Új életem South Parkban.

Gud déj.

- A rohadt életbe! - sziszegtem, a fürdőszoba tükrébe nézve.

Mindkét szemem alatt, egy-egy csodálatos, vastag, sötét karika húzódott, sorozat gyilkos fejet kölcsönözve.

Ez van már lassan három napja. Nem gondoltam volna hogy három nap alatt ilyen szinten K.O. tudok lenni.

Szokásomhoz híven "megmosakodtam" majd átvedlettem a ruhám, és mentem is le reggelizni.

- Reggelt', te dög. - Köszöntem kedvesen a kutyámnak. - Jól aludtál? - Léptem oda hozzá, majd meg simiztem a fejét. - Na, gyere. - Intettem a konyha irányába.

Miután mind a ketten megreggeliztünk, elpakoltam és kiengedtem hű társam a kertbe, majd én is útnak indultam.

☆☆☆☆☆

- Jól van, üljetek le! - jött be Garrison a terembe. - Vegyétek elő a tanszereket, és nyissátok ki a házi feladatnál! - Mire kimondta ezt, az osztály mintha lefagyott volna, és bamba, kétségbeesett tekintettel kezdett el mindenki forgolódni. - Gyerekek, ugye ezt nem mondjátok komolyan?!

- Tanár úr, senki nem mondott semmit. - Szólt közbe Clyde.

- Jól van Donovan, látom kurva jó hangulatodban vagy. Akkor húzzál szépen ki ide, és felelj nekem egy jót. - Mr. Garrison, mint egy jól lakott óvodás, hátradőlt a székében és elégedetten mosolygott az elé lépkedő fiúra. - Hallgatlak fiam.

Az osztály csak lesett. Cartman, szokásához híven; rosszindulatúan vigyorgott. Egy a gyerek egy könnyen kiismerhető köcsög. A balesetem utánin napon, még nagyon behúzta fülét-farkát, de másnapra mintha mi sem történt volna.

Clyde azóta meg sem szólalt, csak lesett az osztály felé. Na, nem mintha az osztálytól kapott volna bárminemű segítséget. Mindenki ugyan olyan szerencsétlenül nézett rá, mint ahogy ő ránk.

- Fiam, ahogy látod az osztály tagjai is mind analfabéták. Ne várj tőlük semmilyen segítséget.

- Na jó, itt fogunk megöregedni. Üljél le Donovan a seggedre. - jelentette ki Garrison.
Clyde megkönnyebbülten ült vissza a székébe.
- Nem tudom hogy minek örülsz... annak hogy az egyik legkönnyebb anyagból sem tudsz semmit, vagy annak hogy a napló egy újabb egyessel gazdagodott.
- MI? - kerekedett el a barna hajú szeme - ezért most kaptam egy karót?!

-Fiam, ezt a kérdést, ugye te sem gondoltad komolyan? Szerinted dísznek jövök be órát tartani? Merthogy én annyi szabadidővel rendelkezem, hogy bejövök gyökereket tanítani, akik szerintem a saját nevüket sem tudják normálisan leírni. - mondta cinikusan Garrison.

Az óra további részében nem történ semmi... A kicsöngetés mindenkinek a megváltást jelentette.

*-*

- Az a reggeli óra azért nem volt semmi. - szólalt meg Susan.

- Én azt hittem el röhögöm magam. - Mondtam, majd felnéztem a kajámból - Komolyan, annak az embernek stand-up-osnak kellet volna mennie. Egyébként meg, miért lett tanár?

- Azt nem lehet tudni hogy miért... Ha jól tudom - töprengett el Annie - nincs is tanári végzettsége.

- Ezen valahogy meg sem tudnék lepődni.

- Lányok! - Ordított oda hozzánk Cartman, az egyik asztaltól, ahol ő és a fiúk ültek.

- Mi van Eric? - válaszolt vissza Susan, szintén ordítva.

- Nincs kedvetek találkozni suli után?

- Úgy kezdted a mondatod, Eric. - vágtam rá, majd hátra sandítottam az említett személyre. - Amikor legutóbb talikázni volt kedved, akkor is csak én szoptam. - lóbáltam meg a bekötött kezem.