Titkok a szerelemben(+18)

18.

Fogd fel. A dolgok általába úgy történnek ahogy én szeretném és ez most sem fog másképp történni-kacsintottam rá, majd rácsaptam a hitetlenkedő fejére az ajtót.
Befejeztem a készülődést, fogtam a táskám és elindultam.

Egy kis kajáldába beszéltük meg, hogy találkozunk. De nem jött el. Háromnegyed órá vártam rá, mikor meguntam és elindultam a házzal ellentétes irányba. Furcsa volt, hiszen annyira be akarta bizonyítani, hogy érdemes mellette állnom. Erre meg nem jön el? Valami nem stimmel. Ez ilyen "női megérzés,,. A telefonom rezgett a tatyómba, gyors elővettem és felvettem.
-Szia cicuska miujság?-kezdte Elza.
-Hát nyuszikám...van egy cserbenhagyott barátnőd, aki emiatt eléggé le van törve.
-Miért is vagy te cserbenhagyva?
-Azért mert megbeszéltük Áronnal, hogy együtt ebédelünk. Erre..majd egy órát vártam és semmi. Úgyhogy eljöttem. De érted nem is az a baj hogy nem jött el, hanem hogy nem is hívott fel, hogy -bazdmeg hülyeleány ne várjál-.mondtam-Érted nem?
-Persze hogy megértem-helyeselt. Ami meglepett. Mindig benyög valamit ami cakkon pakk megváltoztatja a véleményem.-És merre mentél?
-Hát igazából...fogalmam sincs. Az ellenkező irányba, mint amerre kellett volna.-húztam el a számat.
-Ez most komoly?-röhögött bele a telefonba.-Egy teljesen idegen városba elmentél?
-Jó oké...ez nem akkora katasztrófa. Nem az első eset.-vallottam be.
-Tehát. Ha elpattan valami a csinos fejedbe, akkor elindulsz arra amerre nem tudod hogy mi van? Akár lehetne egy drogos csapat, vaaaaagy egy vérfarkas...uuuuu...egy vááámpííír.-nyújtotta el a szavakat, én meg felnevettem.
-Hát szivi erősen kétlem, hogy vérfarkasok és vámpírok szaladgálnának, de igen. Akkor elmegyek.
-Hát éppen a Ul. Miroslava Krleže-n vagyok.(találom utca)
-Fordulj meg.-jelentette ki, mire kérdés nélkül megfordultam.
Szó. Szerint. Elált. A. Lélegzetem.
Ott állt Elza vigyorogva.
Az oldalán a világ legszebb mosolya tulajdonosával.Áronnal.