Let me know BTS ff

VII. Fejezet

Kim szemszöge:
Nem régóta vagyok itt, de úgy érzem el talált Cupido nyila és persze én mázlista személy egy számomra elérhetetlen emberbe szeretem bele. Ez a személy nem más mint Kim Taehyung. Még csak észre sem veszi, hogy milyen érzéseket kezdtem el iránta táplálni. Ma is, ahogy a többi napon is próbáltam el terelni a figyelmemet, de ez meg hiúsult. Ugyan úgy rajtam lógott egész nap. „Haajj nehéz ez így. Megőrjítesz Kim Taehyung!” - gondoltam magamba. Hogy miért is szeretem bele? Szerintem ezt egy hétig is tudnám sorolni, de például ott, van a mosolya vagy a kisfiús személyisége viszont ezzel szembe mégis olyan férfias és persze a testére sem lehet panasz. Bár szerintem ez meg marad plátói szerelemnek. Épp az ágyon ültem mikor V jött be a szobába.
- Kim mihez lenne kedved? - kérdezte azzal a kisfiús mosolyával.
- Nem is tudom... Mit szólnál hozzá, ha mondjuk, filmet néznénk?
- Oké válasz egyet.
- Ááhhh már meg is van! Nézzük a Lopott időt!
- A mit? - nézet rám nagy szemel.
- Mi? Te még nem láttad? - tettem a szívemre a kezem. Ő pedig csak megrázta a fejét.
- Tuti hogy azt nézzük! - pattantam fel az ágyról majd elindítottam a filmet.
Elhelyezkedtem az ágyon mire Tae a vállamra hajtotta a fejét, amire én nem kicsit meglepődtem.
- Mi az nekem így kényelmes.....de ha baj, akkor.......
- Nem dehogy baj maradhat nyugodtan.-vágtam a szavába majd a fejét visszatette a vállamra.
A film nagyon jó volt nekem egy kis nosztalgia volt V pedig élvezte. Ásítottam egyet majd felálltam az ágyról arra gondoltam, hogy lemegyek inni de Tae hirtelen előttem termett.
- Mi az?- emeltem rá a tekintetem, amire ő csak megölelt. Hírtelen azt se tudtam mit csináljak. - Tae mit csinálsz?
- Bocsi csak szeretet hiányom van., engedett el majd elindult kifelé.
- Várj!- kaptam el a csuklóját. „Ha most nem vallom be, akkor sose fogom és lehet, hogy ő is érez irántam valamit. Gyerünk, ki kell mondanom!”-gondoltam magamban.
- Tae..... én....tudod amióta itt vagyok nagyon megszerettem mindenkit.....egyediek vagytok és nagyon viccesek. Te olyan gondtalan vagy annyi mindennek tudsz örülni, mindig mindenhez hozzá tudsz fűzni valami hülye poént, de ezen kívül tudsz komoly is lenni. Ha kell megvédesz és olyan dolgokat váltasz ki belőlem amiket más nem.....én....én beléd szerettem Kim Taehyung!- kezemet ökölbe szorítottam a szemembe pedig könnyek szöktek majd lehajtottam a fejem és úgy vártam a válaszát.
- Kim....- felkaptam a fejem és mélyen belenéztem a szemébe. Tekintete nagyomis meglepett volt.- Kim sajnálom de én csak barátként tudok rád tekinteni. „Tudtam!”- csak ez az egy szó visszhangzott az egész fejembe és éreztem, hogy a szívem darabokra törik.
- Tudod, mit felejtsd el az egészet - nagy nehezen magamra erőltetettem egy mű mosoly , de éreztem, hogy könnyeim utat fognak törni maguknak.
- Áhh a fenébe meg kívántam az epret! Szerintem én elvegyek venni nyugi, hozok mindenkinek - felkaptam a pulcsimat meg a tárcámat és már el is viharoztam.
Egy darabig csak a városba kószáltam végül egy parkban kötöttem ki. Leültem egy padra majd elhaladt előttem egy szerelmes pár és már nem tudtam tovább visszatartani a könnyeimet. Tudtam, hogy ez lesz annyira tudtam és rohadtul fáj! Nem is tudom meddig sírhattam... végül elfogytak a könnyeim. Elindultam hazafelé, de eszembe jutott milyen kifogással is jöttem el. Kerestem egy helyet ahol árultak majd bementem megvenni miután ez megtörtént haza indultam. Az út további részében próbáltam leplezni, hogy szarul vagyok. Beléptem az ajtón és akkor szembe találtam magam a kis csapattal.
- Csak meg kívántam az epret - emeltem fel a szatyrot. - Aasshh csinálsz nekem csokiba mártva? - néztem a húgomra boci szemekkel. Ash furán méregetett. Egy gyors mozdulattal megragadta a csuklóm és a szobájukba rángatott.
- Ash neked meg mégis mi a bajod?
- Sírtál?
- Nem.
- Meg egy szart nem! Látom rajtad! Mi történt? - akadt ki.
- Semmi - próbáltam tagadni.
- Ahha persze... hallgatlak!
- De nincs sem... - a végét már nem bírtam elmondani. Újra felvillantak a képek, amelynek hatására sírni kezdtem. Ashlee szorosan magához ölelt és csitítgatni kezdet majd Kookie jött be a szobába és ő is vigasztalni kezdet. Végül elmondtam nekik mindent komolyan ilyenkor elgondolkozok melyikünk is a nővér.
- Én megverem! - sziszegte, de szerencsére Jungkook hamar kapcsolt és még időben le fogta húgit.
- Ne! Azt mondtam felejtsük el és ez így is lesz!
- De...
- Inkább kérem azokat az epreket - mosolyodtam el.
- Jó legyen, de van egy feltételem.
- Mi lenne az?
- Velünk fogsz egy szobába lakni és nincs vita.
- Miii? Hhaaajj jó legyen.
Ash nem mondott semmit csak mosolygott egyet majd elindult a konyhába epret csinálni. Még ha pocsék is volt ez a nap a húgom és Kook mellettem volt és isteni epreket csinált nekem.

Sziasztok, meg hoztam a hetedik  fejezetet is. A helyesírási hibákért elnézést kérek próbáltam oda figyelni rájuk. Ha tetszet kommenteljetek vagy voteoljatok.