...Mert vele a nehéz is könnyű

5.rész

5.rész

Norbi 16 éves volt akkor,mikor ez történt. Az az évi karácsonyi vásárban találkoztak. Úgy tudom,ő a barátaival volt,a lány akit Bettinek hívtak a barátnőjével.

Egy hideg,téli estén úgy döntöttünk a haverokkal,hogy kimegyünk forralt bort inni,sült gesztenyét enni a karácsonyi vásárba. A közelben lévő McDonald's-ban találkoztunk.Nem keresgéltem a fiúkat sokáig amikor odaértem. Van egy „törzshelyünk" a Mekiben,egy nagyobb boksz az épület hátuljában.Isti és Tomi már ott voltak.
-Hello Srácok!-köszöntem majd kezet fogtam velük.Levetettem a kabátomat és leültem melléjük.-Nem megyünk kérni valami kaját? Nagyon éhes vagyok,direkt nem ettem otthon mielőtt eljöttem.
-De menjünk!-mondta Tomi
-Hoztok nekem egy sajtburger menüt? Én addig itt maradok,és vigyázok a cuccainkra,meg persze melegitem a helyeiteket.-mosolygott Isti.
Isti nagyon izgulós ember volt. Már attól is félt,hogy ha egy olyan emberrel kellett beszélgetést kezdeményeznie,akivel előtte soha nem beszélt és nem is ismeri.Tomival felálltunk,elővettük a kabátzsebünkből a pénztárcánkat és a pulthoz mentünk. Mázlink volt,mert senki állt ott.
-Szia! Mit adhatok?
-Szia! Egy sajtburger menüt szeretnék kólával,és egy bigmac menüt,szintén kólával.
-Rendben,1750ft lesz.
Miután a kiszolgáló odaadta a tálcát,rajta a menükkel,vissza mentem a bokszhoz. Tomi már ott ült,mivel őt előbb kiszolgálták. Mikor mindenki végzett az evéssel felöltöztünk,a helyére vittük a tálcákat és elindultunk a belváros felé.
Mindenhol bódék álltak,finomabbnál finomabb illatok terjengtek,mikor elmentünk egy-egy előtt.Vettünk forralt bort és beültünk egy melegedőbe,ahol meleg teát,melegszendvicseket és süteményeket is árultak.Az asztalok négyzet alakúan voltak elrendezve.Minden asztalon volt egy párologtató,ami mézeskalács illattal töltötte be az épületet.Hangszórók voltak elhelyezve a helyiség 4 sarkába,amiből a Wham-Last Christmas elcsépelt száma szólt.Beszélgettünk,mikor 2 lány oda jött hozzánk.Mindketten köszöntek,majd a szőke hajú lány adott egy puszi Tominak.
-Srácok,ő itt Kíra,a barátnőm,ő pedig a barátnője Betti.
Mindkét lány kezet rázott velem is és Istivel is,majd leültek hozzánk.Isti,Tomi és Kíra elbeszélgettek a kedvenc sorozatukról,Bettivel mi pedig csak ültünk csendben az asztalnál.Egy idő után ez már kezdett kínossá válni,ezért oda fordultam felé és beszélgetést kezdeményeztem.
-Van valami hobbid?-kérdeztem Bettitől
-Focizok és szeretek olvasni,bár a focit az utóbbi időben kikellett hagynom a mindennapjaimból.
-Én is focizok,lassan már 7 éve.Nálam ez már inkább szerelem mint sem hobbi.Miért nem tudtál focizni mostanában?
-Nagyon fáradékony,erőtlen vagyok az utóbbi időben,valamikor az iskolába se tudok bemenni pedig rengeteget alszok.
-Aha,értem.Biztos semmi komoly,csak kifáraszt a suli.
-Remélem-mondta mosolyogva-Merre mentek még ma?
-Nem tudom,talán még később elmegyünk valahova inni meg beszélgetni.Tomiékkal a Lepke parkot beszéltük még tegnap,de nem tudom,hogy végül hoztak-e valami ütősebb piát.
-Hé,Norbi akkor kimegyünk a parkba?-kérdezte Tomi.
-Aha,mehetünk.Ti is jöttök lányok?-fordultam Betti és Kíra felé.
A lányok egymásra néztek,majd bólintottak.
-Akkor öltözzünk,és menjünk.Van nálam egy kis kerítés szaggató házi pálinka meg vodka és egy kis narancs kísérőnek.-mondta Isti
Mindenki felöltözött és elindultunk a park felé.Bettivel megint ketten maradtunk,előttünk mentek 3-man Tomiék.Nagyon jól elbeszélgettünk az idő alatt,ameddig oda értünk.A parkkal szemben volt egy tó,ami be volt fagyva.A hó is elkezdett szállingózni.Leültünk egy padra egymás mellé.
-Na,ki mit akar inni?-kérdezte Isti.
Mindenki a pálinkára szavazott,így nem volt nehéz eldönteni Istinek,hogy mit vesz elő a táskájából.Ittunk,beszélgettünk,majd jött az az ötlet,hogy menjünk rá a befagyott tó jegére.
-Én szerintem kihagyom,mert sose léptem még jégre,se korcsolyával,se anélkül.-mondta Betti.

-Nem baj,majd most kipróbálod!-mondtam majd elkezdtem húzni a tó felé.
Egy idő után már nem ellenkezett,de éreztem,hogy fél,hiszen bennem kapaszkodott meg és a teste remegett.Csúszkáltunk,hülyéskedtünk,megpróbáltuk ellökni egymást.
-Nem kéne haza indulni már? Kezd nagyon hideg lenni-mondta Kíra
-De lehet,én is kezdek már fázni.-mondta Isti
Betti egyszer se engedett el,ameddig a jégen voltunk és úgy éreztem,hogy sokkal jobban kapaszkodik most bennem,mint az elején.A többiek már mind kiértek a partra,csak mi ketten voltunk a jégen.
-Jól vagy?-kérdeztem.
-Persze,csak kicsit elfáradtam.-mondta,majd a lábai kicsúsztak alóla és elesett.A jég reccsent alatta és beszakadt a tóba.Nagyon megijedtem.Gyorsan utána kaptam,és a kabátjánál fogva kihúztam,de már nyakig elmerült,így csurom víz volt mindene.A karomba vettem,és óvatos léptekkel haladtam a part felé,nehogy megint beszakadjon a jég.Vacogott a kezemben.