Még mindig aludtam amikor éreztem, hogy valaki az ölébe kap és elindul velem. Akkor pont nem érdekelt, hogy ki az és hova visz, mert épp a világ legjobb álma játszódott le a fejemben. Épp Jinxx tanított gitározni és Andy énekelt mellettünk. Ha ez élőben történt volna meg azt tuti nem éltem volna túl, valószínűleg szívrohamban elpatkoltam volna. A cipelőm felkuncogott amire kinyitottam a szemem. Nash gyönyörű kék íriszeivel nézett smaragdzöld szemeimbe és huncut mosolyra húzta a száját. Én zavartan néztem körbe. A többiek is hasonló fejjel néztek rám, mire még furcsábban éreztem magam. - Most miért néz rám mindenki úgy, mint egy idiótára?- kérdeztem a cipelőmtől. - Azt ugye tudod, hogy álmodban dúdolsz?- kérdezte és látszott raja, hogy próbálja visszatartani a nevetést.- Amúgy tök szép hangod van. Még soha sem hallottam a My Vow-t akusztikus verzióban. - folytatta, de a végére elnevette magát, a többiekkel együtt. Átgondoltam, vajon mennyire lehetett abszurd, és én is felröhögtem. - Üdv az új nyári rezidencián!- kiáltotta el magát Cam amint beléptünk egy hatalmas és gyönyörű szép ház ajtaján. Vagyis csak ők léptek, mert én még mindig Nash karjaiban voltam. Meg kell hagyni, tetszik ez az ölben szállítás dolog. Amint beértünk nekem a padlóig esett az állam. Ez egyszerűen elképesztő. - Öhm, Nash asszem leesett valamim. - Mi?- kezdte pásztázni a földet. - Az állam.- válaszoltam és újra körbe néztem. - Gyere, meg mutatom a szobád, annyit dolgoztunk vele, hogy tökéletes legyen.- kezdett ráncigálni Blake, így kiugrottam Nashy kezei közül és rohantam a szőkeség után egészen a lépcső tetejéig, ott elfordultunk jobbra és egyből a második ajtón meg is láttam a nevemet. Még mindig szorongatta a kezem, mint aki azt hiszi elfutok, és úgy nyitott be a szobámba.
Oups ! Cette image n'est pas conforme à nos directives de contenu. Afin de continuer la publication, veuillez la retirer ou mettre en ligne une autre image.
Elakadt a lélegzetem. Egyszerűen abban a pillanatban szerelmes lettem abba a szobába. Odaszaladtam a falra ragasztott képekhez és vizslatni kezdtem őket. Egy közös kép Bettiről, Bálintról és rólam a Balaton parton, a szüleimmel pár nyaralós kép, és minden selfie amit a barátaimmal csináltam. Volt ott néhány kép az első bálomról is, amire természetesen a legjobb (fiú)barátommal mentem és pár fotó a vicces családi programokról. Csillogó szemekkel néztem a mögöttem csendben álló fiúra mire megvonta a vállát.
- Anyud adott néhány jó tanácsot és persze képet is a díszítéshez.- húzta félmosolyra a száját. Elég szembetűnő volt, hogy néhány hely viszont ki van hagyva, mintha onnan hiányozna valami. - Blake, miért vannak üres helyek? - Gondoltuk, majd ha jobban összebarátkozunk talán velünk készült fotók is kikerülnek oda. Tudod, már ha nem érzel hányingert már a gondolattól, hogy a szobád falán díszeleg az arcunk.- mondta kínosan, amire nem tudtam máshogy reagálni és felnevettem. Látva ezt ő is kacagni kezdett. - Tudod mit, asszem meg van mi lesz az első kép amit kirakok.- ugrottam oda hozzá, telefonomon benyomtam az előlapi kamerát, átkaroltam a nyakát és belevigyorogtam a kamerába. Miután elkészült, mindketten megnéztük és egyet értettünk abban, hogy ettől a képtől a falamon tuti nem lesznek rémálmaim. - Mi van már, rucikat cseréltek vagy mit szenvedtek odafent?- hallottuk meg Hunter hangját lentről. Össze néztünk majd leindultunk a többiekhez.
-Éhes vagyok.- nyavalyogtam, miközben a kanapén terpeszkedtünk és filmeken veszekedtünk hogy mit kéne megnézni. - Én is! Rendeljünk Pizzát.- kezdett pötyögni a telefonján Gilinsky. 45 perccel később már 8 pizzás doboz várta, hogy elfogyasszuk a tartalmukat. Közben megbeszéltünk, hogy a Pitch Perfect című filmet nézzük meg. Van egy olyan érzésem, hogy jól meg fogjuk érteni egymást.
