Charls és Leo már második napja van velünk. Bevallom nagyon jól érzem magam velük, ugyanolyan elmebetegek mint mi vagyunk. Tegnap este úgy gondoltuk, hogy másnap pihinapot tartunk és mindenki egész nap döglik, nem megy sehova és csak annyira mozdul meg, hogy a többiek lássák, hogy még él. A lustaság koronázatlan királynőjeként ez nem esett nehezemre. Viszont tegnap délután olyan 3 körül megcsörrent a telefonom a nappaliban, miközben Leoval, lábunkat a nappali kis dohányzóasztalán keresztbe téve punnyadtunk. Betti neve villogott a kijelzőn így természetesen felvettem és belemorogtam. - Mondd, hogy nem alszol.- hangjában hallottam az izgatottságot. - Hát, igazából egésznap mást sem csináltam. - Akkor most emeld fel a formás segged és vonszold ki a reptérre, ugyanis hamarosan leszáll a gépem.- utasított.Ekkor nekem kipattant a szemem és homlokon vágtam magam. - Basszus, most érkezik meg a gép? Ehh, megyek. - ezzel rávágtam a telefont és felugrottam a helyemről. Felszaladtam a szobámba, felvettem valami normális göncöt ami egy fekete koptatott rövid nadrág, egy fehér My life is Nutella feliratos pólót és egy nyári bakancsot. Miután elkészültem rátörtem Nash-re az ajtaját aki ijedtében akkorát ugrott, hogy leesett az ágyról majd bamba fejjel bámult rám.
- Szedd össze magad, Betti gépe hamarosan érkezik.- lépem oda a szekrényéhez majd kivettem belőle egy farmert és egy pólót majd hozzá vágtam őket. Miután ő is kész lett felkapta a kocsikulcsot és megindultunk a reptér felé.
- Nem hiszem el, hogy kirángattál a pihinapon a puha ágyamból.- hisztizett mellettem állva az érkező kapuval szemben állva. Ezt a mondatot amúgy már a kocsiban is elmondta négyszer legalább. Meglöktem a vállát és meredten bámultam tovább a kaput amin egyszercsak megpillantottam kisétálni a barátnőmet. Körbepillantott hátha ő is észrevesz engem és igen, észrevett. Rohanni kezdtünk egymás felé, kerülgetve az embereket és amikor végre egymáshoz értünk ráugrottunk egymásra és ölelkezve terültünk el a padlón miközben mindketten könnyeztünk és nevettünk. Nash közben fényképezgetett minket és később az egyik kép az instámon landolt.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
sz.bella: Together again with my crazy bae. kovibetti
Bettivel egész hazavezető úton magyarul társalogtunk ami Nash-t egy kicsit frusztrálta, aminek hangot is adott.
- Nem akarok beleszólni, de az az érzésem, hogy azért nem beszéltek direkt angolul mert rólam van szó.
- Nyugi, téged már rég kitárgyaltunk.- vágta rá a barátnőm mire belőlem kiszakadt a nevetés.
- Akkor nem ugatok bele.- nevetett velünk a srác is.
Amikor hazaértünk elmagyaráztam Bettinek, hogy a mai nap a fiúknak egyfajta lusta nap szóval ma totál használhatatlanok. Tök jól reagát, felvett egy pamut rövidnadrágot és bekuckolta mellém magát. Ugyanis én érkezés után visszatértem Leo mellé a kanapéra aminek látszólag megörült. Betti melletünk bealudt mi pedig filmet néztünk a szőkeség laptopján. Úgy a film felénél Leo átkarolta a vállam én pedig a vállára helyeztema fejem. Így sokkal kényelmesebb volt. Miután vége lett a filmnek nem tudtunk magunkkal mit kezdeni ezért elkezdtünk zenét hallgatni és rajzolni. Én úgy gondoltam, hogy lerajzolom Leot és Charliet, és ha elég jól sikerül oda adom nekik ajándékba. Viszont mivel meglepetésnek szántam így nem akartam neki megmutatni akármennyire kíváncsi volt rá.
- Mutasd már meg. Nem lehet olyan rossz.- kérte már vagy századszorra.
- Nem mutatom meg. Majd ha kész lesz akkor láthatod.- feleltem újra. - De tényleg nem akarom, hogy lásd amíg nincs kész.
Folytattuk az alkotást amikor megszomjaztam és felálltam a kanapéról azzal a szándékkal, hogy kimegyek inni. Lefordítottam a lapot, hogy ne lássa a meglepit.
- Leo kimegyek inni. Kérsz valamit?- kérdeztem, de az ő szeme folyamatosan a lapomon volt. - Nem köszi.
- De kérlek ne nézd meg. Nem szeretném. Leo, megígéred nekem, hogy nem nézed meg?- kérdeztem. Nekem az ígéret és az őszinteség a legfontosabb. És eszméletlenül haragudnék, ha nem tartaná be.
- Persze, nem nézem meg.
Kimentem a konyhába, elővettem egy üveg ásványvizet a hűtőből és öntöttem magamnak. Elfogyasztottam a hűsítő italt majd vissza indultam a nappaliba. Amikor beléptem Leondre épp a lapomat tartotta a kezében és figyelmesen nézte a rajzot. Amikor felnézett belőle találkozott a tekintete az én csalódott tekintetemmel.
- Öhm... ittál?- csúsztatta vissza a lapot a helyére.
- Megígérted, hogy nem nézed meg.- kezdtem halkan.
- Figyelj sajnálom, baromi kíváncsi természetem van,nem bírom ki, hogy valamiről ne tudjak. Tényleg ne haragudj. De ez a rajz eszméletlenül jó. Nagyon ügyes vagy.
- Nekem az ígéretek baromi fontosak, nem hiszem el, hogy becsaptál.- kezdtem felemelni a hangom. Utálom, ha valaki nem tartja be az ígéreteit.
- Bella én..- kezdte volna.
- Most már tök mindegy, ennyit erről. - oda léptem a laphoz, megfogtam a ceruát, aláírtam és nekinyomtam a fiú mellkasának.- Tessék, légy vele boldog, edd meg, add el, csinálj vele amit akarsz. Végeztem.
Elhagytam a nappalit és amikor a lépcsőről visszanéztem láttam, hogy ott áll kezében a rajzommal, szomorú arccal maga elé meredve.
Sokan gondolhatják, hogy túltolom ezt az egész dolgot, de nekem az ígéretek a legfontosabbak. Még 2 évvel ezelőtt a barátom megígérte, hogy örökre mellettem lesz és soha nem hagy el. Rá 1 hónapra lelépett valami plázacicával. Azóta számomra az ígéret szent dolognak számít. Nagyot csalódtam Leo-ban, tényleg rosszul esett. De azt hiszem, egyre többet kezdek érezni iránta. Igen, szeretem Leondre Devries-t.
