Let me know BTS ff

VIII. Fejezet |2.rész|

Kim szemszög:
Berohantam a szobába az ágyra feküdtem és sírni kezdtem. „Tudom, hogy én mondtam azt, hogy tegyünk úgy mintha mi sem történt volna, de egyszerűen nem megy. Annyira fáj, mikor rá nézek, vagy ha meghallom a hangját egyserűen meg hasad a szívem és rám jön a sírhatnék. De ami a legrosszabb, hogy folyton csak rá tudok gondolni és még mindig iszonyatosan szerelmes vagyok belé még azok után is, hogy összetörte a szívemet.” – gondolatom magamba és még jóban sírni kezdtem. „Tudom, szánalmas vagyok, de nem tehetek, róla rohadtul fáj ez az egész bárcsak akkor ne mondtam volna, semmit akkor most nem lenne ez a szar helyzet és minden olyan lenne, mint régen volt, de ez már sajnos nem lehetséges.” Már nem is tudom mióta sírtam itt az ágyon de Ash jött be a szobába és egyből oda rohant hozzám. Nem kérdezet semmit csak szorosan magához ölelt és simogatni kezdte a hátamat vigasztalás képen. Annyira örülök, hogy soha nem kell semmit se mondanom neki ő még is tudja, mire van szükségem. Egy kis idő után megnyugodtam majd felültünk az ágyon és én Ash nyakába borultam.
- Köszönöm.
- Ugyan nincs, mit megköszönöd én nem is csináltam semmit – tolt el magától és mosolygott egyet.
- De igen van.
- De nincs.
Majd veszekedni kezdtünk persze a végét már elhülyéskedtük ezután Jungkook is csatlakozót hozzánk és minden féléről beszélgetni kezdtünk.
- Uhh Kim emlékszel még rá mikor kicsik voltunk és az udvaron a cipőnket rugdostuk a levegőbe rajtad papucs volt rajtam pedig egy rózsaszín topánka és véletlenül felrúgtam a tetőre.
- Igen emlékszek anya le is szidót érte minket rendesen, de szerencsére apa le tudta szedni – mindannyian hangos nevetésbe törtünk ki. – Te emlékszel arra mikor eltörtük a kerti csapot?
- Igen, de az nem a mi hibánk volt a vízszerelő is meg mondta.
Meg még egy csomó mindent meséltünk egymásnak már csak azt vettük észre, hogy odakint már sötét van.
- Woow jó hamar eltelt az idő – szólalt meg Kook. – Ideje lenne fürdeni. Ki kezdi?
- Én – mentem a táskámhoz és ki vettem belőle a pizsamámat majd a fürdő felé vettem az irányt. Tíz perc alatt letusoltam és elvégeztem dolgaimat utánam Ash következet utoljára pedig Jungkook. Míg Kook fürdőt addig mi megágyaztunk.
- Na, már csak egy kérdés maradt. Még pedig az hogy ki hol fog aludni? – tette fel a kérdést Ash.
- Én biztos, hogy a helyemen fogok – jött ki a fürdőből Kookie.
- Én alszok a másik szélén!
- Mi!? Nem! – próbált tiltakozni Ash.
- Bocsi hugi, de erről már lekéstél – vontam vállat.
- Hajj jó legyen, akkor majd én alszok középen.
Adta be végül a derekát Ash aminek nagyon is örültem.
- Na de akkor alvás – bújtam be a takaró alá ellopva az egyik paplant.
- Héé legalább a akarót add vissza!
Nem legesen megráztam a fejem és magam alá gyűrtem a paplant. Nagy nehezen de Ash is bemászott az ágyba és Jungkookkal egy takaróval takaróztak.

Ash szemszöge:
Éreztem, hogy a nővérem kitervelte ezt az egészet. De örülök neki, hogy jóban van végül nagy nehezen és is bevergődtem az ágyba és lefeküdtem aludni persze Kooknak hátal. Pár perc múlva két kart éreztem meg a derekam köré fonódva és közelebb húzót magához. A nyakamnál éreztem a szuszogását a szívem pedig egyre hevesebben kezdet elverni.
- Jó éjszakát Ash.
- Ne… neked i… is.

Sziasztok, meg hoztam a nyolcadik fejezet második részét. A helyesírási hibákért elnézést kérek próbáltam oda figyelni rájuk. Ha tetszet kommenteljetek vagy voteoljatok nyugodtan nem harapok.