Egy autóval kezdődött (Magcon & BAM ff.)

Te állat

Amikor felébredtem nem volt körülöttem senki, teljesen egyedül voltam a buszban. Megnéztem az időt és 7:49-et mutatott. Ezek az állatok komolyan itt hagytak? Felkászálódtam az ülésről és az ajtó felé mentem. Ráncigáltam teljes erőmből de nem akart azért sem kinyílni az a vacak. Már egyre inkább kezdtem felhúzni magamat ezen és puffogva visszabaktattam a telefonomért. Felhívtam azt az embert akiről tudom, hogy ilyenkor már általában fent van. Kettő csörgés után fel is vette.
- Jól aludtál? - hangjában hallottam, hogy próbálja vissza tartani a nevetést.
- Hayes, ti most komolyan bezártatok ide? - kérdeztem köszönés nélkül.
- Próbáltad már tolni az ajtót? - erre én oda szaladtam az ajtóhoz, lenyomtam a kilincset és meg toltam. Egyből kinyilt.
- Honnan tudtad, hogy... - kezdtem volna de aztán észre vettem, hogy Hayes, Tay és Hunter az ablakból nézték végig a szenvedésem. Milyen "jó", hogy a busz ablaka hatalmas és pont rám lehetett látni. Lehajtott fejjel, a vihogást vissza tartva lépkedtem az ajtó felé, ami már nyitva volt.
- Csak, hogy ne kelljen szenvedned vele. - vigyorgott rám Hunter mire belőlem kitört a nevetés. Már vagy 10 perce vihorásztunk, amikor a telefonomból egyre hangosabban kezdett üvölteni a Black veil brides - tól a The last one. Fel emeltem és a mosolyom hatalmasabb lett amikor láttam anyukám arcát a kijelzőn.
- Kuss ! - kiáltottam el magam mire a három fiú egyszerre elhallgatott. - Szia anyu!
- Szia szívem. Hogy érzed ott magad? Milyen volt a koncert? És az oldalad, hogy van? - kérdezett meg mindent egyszerre.
- Nagyon jól érzem magam. Képzeld az előbb megtanultam kinyitni egy ajtót. A koncert fantasztikus volt, nagyon kedves volt mindenki. És az oldalam pedig még fáj egy kicsit de már nem vészes.
- Örülök. Nagyon büszke vagyok rád, hogy friss érettségi mellett az ajtó használatát is ilyen gyorsan megtanultad.
- Most szarkasztikus voltál? - vontam kérdőre.
- Én? Soha - nevetett bele a telefonba.
Még vagy 20 percig beszéltünk, közben apu is betársult, de hamarosan nekik menniük kellett. Örültem, hogy hallhattam a hangjukat. Azért ez sokkal másabb mint chat-elni.
- Jó reggelt Csipkerózsika. Sikerült feltörni a zárat? - sétált le a lépcsőn Aaron teljesen felöltözve. Ezek szerint ő is látta az akciómat.
- Nagyon vicces vagy. - "durciztam".
- Amúgy aranyosan próbálkoztál. - húzta tovább az agyamat.
- Köszi, majd beírom az önéletrajzomba, érettségi, felsőfokú angol nyelvvizsga, és aranyos ajtó ráncigálás. - néztem komolyan a szemébe. Ő tartotta a szemkontaktust, de pár másodperc múlva csuklott az elfolytott nevetéstől. - Engedd csak ki. - legyintettem.
Erre ő mint akinek elmentek otthonról, lefeküdt a földre és magzatpózban vihorászott.
-  Ki ez az aberrált? - totyogott le Cam, Nash, Carter és Matt. Mögöttük Blake hason csúszva.
Mikorra már mindenki az asztalnál ült és az elkészült gofrik is előttünk gőzölögtek neki láttunk a reggelinek. Miután ezzel is meg voltunk elmosogattam és találgattuk, hogy mit kezdjünk magunkkal a nap további részében. Mellettünk Aaron fel-alá járkálva telefonált valakivel és Brandon a földön törökülésben számolta, hányszor teszi meg a a nappalitól a konyháig tartó távot.
- Basszus tesó, ez hatalmas szívás - húzta el a száját a telefonáló fiú. - Figyelj haver, van még hely nálunk, megkérdezem a többieket is, de tuti belemennek a dologba. Nem lesztek homeless-ek, nyugi. Srácok.. és Bella. - kiáltotta el magát és a telefont a vállára helyezte. - Megoldható lenne, hogy Charlie és Leo itt legyen nálunk pár napig. A hoteljükben akadt egy kis gond és most hajléktalanok.
- Persze, jöjjenek csak, várjuk őket - ilyen mondatok jöttek a fiúk irányából. Már csak mindenki az én válaszomat várta.
- Felőlem okés - próbáltam laza lenni, de a fejemről levakarhatatlan volt a mosoly.
- De mondd meg, hogy ezzel a kis ajtóssal vigyázzanak mert simán leszedi róluk a ruhát.- tette hozzá Blake röhögve, mire én hozzá vágtam a mosogató szivacsot. - Jól van na, csak vicceltem. Kivéve az ajtós résszel.
- Jöhettek, a legtöbbüket ismeritek, ma a koncertre pedig elkisér az új tagunk. Az a kis napsugár aki ma tanult meg ajtót nyitni.
- Ooohh. Van ott egy kislány? - hallottam Leo hangját, mire elmosolyodtam
- Mondhatni. Kicsinek kicsi, de már végzett a gimiben szóval egyszerűen csak szerencsétlen. Ááá! - üvöltött fel, annak következtében, hogy megharaptam a karját. - Bella, te állat. - vihogott. - Kedvelni fogjátok, esküszöm. Ma este találkozunk. Sziasztok.
Miután letette a telefont rám nézett amiből arra következtettem, hogy ideje futni.