Titkok a szerelemben(+18)

4.

Az út első 10 percében anya bekapcsolta a számára fantasztikus, számomra borzalmas zenéket. Ezért inkább magamra hagyatkoztam és elindítottam a zenéket a lejátszómon. Green day a kedvencem, de jöhetnek a mai populáris dalok is.
Tehát elindítottam és bámultam kifelé az ablakon. Így szeretek gondolkozni. Az agyam kikapcsol, közbe a zene üvölt a fülembe, amiből én keveset hallok.
Eszembe jutott Miki, hogy mégis mi a francért vagyok vele? Nem szeretem, csak egy barát.
Aztán Elza, a vékony lány, szőke alapon barnás tincsekkel, ami valljuk be elég édekes, de hozzá abszolút passzol. Az a lány, akinek a kedvenc színe a citromsárga és le nem tudod róla szedni azokat az ocsmány ruhadarabolat, akit viszont nagyon imádok de rettentően kevés időt szánok rá sajnos. De a legszörnyűbb, hogy nem is tudom miért. Egyszerűen ennyire van szükségem.
Apa ráz fel a gondolataimból.
-Hanna-szegény már lassan kiabál-kérsz valamit?-ekkor vettem észre, hogy egy benzinkút elött állunk.
-Aha, egy vizet meg ropit.-válaszoltam neki.
-Oké. Ha kell mosdóba menned akkor még most, mert nem tudom mikor állunk meg legközelebb.
-Kössz, most nem kell.-és elindult be a kút bolti részlegébe.
-Baj van?-kérdezi anya.
-Nincs semmi baj, csak nem értem miért kell ilyen messzire mennünk.
-Hanna, értsd meg, hogy jót akarunk. Más gyerek örülne a tengerpartnak...
-Én nem vagyok más gyerek-szakítottam félbe.
-Ezt magyon jól tudom. Hidd el szeretünk téged, de nem könnyű egy ilyen konok gyerekkel aki utálja az életet.
-Ajj anya. Eszembe sincs utálni semmit, csak nem értek egyet bizonyos döntéseitekkel.-válaszoltam, amit anya egy bólintással reagált le. Ezzel egyidőben visszajött apa és hátraadta nekem a kért dolgokat. Persze megköszöntem.
És így telt az út. Csöndben, szótlanul. De leginkább kínosan. Aztán megérkeztünk az apartannba, az elkövetkezendő két hónap lakhelyéhez.
A kinézetével semmi bajom nem volt. Tényleg. Na de mikor beléptem, na ott lefagytam.
Ugye mint mondtam önálló gyerek vagyok. De itt...csak egy bazinagy szoba volt egy francia és egy sima egyszemélyes ággyal.
-Na! Akkor most felejtsétek el, hogy én itt alszom.
-Miért? Mi a baj vele?- néztek rám értetlenül a szüleim.
-Ugye ti se gondoltátok komolyan, hogy egy szobába fogok veletek lakni konrétam két egész hónapig. Ami, felvilágosítalak titeket, 61 nap. Ami rohadt sok arra, hogy egész nap összecuppanva legyek veletek, úgy, hogy bármelyik pillanatba az apám szexuális gondolatokkal nekiesik az anyámnak. Ez kizárt, úgyhogy én most megfogom a kistáskámat, elmegyek és mire visszaérek ide, addig sürgősen talaljatok ki valamit.-fejeztem be a monológomat és válaszra se várva elindultam kifele, ahol belebotlottam valakibe...