Új életem South Parkban.

Medve?! Igen, medve.

~~ Ez a rész talán durvább lesz. Kicsit lesérülök. Talán. ~~

-------

Már körülbelül 30 perce ülhettem a kövön, amikor láttam egy alakot közeledni. Mivel már kezdett sötétedni, nem tudtam kivenni ki az.

- Kate. - Hallottam egy mély, határozott hangot.

- Igen? - Hunyorítottam, majd ahogy megállt előttem sikerült kivenni a személyt, aki nem volt más mint Craig.

- Clye, Token, Tweek és én lelépünk. Még van egy kis dolgunk. - Mondta, miközben rátámaszkodott a kő szélére. - Sok sikert a továbbiakban! Csak reménykedni tudok, hogy nem talált ki semmi csalást ellened az a Dagadt nyomorék...

- Ezt hogy érted? - Hajoltam kicsit lejjebb az előttem álló fiúhoz.

- Cartman nem arról híres, hogy tisztán játsszon. Úgy hazudik, mint a vízfolyás. Majd egyszer elmesélek pár dolgot hogy mit csinált pár évvel ez előtt.

Eléggé meglepődtem azon, amit Craig mondott. Jó, Eric már az elejétől fogva fura volt, de nem gondoltam volna semmi komolyra.

Craig adott egy pacsit, majd ellökte magát a kőtől és elindult vissza.

- Akkor holnap Kathy! Sok sikert! - Intett hátra.

- Craig! - Szóltam utána, mire megtorpant és kérdő tekintettel vissza fordult - vagyis gondolom-.

- Hm?

-Nem tudod hogy mennyi időnél tartok?

- Már háromnegyed óra le telt. - Mondta, majd elment.

Régen a nővéremmel sokat jártam el az erdőbe. Mindig virágot szedtünk és abból fontunk koszorút, amit mindig a fejünkre raktunk. Fára másztunk, vagy csak simán lefeküdtünk egy tisztás közepére, és hallgattuk a madarak gyönyörű énekét.
A családom -khm.. vagyis csak Apám- nagy vadász. Egyszer elmentem vele, aki megtanított pár dolgot ha farkassal, medvével, vagy egyéb vad állattal találkoznék.

*************

Susan időnként hozott nekem inni, és mondta az időt is, így képben tudtam lenni.
Már körülbelül 25-30 percem lehetett hátra, amikor a tisztás jobbra eső oldaláról recsegésre lettem figyelmes.
Kérdő tekimtettel hunyorogtam a hang irányába, de nem láttam semmit.
Még.
Próbáltam a többieket valahogyan figyelmeztetni -igen kevés sikerrel...-.  Ugyanis, ha netán farkas falka a hang okozója, akkor nagyon nem jól jönnék ki a helyzetből, mivel ők a hirtelen mozdulatokra nagyon kapnak. Ha viszont  netán medve lenne, akkor viszont valahogy zajt kéne csapni... Hirtelen, ötlettől vezérelve, felpattantam és elkezdtem hadonászni az egyik karommal. A szememmel a jobb oldalt pásztáztam, hátha találok valami olyan árulkodó jelet, amivel kiderülhet mivel is állunk szemben.

Ismét hallottam egy nagy reccsenést, de most hang is társult hozzá. Egy mély, dörmögő hang.

- Mi van Kate?! - ordított oda hozzám valaki, mire odafordultam és próbáltam fókuszálni, a pár méterre lévő osztálytársaimra. - Baj van? - jött közelebb a hang gazdája -Hallod, Kate mi v-- 

Valahogyan éreztem hogy rohadt nagy bajban vagyok. Az, hogy a körülbelül 3 méterrel előttem lévő személy is elhallgatott, már biztos voltam ebben.

Szépen, lassan megfordultam és nem messze a kövemtől, egy nagy sötét foltot láttam, ami haláli lassúsággal cammogott felém.

- Francba! - sziszegtem ki a fogaim között ezt az egy szót ami, még így is nehezemre esett. A vér a fülemben dobogott, és az agyam leblokkolt. Mi francot csináljak?! Futott át az agyamon újra és újra ez az egy kérdés. Ez ember csinál hülyeségeket stressz helyzetben, ugye? Én is ezt tettem. Konkrétan, talán a halállal néztem farkas szemet. De vagy csinálok valamit, vagy nemes egyszerűséggel  megöletem magam egy medvével. 

Megvártam hogy feljöjjön a kőre. A Hold előbújt a vastag felhőtakaró alól, így megvilágítva a tisztást, vele együtt az én véremre szomjazó medvét is. Az említett állat, egy vérfagyasztó  morgással díjazta a bámulásomat. 

A következő események, mintha egy szempillantás alatt történtek volna meg. A lábam elgyengült, és ezt a medve is észrevette. Kihasználva a gyengeségem nekem ugrott. De mielőtt még bármimet is elérte volna, elkerültem a harapását. Balra kilépve, kitértem előle.

 Ez a mozdulatot máris megbántam. Ugyanis figyelmetlenségem miatt, túlzottan a szélére álltam a kőnek, és amikor még hátrább akartam lépni, le estem róla. A hátamra estem, de itt még nem volt vége, ugyanis a lendület vitt tovább, és kettőt-hármat bukfencezve álltam meg a tisztás közepén. Mire fel küzdöttem magamat négykézlábra, a medve előttem állt, és a szemeiből csak úgy sugárzott a nekem szánt gúnyos mondata: Másodjára nem vétem el.

És azzal a lendülettel nyitotta is az állkapcsát, a harapásra készülve. De mielőtt kis híján képen harapott volna, reflex szerűen odatartottam az alkaromat. A fájdalom késszúrásként futott át rajtam. Halkan felkiáltottam, de próbáltam visszafogni magam. Az egész karomra átment a fájdalom, a csuklóm elgyengült és már teljesen elzsibbadt. A medve elkezdte húzni a karomat, mintha kiakarná tépni azt a darabot belőle, és ezt az sem segítette hogy még erősített is a harapásán. Nem tudtam máshová nézni, csak a karomra amiből patakokban folyt a vér.

A világ már kezdett forogni, amikor ordibálás, és sikítozás csapta meg a fülem. Lassan, minden lélekjelenlétemet összeszedve oldalra néztem. A Barátaim voltak azok, hogy elűzzék a medvét.

A fiúk elkezdték kavicsokkal dobálni,ami hatásosnak bizonyult. Amikor végre nehézkesen elengedte a medve a kezem, Susan és Annie oda rohantak hozzám.

-Kate! Gyerünk! - Rázott meg Susan kétségbeesett tekintettel - Úr Istenem! Oda sem akarok nézni.

- Nem csodálom...- Mondta Annie az alkaromat vizsgálgatva - Igaz, nem sokat látok belőle, de nagyon szétroncsolta az alkarodat. Legalábbis kívülről nagyon csúnyának tűnik.

- Heh... Megmaradok? - Kérdeztem elhaló hangon. Próbáltam minél gúnyosabban hangozni, de nem tudom hogy mennyire sikerült.

- Ne haragudj, hogy ilyen későn léptünk csak közbe. Mindenki leblokkolt... És--

- Kate! - Rohantak hozzánk a többiek. - Jól va-- Te szent Isten! - Hőkölt vissza Stan - Baszki, mindjárt kidobom az amit nem kéne. - Szörnyedt el.

Kyle összevonta  a szemöldökét és dühös tekintettel Eric felé fordult.

- De idióta nyomorék! Fogadjunk, hogy ez is a te hibád! Látod mit csináltál vele? - Eric nem válaszolt. Csak elhűlve nézett hol rám, hol a karomra, de Kyle-t ez nem érdekelte, ugyanis folytatta tovább Eric szidását. Vagyis gondolom én, mivel ez után elsötétült minden.

o.o-o.o-o.o-o.o-o.o-o.o-o.o

Köszönöm hogy elolvastad! :)

Ömm... Hát, elnézést kérek azoktól, akik nem szeretik az ilyen "durvább" részeket. Őszintén szólva, nem volt pontosan ez a tervem. (Vagyis az nem volt a tervem hogy ilyen súlyosan megsérül) 

Nincs nagyon tervben, hogy lesznek még ilyen részek, szóval no para. :)
Bocsánat, hogy ilyen ritkán hozom a részeket csak mostanában elég sok dolog van, amit kézben kell tartanom.

Ha esetleg van bármi olyan dolog, amit meg szeretnél velem osztani - legyen az ötlet, vagy a véleményed a könyvről- akkor ne habozz! :)

További szép reggelt/napot/estét!