Titkok a szerelemben(+18)

11.

Nem is kellett sok hogy elnyomjon az álom. Amit valami megzavart....

Lent sétáltam a parton egyedül és a lábammal rugdostam a homokot elöttem. Olyan érzés lengett körül, mintha valaki figyelne. Hátranéztem. Semmi nem volt ott. És senki. Úgy voltam vele, hogy csak képzelődtem. De megint azt éreztem, így ismét hátra néztem de semmi. Kicsit megijedtem, így elkezdtem a szállás felé szaladni. Egyszer csak valaki megragadta a derekam és befogta a szám. Oldalra fordultam, hogy lássam az arcát....

Izzadtan, csapzott hajjal és zihálva ébredtem. Felültem és próbáltam kiegyenlíteni a légzésem. Nem értettem az álmot. Ki lehet az? Vagy csak egy egyszeri rossz álom volt? Visszadőltem, próbáltam visszaaludni. Persze sikertelenül.

Pár óra telhetett el mikor meguntam a forgolódást, átmentem a nappaliba inni. Reggelit is akartam csinálni mert nagyon éhes voltam, de anya akkor jött ki a szobájukból.
-Jóreggelt-mosolygott kedvesen.
-Neked is-mondtam neki. Nem akarom elrontani a kedvét az álmommal. Csodálkoztam is hogy még nem felejtettem el, hisz az álmok többségét elfelejtem.
-Reggelit akartál?-kérdezte.
-Aha. Kérsz te is?
-Hagyd csak majd én megcsinálom kicsikém.
-Köszönöm.
Visszamentem a szobámba és felöltöztem. Egy sima pink ujjatlant vettem fel, fehér rövidnacival. Kiegészítőnek sok karkötőt raktam a kezemre, majd kisminkeltem magam egy kicsit.

Anyáék kitalálták hogy menjünk el kisvasutazni. Próbáltam tiltakozni de esélyem se volt. A nézelődés után lementünk a partra fürdeni. Egy fekete bikinit vettem fel.
Szokatlanul jól éreztem magam velük.
Miután kifürödtük magunkat a nyugágyakon pihentünk.
Hirtelen hatalmas röhögésre lettem figyelmes....