Egy autóval kezdődött (Magcon & BAM ff.)

Nincs vita

Szinte egész nap nem ettem semmit a délben elfogyasztott almámon kívül, de igazából semmi kedvem nem is volt hozzá. Na ez egy hatalmas hiba volt.
Miután mindenki kicsodálkozta magát a kötésemen, elkezdtük X-boxozni. Nekem az elején még Johnson mutatta, hogy mit hogyan kell nyomkodni, a többiek már gyakorlottabbak voltak. Viszont a végére már annyira belelendültem a játékba, hogy sikerült párszor elvernem a fiúkat. Időközben befutott Jacob barátnője is, Kenzie, így már hárman nyomultunk lányként. Amíg a hím egyedek őrüldöztek addig mi leginkább beszélgettünk, tipikus csajos témákról, mint pl: hol van jó körmös erre, vagy akár fodrász. Fél füllel persze a fiúk is hallották a diskurzusunk így néha néha közbeszóltak. 
- A következő utcában van egy nagyon ügyes körmös csaj, ha akarod elkísérlek Bella.- pillantott felém gy pillanatra Gilinsky, de aztán tekintetét újra a videojáték foglalta le.

- Te ezt honnan tudod?- néztem rá furcsa tekintettel. 
- Ó, ha tudnád mekkora a lány ...- kezdte Jacob, de aztán észre vette, hogy mindhárman felvont szemöldökkel várjuk a mondata végét ezért kicsit megakadt- .. öhm, mekkora a lelke, olyan kedves.- bökte ki végül, de biztos vagyok benne, hogy egészen másra gondolt. 

- A lelke mi, Sartorious? - kérdezte tőle a barátnője egy kis éllel a hangjában, mire belőlünk egy halk 'hú' hangzott fel. Jacob elhúzta a száját majd kiskutya fejjel bámult Kenzie-re.

- Te milliószor jobb vagy. És a lelked is. - bújt oda Kenz oldalához, ezzel majdnem lelökve a kanapé karfájáról. Erre ő csak felkuncogott és megsimogatta a barátja homlokát.

- Mekkora szerencséd van, azt hittem agyon üt!- kiáltott fel Blake, ezzel megijesztve az ellene játszó Aaront, így szerezve egy pontot. Ő csak egy morgással felelt erre.
Késő este már zuhany után, begubóztam magam a pihe puha ágyamba és nyomkodtam egy kicsit a telefonomat, amikor megkordult a gyomrom. Gondoltam még az éjszakát kibírom és majd reggel eszek így inkább megpróbáltam elaludni.

Eszméletlenül nagy fájdalomra ébredtem a hasam környékén. Megnéztem az időt, hajnali 1 óra. Ilyenkor senki sincs már fent, persze, hogy nekem kell csak ébren lennem. Mindenféle pózt felvettem, de egyik sem volt jó, és a hasam csak egyre jobban fájt. Gondoltam veszek be fájdalom csillapítót és attól majd szűnik. Kivettem az éjjeliszekrényből a gyógyszert egy kis vízzel lenyeltem és reménykedtem. 15 perc elteltével nem,hogy nem múlt, de csak rosszabb lett. Egyszerűen nem tudtam fekve maradni így felültem és mély levegőt vettem. A fülem elkezdett sípolni, a fejem zúgott, a torkom szorított és úgy éreztem bármelyik pillanatban kidobhatom a taccsot. Forgott velem a világ és már azt sem tudtam, hogy mit kezdjek magammal. Leesett a vércukrom, rengetegszer előfordult már velem, és minden egyes alkalommal bepánikolok ilyenkor. Kiszédelegtem a fürdőszobába és leültem a wc kagyló mellé, hátamat a hideg csempének döntöttem és vártam az enyhülést ami csak nem jött. Elérkezett az állapotom abba a fázisba amikor teljesen elveszítem magam felett az uralmat. Éles fájdalom nyílalt a hasamba, mire hatalmasat kiáltottam. Hallottam, hogy csapódik egy ajtó majd kivágódik a szobámé. 
- Bella, hol vagy!?- ez Nash hangja. Nem volt erőm megszólalni csak némán ültem a földön és meredtem magam elé, miközben éreztem, hogy a testem egy újabb kiáltás által próbál segíteni a helyzeten. Nash berontott a mosdóba és odaugrott mellém.

- Mi történt? Mi a baj? Olyan sápadt vagy. Bella szólalj meg.- fogta meg a kezem. Nekem fogalmam sem volt róla mit teszek, de felálltam, tettem egy lépést ás össze estem. Elnyelt a sötétség....végre.
Amikor kinyitottam a szemem mindenki körülöttem állt és aggódva figyelték az arcom. Meg akartam szólalni, de amint kinyitottam a szám Demi egy kanál Nutellát tuszkolt a számba. 
- Ez cukros, edd meg. És igyál is.- nyomott a kezembe egy pohár vizet. Nash az ágyamon ült és még mindig szorongatta a kezem. Bizonyára ő hozott be a szobába. Halványan rá mosolyogtam amit ő egy széles mosollyal fogadott. Mikor már jobban lettem szép lassan mindenki vissza ment a saját szobájába aludni, kivéve Őt.
- Nash, te nem mész aludni?- kérdeztem a mellettem helyet foglaló fiút.
- Ma itt alszom, vigyázok rád.- erre s kijelentésére én kissé kiakadtam, nem akartam, hogy gyerekcsősznek érezze magát. És azt végképp nem akartam, hogy segítségre szorulónak nézzenek vagy akár sajnáljanak.

- De már jobban vagyok. Nem szükséges itt maradnod.- ellenkeztem.

- Itt maradok és vigyázok rád. Nincs vita.- mondta ellenvetést nem tűrő hangon ami megnyugtatott. Bebújt mellém az ágyba, tisztes távolságban tőlem elhelyezkedett, majd mielőtt elaludt volna megsimította a hátamat.
- Jó éjszakát Bella.- mormolta szinte már félálomban.
- Jó éjt Nash.

Sziasztok. Remélem tetszik az új rész is. Igyekszem, hogy minél inkább elnyerje a tetszéseteket. <3