Új életem South Parkban.

Előszó.

Mielőtt a Colorado-i South Parkba költöztünk volna Apám jóvoltából, Oroszországban éltünk.
Szerencsére az angol az anyanyelvem, szóval ez nem lesz gond. A gond, az a búcsúzkodás lesz. A nagymamám, és a nagypapám egy utcával feljebb laknak, ezért minden ünnepet, és minden szünetet ott töltöttünk a családdal. Emlékszem, amikor 7 évesen nem akartam hazamenni, mert annyira szerettem a nagyival lenni.

-Katee! Hozd le a bőröndöket, kérlek! - Ordibált a földszinten a nevelő anyám, Leila. Rövidre nyírt, vöröses haja volt és citromsárga szeme. Lehet, hogy jól nézett ki, de belülről romlott volt. Ezért, mondanom sem kell, nem nagyon kedveltem.
-Oh, hogy bazd meg... - morogtam halkan, majd feltápászkodtam a földről, és kimentem az üres szobámból, egyenesen a folyosóra.
A lépcső előtt volt 3 bőrönd, köztük az enyém is. Megálltam előttük, majd egy kis gondolkodás után, megfordultam, és a bátyám szobája felé vettem az irányt.
-Vidd le a bőröndöd.
-Leila most mondta, hogy vidd le te. - Mondta nekem háttal, a táskájába pakolva, olyan nemtörődöm stílussal a hangjában.
-Ne legyél már genyó! Komolyan azt várod, hogy a 4-5 kilós bőröndöket lecipeljem azon a nyomorék csigalépcsőn?! - Jöttem ki a sodromból. Pedig tudja jól, hogy problémás a jobb oldalam...
Felvette a hátára a táskát, megfordult, és csak azt láttam, hogy vigyorog mint a tejbetök.
-Ne legyél már hülye! - Kezd el nevetni - Nem vagyok ilyen bunkó! - Nevetett, majd odajött és megpöckölte a fülem. - Leviszem Lunáét, meg a sajátom. Tieddel csak elboldogulsz Dulifuli. - Vigyorgott tovább, majd kiment. Visszamentem a szobámba, majd befeküdtem középre, és felidéztem a régi, szép emlékeket.

|||||||||

-Jaaj - törölte meg nagyi a szemét - Annyira fogsz hiányozni Kate, kincsem! Fiam, ajánlom hogy vigyázz erre a lányra! Minimum 18 éves koráig ne legyen barátja! - Nézett Apára, aki vigyorogva bólogatott.
-Nem kell annyira félteni, Abbie! Hiszen már nagylány! Kész nő! - Mosolygott rám Leila, hófehér fogaival.
-Nagylány akkor lesz, ha elmúlt 18 éves! - Nézett rá nagyi, goromba tekintettel. - A nővére felnőtt nő. Kate még nem.
-Jól van, jól van! - mosolygott Apa nagyiékra, majd a vállukra rakta a kezét. - Nem dönthetem el, hogy a lányom kibe szeret bele Anya, ezt te is tudod! És az a 18 év sincs messze! Már csak 1 és fél év! - Kacsintott rám azokkal a nagy, zöld szemeivel, amivel még annó anyát is elcsábította. És ha nem is szerettem mosolyogni, most vissza mosolyogtam rá.
-Hoppá! Anya, Apa nekünk nemsokára indul a gépünk! Luna köszönj el a nagyiéktól! Matt, a nagyi ajándékait rakd a kocsiba, Kate te pedig az állatokat a ketrecbe.
Mindenki úgy tett, ahogy Apa kérte. 15 perc múlva pedig  már a kocsiban ülünk, a reptér felé.

||||||||||

Kétszer kellett átszállni, aztán egy két és félórás kocsi út kacsingatott felénk. Egész úton zenét hallgattam, és néztem ki a fejemből. Nagyon féltem az új iskolától, és az új környezettől.

Annyira forogtak a fejemben a fogaskerekek, hogy szinte észre sem vettem hogy oldalra hanyatlik a fejem, és mély álomba szenderülök.

||||||||||

-Kaate... - Lökdöste meg vállam a nővérem. - Ébredezz, megjöttünk! - Mosolygott rám szélesen, amikor már volt annyi lélekjelenlétem, hogy kinyissam a szemeim.

Kikászálódtam a kocsiból, majd körül néztem. Amit először észrevettem, hogy mindent hó borít. A sok színes ház tetején, a kocsikon, a postaládák tetején, mindenhol ott volt, nagyon szép összképet alkotva. A távolba meredve is csak hegyeket lehetett látni -természetesen- hósipkában.

-Kate!Eleget nézelődtél jönnél segíteni? - Szolt rám Matt, mire megfordultam, és mentem segíteni kipakolni a kamionból.

Eléggé késő volt, amikor készen lettünk a bepakolással. Leila mondta, hogy mindenki menjen a dolgára, addig, amíg kész nem lesz a vacsora. Az én szobám az emeleten van. Jobb oldalt a 3. ajtó. Bementem, majd felmértem a szobát. Mivel megkértem a szállítókat, hogy csak rakják le a bútorokat ezért a szobám tiszta összevisszaság volt, és csak úgy ordibált, hogy rendezzem be végre.

Jó sok gondolkodás után, úgy döntöttem, hogy az ágyam az ajtóval szemben lesz a fal mellett, a mellett pedig az éjjeli szekrényem. Az íróasztalom az ágyam "mögé" került az ablakkal szemben. A két ruhás szekrényem a jobb felső sarokba került, a polcok pedig mellé lesznek fúrva. Már csak be kell pakolni a mütyűröket, és a posztereket felrakni és kész is a szobám.

- Csillagom, kész a vacsora! - Jött be Apa a szobámba. - Látom, berendezted a szobád.

- Apaa! Muszáj ezt a becenevet használni?

- Miért zavar az téged, hogy így hívlak? Az én lányom vagy, úgy hívlak ahogyan akarlak! - Mondta, majd mint egy kisgyerek összefonta a karját, majd felvonta az orrát.

-Jól van... - Mondtam majd odamentem, és megöleltem.

-Gyerteek! Kihűl a kaja!

- Gyere, Durci! - Megragadtam a karját, majd magam után húztam.

- Kate, ugye tudod, hogy holnap el kéne menned az iskoládba a papírokat elintézni?

- Igen, tudom... Eljössz velem? - Kérdeztem, majd boci szemekkel hátra néztem.

-Hát persze!

Remek.