gondolt rám.

- Szia szerelmem, de igen, csak nagyon hiányoztál. Így gondoltam megleplek. Hogy vagy? - Közben adott egy csókolt. Ismét éreztem a bizsergést a tarkómon és a bejáraton beséltált Crasser, épp mikor Rob a derekamat fogta és elhúzódott a csókunktól. Elég kellemetlen volt, hogy közben figyeltek. Rátekintettem, mire megszólalt:

- Jó estét, Ms. Green. Jó estét Mr..? - Úgy mosolygott hozzá, mint egy prédára, aki köröz az áldozata mellett. Huh, hirtelen bitang meleg lett, és fogadni mertem volna, hogy olyan vörös a fejem a kellemetlen szituációtól, mint a paradicsom.

- Robbie Carter, örvendek Mr Crasser. - Rázott kezet a párom Craserrer.