...Mert vele a nehéz is könnyű

Part 2

Madárcsiripelésre keltem.Mikor kinyitottam a szemem,egy szőrös mellkast és egy abból induló nyakat láttam.Az illető karjai átfonták a testemet...
-EZMEGMÉGISKIAF****M??-vetődött fel bennem a kérdés.
Kibújtam a hosszú karok közül,és kipattantam az ágyból,mire az alvótársam is felébredt.
-Jó reggelt!-mondta kómásan Norbi.
-Héééé ugye nem??!!! MONDD HOGY NEM!! Kérlek!!
Norbi először kicsit értetlenül nézett rám,majd az arcán kirajzolódó mosolyból láttam,hogy rájött,mire gondoltam
-Igen! Jól gondolod,hogy volt valami éjjel..
-HOGY MICSODA??-kérdeztem megrökönyödve
-Hááhh,hogy elhitte!-nevetett Norbi-Dehogy,nem volt semmi,neaggódj! Én egy ilyen csúnya lánnyal...
Ezért a mondatáért belehúztam egyet a vállába.
-Örülnél te annak,hogy ha egy ilyen lány mellett ébrednél mindennap!-mondtam viccelődve
-Lehet-mondta kissé komolyan.-Emlékszel valamire az estéből?
-Hát csak annyira,hogy elmentünk inni egy tóhoz,és lecsuktam a szemem,hogy pihentessem. Az este többi része nem igazán rémlik.
-Na,akkor figyelj,elmesélem.Mikor te „pihentetted a szemeid" akkor éppenséggel bealudtál,és ott horkoltál mellettünk a pokrócokon. Isti annyit ivott,hogy Eszter elvitte hozzájuk,mert tudod milyen szigorú az apja. Ha igy látta volna,biztos nem jöhetett volna velünk többet sehova sem.Mivel te is kiütötted magad,és nem tudtál hazamenni kénytelen voltam téged elhozni magamhoz.Miközben tovább mesélte a tegnap esti történéseket,ránéztem a lábamra. Norbi tesis nadrágra volt rajtam.A szavába vágtam:

-Hogyan került rám a rövidnadrágod??
-Mivel hazafelé lehánytad a farmerodat és úgy nem feküdhettél be az ágyamba,kénytelen voltam átcserélni az enyémre.
Adtam neki egy tockost.
-Áúúú,ezt mégis miért kaptam?!
-Azért mert láttál bugyiban. Amúgy neked nem telik valami pólóra vagy legalább trikóra ami eltakarja a felsőtested? Zavaró eléggé.
-Tegnap a strandon nem zavart!-kacsintott egyet,mire elvörösödtem.-Egyébként meg rajtad van a pólóm is,tehát igen mondhatni,hogy nem telik rá.
HOGY MICSODA?! Ezt észre se vettem eddig! A pólója van rajtam! NE! Ez azt jelenti,hogy látott melltartóban is?!
Ezért kapott még egy tockost.
-Na jó,ezt igazán abba hagyhatnád! Segítek rajtad te meg folyamatosan bántasz!
-MIAZ HOGY LEVETKŐZTETTÉL?!
-Egy köszönöm is elég lesz
-Köszönöm...-mondtam lehajtott fejjel.
-Egyébként arra emlékszel,amikor felelsz vagy merszeztünk?
NE! A CSÓK! B*******G!Jobb lesz ha tagadom az egészet,úgy kevésbé lesz ciki.
-Nem.Miért volt valami?
-Ja igen,egy kis valami. Megcsókoltalak.
-Mi?! Nem,dehogy is. Tuti csak az egódat akarod növelni,menj már!
-Tudom,hogy emlékszel rá,mert akkor nem voltál még részeg nagyon,és én sem.
CSEZDMEG.
-Öööööööö.....
-Na látod! Mondtam én! Tehát,én nem akarom úgy nagyon firtatni az egészet,de azt tudnod kell,hogy nem teljesen volt számomra semleges az a csók. Örültem neki,hogy ezt mondta Isti amikor mertem.
-Énis...-motyogtam az orrom alatt.
-Figyelj Lilla,én..
*Koppp**Koppp*
-Jó reggelt! Csináljak nektek reggelit?
-Köszönöm anya,nem kell,majd én csinálok!
-Rendben,bocsi a zavarásért.

-Tehát,Lilla én-nagyot sóhajtott-szeretlek.
Teljesen lefagytam.SZERET?Mi a szar?!
-HA-HA-HA,nagyon vicces volt.Érzésekkel nem szabad viccelődni Norbi!
-De Lilla,én nem viccből mondtam,tényleg így érzek.
Teljesen kikerekedtek a szemeim.Csak néztem magam elé és 1000 gondolat cikázott a fejemben.
-Nyugi,neked nem kell semmilyen választ adnod.De gondoltam,tartozom neked ennyivel.
Egy puszit nyomott a homlokomra,és felállt.Megfogtam a kezét.
-Hé,nem is érdekel,hogy én mit érzek?-kérdeztem szemrehányóan
-De igen,csak úgy láttam,hogy neked még idő kell ehhez.
-Én is ugyan így érzek.
Ahogy kimondtam ezt a mondatot,a nyakamba csimpaszkodott.Így voltunk még jó pár percig,aztán elengedett és a szoba ajtaja felé vette az irányt.
-Hova mész?
-Hát reggelit csinálni!Jössz te is?
-Persze,megyek.

-Elnézést,hogy az előbb nem mutatkoztam be,a nevem Kovács Lilla,Norbi osztálytársa vagyok.
-Szia! Örülök,hogy megismerhetlek.Én Anna vagyok.Jól aludtál az éjjel?
-Iiigen jól.
-Neked is jól megy a suli?
-Persze.Muszáj tanulni,hiszen kellenek a pontok a felvételihez.
-Te is tovább szeretnél menni?
-Igen,szeretnék.
-Milyen irányba?
-Óvónő szeretnék lenni. Alapvetően emberekkel szerettem volna foglalkozni,és mivel a gyerekeket is szeretem,ez a legkézenfekvőbb.
-Értem,hát sok sikert hozzá!Szorítok majd neked is!
-Köszönöm,hogy ilyen kedves velem.
-Kész a reggeli!-mondta Norbi,amikor oda hozta egy tányéron a tükörtojást és a zsemlét.
Megreggeliztünk,és visszamentünk Norbi szobájába.
-Hé,hol vannak a cuccaim?
-Az ágy melletti széken.
-Van valami amivel kitudom szedni a hányást a nadrágomból?
-Gyere,megmutatom!
Miután kiszedtem a hányás foltot a nadrágomból,kiterítettem és a Norbi anyukájától kölcsön vett hajszárítóval szárítgattam és mikor megszáradt átcseréltem a felsőmmel együtt. Bevallom,jó volt Norbi ruháiban lenni,mert éreztem az illatát.
-Már mész is?-kérdezte meglepetten Norbi.
-Igen..miért?
-Azt hittem maradsz még ebédig.
-Dehogy,így is kellemetlenül érzem magamat az miatt ami történt.Köszönöm,hogy vigyáztál rám este,meg minden mást is,sokat jelentett nekem.
-Pedig szerintem anya is örülne neki,ahogy láttam nagyon kedvel téged.Nincs mit köszönnöd,és ha egy együtt alvás a vége akkor legközelebb is szívesen megteszem ezt érted.-mondta nevetve.
ANYA! ANYA! Anya teljesen kiment a fejemből!Úgy volt,hogy este hazamegyek a buszommal!

Kikaptam a táskámból a telefonomat.5 nem fogadott hívás és 1 üzenet fogadott.
-Baszki!!
-Mi történt?
-Úgy volt,hogy visszamegyek a belvárosba az utolsó busszal este.
-Úúúú..
-Szerintem inkább csak egy SMS-est írok neki,most nem hiszem,hogy jó ötlet az ha felhívnám.

Szia!
Bocsi,hogy nem vettem fel a telefont,le volt némítva egész éjjel,és most keltem fel! Az egyik barátomnál aludtam,majd elmesélem mi volt!
Lilla

-Nézek buszt,és indulok.
-Rendben,addig összeszedem én is magamat és kikísérlek.
-Nem muszáj.
-De igen,én ragaszkodom hozzá!
Ezzel a mondattal,már nem tudtam vitatkozni.
-A legközelebbi busz 10:15-kor lesz a buszmegállónál! Úgy hogy igyekezz,ha kiakarsz velem jönni mert 10 óra és 10:05-kor elkéne indulni.
-Jó,oké! 2 perc és kész vagyok!
Miközben vártam Norbira,körül néztem a szobájában.Halvány zöld színű falain képek voltak kiaggatva anyukájával. 3 kép sorakozott egymás mellett,de az utolsón egy lánnyal volt. A képen egy rózsafűzér lógott.
-Na készen vagyok,mehetünk!
-Ő kicsoda?-mutattam rá a képre.
-Muszáj mindenbe belekotnyeleskedned?Gyere,mennyünk a buszra mert lefogjuk késni.
A kelleténél erősebben megragadta a kezem és elkezdett a szoba ajtaja felé vezetni.
-Hé,ez fáj!
Ahogy kimondtam ezt a mondatot,elengedte a karom és szembe fordult velem,megfogta óriási kezeivel az arcom és a szemembe nézett.
-Adj nekem egy kis időt ehhez még kérlek! A kezedet pedig sajnálom,nem akartam olyan erősen megfogni.
Szemeit a szomorúság és a sajnálat öntötte el.Nem kellett volna rákérdeznem arra a lányra.Ezek szerint egy nagyon fájó pontot találtam el ezzel a kérdésemmel.
-Rendben,és neharagudj rám kérlek! Nem akartalak felzaklatni!
Norbi megértően mosolygott rám,majd kimentünk a szobából az előszobába,hogy felvegyük a cipőnket és indulhassunk a buszra.
-Lilla nem is maradsz ebédre?-kérdezte Norbi anyukája
-Nem,így is úgy érzem,hogy vissza éltem kicsit a vendégszeretetükkel.Köszönök mindent.
-Szó sincs ilyesmiről.Remélem jössz majd hozzánk még!
-Biztosan.-mondtam mosolyogva
-Szia!-integetett
-Viszlát!
Én előre mentem,hogy hívjam a liftet.Mire odaért,Norbi is kijött a lakásból. Mint ahogy ígérte,a buszmegállóig kísért és egészen addig,amíg nem jött a buszom ott volt velem.
-Vigyázz magadra!-mondta Norbi
-Rendben,te is-mondtam,majd lábujjhegyre álltam és adtam egy puszit az arcára.