Titkok a szerelemben(+18)

9.

-Szereted az Áronokat?-vigyorgott.
-Hát...talán-incselkedtem vele.
-Akkor bizonyítsd be....

-És mégis hogyan?
-Holnap hatkor gyere ide.-mondta. Hát másra számítottam, de megfelelt.
-Itt leszek.
-Becsszó?-kérdezte.
-Ígérem-nyugtattam meg.
Ezután táncoltunk tovább, párszor megpörgetett, de leginkább összesimulva, egymás szemébe nézve dölöngéltünk ide-oda. Kis idő múlva visszaültünk az asztalra enni. Hozott szalámis-sajtos és szalámis-uborkás szendvicseket, epret, ananászt, és vizet is.
-Te csináltad?
-Finom?-Kérdezett vissza.
-Ne kérdéssel válaszolj-mordultam rá.
-Jól van na. De igen, persze hogy én. Hiszen finom. Nekem ízlik.-jelent meg a csodás szája sarkán egy aprócska mosoly.
-Nekem is. Azért kérdeztem.-mosolyodtam el.
Miután megettük, összepakoltunk és visszaindultunk. Megálltunk a szoba előtt.
-Megjöttünk.-mondtam, de eléggé kínosan éreztem magam.
-Ugye tudod, hogy ez egy bazinagy lakosztály?-döbbent le.
-A szüleimnek két választásuk volt. Vagy szereznek egy másik szobát, ahol külön vagyok vagy hazamegyünk. Ők ezt választották.-magyaráztam meg gyorsan, mert már dióhéjban elmondtam neki ezt is meg a viszonyunkat is.
-Helyes.-kacsintott. Egyikünk se tudta, hogy mi legyen a következő lépés. Épp megszólaltam volna, mikor mögöttem kivágódott az ajtó. Anya kijött rajta én meg majdnem beestem, de Áron megfogott.
-Megjöttél kicsikém?-most komolyan. Ilyenkor a szülők tényleg nem veszik észre hogy mennyire gázak?
-Meg. Ahogy látod.-kíííínooos.
-Esetleg nem akarsz minket bemutatni??-kiváncsískodott szokásához hűen.
-Anya-mutattam anyára, majd Áronhoz fordultam-Áron.
-Örvendek-nyújtotta kezét anya felé Áron.
-Én is-anyám mintha észre se vette volna a felé nyújtott kezet, adott neki két...cuppanós...puszit. Komolyan. Én meg elröhögtem magam, Áron fejét látva.
-Anya. Mi lenne ha bemennél? Tudod...én meg utánad megyek.-kezdtem finoman célozgatni neki, hogy zavar.
-Oooo...persze akkor majd gyere. Szia-köszönt Áronnak.-és bement.
-Hát a szüleim ilyenek. És ez csak anyám volt.-húztam el a számat kínosan.
-Hazudnék ha azt mondanám, hogy nincs igazad de az van.-nevetett fel őszintén.
-Bocs, tényleg.
-Semmi baj. De megyek még mielőtt apám is szeretne megismerni-röhögtem el magam.
-Rendben. De holnap várlak.-hajolt felém....