...Mert vele a nehéz is könnyű

6.rész

    Miután kivittem a partra,egyből elindultunk hozzájuk.Nem igazán volt magánál Betti.Remegett,közben a teste teljesen forró volt és motyogott valamit.Csengettünk a kaputelefonon de senki se vette fel.
-Anyukája biztosan dolgozik.Csak ők ketten élnek itthon.Vedd ki a kabátja zsebéből a kulcsokat. A 9.emeleten laknak.-mondta Kíra.-Majd mutatom,melyik ajtó.
-Remélem nem lesz komolyabb baja-mondta aggódva Tomi.
Bettit felvittük a lakásukba.Kíra átöltöztette száraz,meleg ruhákba és 2 takaróval betakarta.Mindannyian leültünk mellé, és csendben figyeltük.Ahogy ültem ott az ágyán és néztem,hogy emelkedik fel-le a mellkasa rá döbbentem valamire.Nagyon fontos lett nekem ez a lány.Nem fért a fejembe,hogyan és mikor lopta be magát a szívembe.Olyan hirtelen történt minden.
-Srácok szerintem mi megyünk.Már éjjel két óra.-mondta Tomi és megfogta Kíra kezét.
-Ja, szerintem én is megyek veletek.-mondta Isti.-Te nem jössz,Norbi?
-Dehogy, nem fogom itt hagyni! Kitudja mikor ér haza az anyukája.
Kikísértem a srácokat, majd bezártam az ajtót és vissza mentem Betti szobájába.Egész éjjel ott virrasztottam mellette,és simogattam a haját.Olyan szép volt,még így is. A teste már kevésbé volt forró, és nem is remegett annyira. Szerencsére ezek szerint lejjebb ment a láza. Kezdtem álmos lenni. Rápillantottam a telefonomra,már háromnegyed négy volt. Írtam egy SMS-est anyának, hogy majd később megyek csak haza,ne aggódjon,minden rendben van velem.Leültem a szőnyegre és a fejemet az ágy szélére döntöttem,és elaludtam.Arra keltem,hogy valaki-valószínüleg Betti-fejbe vágott a kezével.Felemeltem a fejemet és láttam,hogy félig fent van.
-Jó reggelt.-mondtam halkan-Hogy érzed magad?
-Hát te? Hogy-hogy itt vagy?Hogyan kerültem haza?Hogyan jöttél fel ide?
-Amikor beszakadtál a tóba,én húztalak ki és hoztalak el a karomban ide.Kíra segitett,hogy hol is laksz pontosan,átöltöztetett a vizes ruhádból.A többiek is feljöttek,de elmentek kettő óra körül.Nem akartalak egyedül hagyni.Anyukád mikor ér haza? Kérsz valamit reggelire?
-Ohh, értem. Köszönöm!Hálás vagyok érte,hogy ennyit segítettél.Anyukám majd csak jövőhéten jön haza,mert Németországban van egy üzleti út miatt.Majd én csinálok reggelit.Te kérsz valamit?-kérdezte,majd amikor kiakart kelni az ágyból,vissza esett.
-Jól vagy?? Csak óvatosan,vigyázz magadra! Maradj ágyban,majd én csinálok.
-De azt se tudod,hogy mi hol van.Segíts ki kelni az ágyból,kérlek!
-Jó,rendben.
Megfogtam a karomba,kiemeltem az ágyból,kivittem a konyhába és leültettem egy székre.
-Na,így megfelel,kisasszony?-kérdeztem viccelődve.
-Természetesen!-mondta mosolyogva Betti.
-Ide adnád légyszi a hűtből a tojást,meg a fűszereket a polcról? Serpenyőt találsz a mosogató melleti szekrényben.
-Tessék,itt van minden.
-Köszönöm.Egyébként,miért segítettél ennyit? Hiszen csak tegnap este óta ismersz..néhány régi barátom se tenné ezt meg értem.Nem arról van szó,örülök neki,hogy ilyen segítőkész vagy,csak furcsa..
-Igazából én sem tudom pontosan.
Ezt a beszélgetést kínos csend követte egészen addig,amíg a rántotta készen nem lett.
-Főzzek neked teát,vagy kérsz valamit?-kérdeztem Bettitől.
-Nem kell,köszönöm.-mondta,majd felállt és a falnak támaszkodva elindult a szobája irányába,de a küszöbben elakadt a lába,és majdnem elesett.Szerencsére eltudtam kapni a kezét,így nem ütötte meg semmijét sem.A kezénél fogva bevezettem a szobába,és segítettem lefeküdni.
-Nincs szükséged semmire sem?
-Nincs,köszönöm.
-Rendben.Szerintem haza megyek,ha nem baj.Leírnád a számod,hogy feltudjalak azért néha hívni?
-Persze.
Kikísérlek,mert be kell zárnom az ajtót.
-Okés.Menj csak előttem!
Mikor már majdnem oda értünk az ajtóhoz,hirtelen Betti összeesett.Letérdeltem a földre és az ölembe vettem.A nevét mondogattam,de semmi reakciót nem mutatott.Rögtön tárcsáztam a mentőket.