...Mert vele a nehéz is könnyű

4.rész

Csak ültünk ott anyával és hallgattuk apa lélegzését és a gépek csipogását. Az orvost vártuk, aki kb 1 órája volt bent utoljára. Azt mondta, hogy próbálják minél gyorsabban kideríteni,miért van kómában apu. Hirtelen megcsörrent a telefonom. Norbi hívott, de kinyomtam. Nem igazán volt most kedvem beszélni vele, ezért írtam neki egy SMS-est:
Szia!
Neharagudj,de most nem tudunk beszélni.Majd később felhívlak és mindent elmesélek.
Lilla

Az ajtó kinyílt,és egy fehérköpenyes nő lépett be.
-Jó napot,Dr. Harsány Edit vagyok.Én veszem át a férje kezelését Dr. Kömény Zoltántól.-mondta a doktornő,mire anya bólintott.-Nagy valószínűség szerint a férje cukorbeteg mivel magas volt nagyon a vércukorszintje,és ezért esett kómába. A jó hír az,hogy mivel ez hamar kiderült,már most elkezdtük a gyógyszeres kezelést. Ez azt eredményezi,hogy az Ön férje pár óra múlva magához tér és valószínűleg semmilyen maradandó károsodást nem szenvedett,bár ezt azért majd ellenőriznünk kell.Még jó pár napig bent kell tartanunk a kórházban a vizsgálatok miatt.
-Rendben,köszönjük.-mondta anya
-Kérem-mosolygott ránk a doktornő,majd kiment.
Felálltam és az ajtó felé sétáltam,mikor anya utánam szólt.
-Hova mész Lilla?-kérdezte
-Csak ki a folyosóra,az előbb hívott Norbi de kinyomtam és most visszahívom.
-Oké.
Leültem az ajtó melletti székre,majd tárcsáztam Norbi számát.Első csörgésre felvette.
-Szia!-szólt bele a telefonba Norbi.
-Szia.Neharagudj,hogy nem vettem fel mikor hívtál. A kórházban vagyok.
-Hogy micsoda?? Mi történt? Ugye nem esett semmi bajod?
-Nem,nem dehogy. Apa lett rosszul otthon. Kómában van,de az orvos szerint hamarosan felébred.

-Ne menjek be? Hátha úgy könnyebb lesz neked.
-Aranyos vagy,de nem kell.
-Rendben,te tudod.Esetleg ha meggondolod magadat,hívj fel!
-Okés.Majd írok,ha lesz valami fejlemény. Most le kell tennem. Szia.
-Mindenképpen! Szia.
Eltettem a telefont a zsebembe,és vissza mentem a kórterembe.Mikor beléptem,apa már ült az ágyon,anya mellette és egymás kezét fogták.Nem vették észre,hogy bementem,beszélgettek és nem akartam őket zavarni,így inkább írtam egy SMS-est anyának a folyosón sétálva,hogy dolgom akadt.Mikor a folyosó végén elfordultam jobbra,összeütköztem egy nővérrel,aki egy rakat papírt cipelt.
-Borzasztóan sajnálom-mondtam szabadkozva,majd lehajoltam,hogy össze szedjem az előttem heverő papírokat.Mikor felnéztem,egy ismerős arc mosolygott rám.
-Szia!-köszönt mosolyogva Norbi anyukája,Anna.
-Öö jó napot! Elnézést az előbbiért,nem figyeltem-mondtam,majd átnyújtottam neki a papírokat amiket összeszedtem.
-Semmi gond,bárkivel előfordulhat.Te hogy hogy itt vagy?
-Apukámat hozták be,tőle jövök.Dél után kicsivel hozták be,mert otthon rosszul lett és eszméletét vesztette.Azt mondta a doktorő,hogy cukorbeteg,ezért lett ez az egész.
-Oh,értem. Jobbulást kívánok neki!-mondta,majd közelebb lépett és szorosan megölelt.
Hát erre valahogy nem számítottam.-gondoltam magamban.Csak álltam ott miután elengedett,még akkor is.
-Köszönöm,majd átadom neki.-mondtam mosolyogva
-Norbi is tudja már?
-Persze,beszéltem vele telefonon.Fel is ajánlotta,hogy bejön,de mondtam neki h maradjon nyugodtan otthon.
-Hogy mi?? Norbi ezt mondta??
-Igen..ezen miért tetszett meglepődni?
-Hát tudod,utoljára akkor volt itt,mikor 2 éve a barátnőjének be kellett feküdnie.-mondta Anna. Kicsit ledöbbentem,mikor ezeket elmondta.
-Mi történt a lánnyal?